A kormányközeli Drogkutató Intézet stratégiai igazgatója, Téglásy Kristóf szerint a pedagógus-továbbképzésnek a drogprevenció mellett ki kellene terjednie az egészségfejlesztés, a mentálhigiéné, valamint a reziliencia erősítésének módszereire is.
A DKI oldalán megjelent írás szerint a pedagógustársadalom vállán ma olyan felelősség nyugszik, amely messze túlmutat a tananyag átadásán. Az iskola sok esetben az első olyan intézmény, ahol egy fiatal segítséget kaphat, ezért ebben a rendszerben a drogprevenciónak alapvető kompetenciának kellene lennie. Azonban, mint Téglásy Kristóf írja, ez a pedagógus-továbbképzésben gyakran perifériára szorul.
Újra mehetnek civilek drogprevenciós előadásokat tartani az iskolákba
A stratégiai igazgató azt írja, ma Magyarországon a fiatalok átlagosan 14 éves korukban próbálnak ki először kábítószert, de gyakran már korábban is találkoznak a gyerekek droggal. A pszichoaktív szerekhez való hozzáférés pedig könnyebb, mint valaha.
„Nemcsak a klasszikus kábítószerekről van szó, hanem designer drogokról, vényköteles gyógyszerekkel való visszaélésről, energiaital- és alkoholfüggőségről, sőt az online térben terjedő, sokszor ártalmatlannak beállított »trendekről«” – írja Téglásy.
Hozzáteszi, hogy a tanár az, aki nap mint nap látja a gyerekeket, aki szerinte észreveszi a hirtelen hangulatingadozást, teljesítményromlást, motivációvesztést, szélsőséges viselkedésváltozást. Azonban kérdés, hogy felismeri-e, hogy ezek mögött szerhasználat is állhat, illetve tudja, mit kell tenni?
Továbbá arra is kérik az iskolákat, hogy a szülői értekezleteken hívják fel a szülők figyelmét arra, hogy figyeljenek a gyerekek esetleges kábítószer fogyasztására és beszélgessenek velük a témáról.
Téglásy szerint a drogprevenció szerepe a pedagógus-továbbképzésben kulcsfontosságú: „Nem arról van szó, hogy a tanároknak rendőrré vagy addiktológussá kellene válniuk. Sokkal inkább arról, hogy legyenek tisztában a leggyakoribb szerek hatásaival, a korai figyelmeztető jelekkel és a megfelelő intézményi lépésekkel. A tudás biztonságot ad: csökkenti a pánikot, a túlreagálást és a bagatellizálást is. Egy felkészült pedagógus nem vádaskodik, hanem kérdez. Nem megbélyegez, hanem párbeszédet kezdeményez.”
„Ha a tanár nem tudja, mit tehet, inkább nem tesz semmit – ez azonban a legrosszabb forgatókönyv” – jelenti ki.
A prevenciót azonban csak kríziskezelésnek, hanem szemléletformálásnak gondolja: úgy gondolja, a pedagógus-továbbképzésnek ki kellene terjednie az egészségfejlesztés, a mentálhigiéné, valamint a reziliencia erősítésének módszereire is.
Téglásy hangsúlyozta, a drogprevenció alatt nem a moralizáló prédikációt érti, hanem helyzetgyakorlatokat, kortárssegítő programokat, projektalapú feldolgozást. A pedagógusnak pedig tudnia kell, hogyan vezessen osztálybeszélgetést kényes témákról, és hogyan reagáljon provokatív kérdésekre.
Hozzátette, hogy a kérdés társadalmi szinten is jelentős, hiszen gyakran az iskola az egyetlen hely, ahol egy instabil családi háttérrel rendelkező fiatal rendszeres figyelmet kap. Ha itt nincs megfelelő prevenció, a problémák észrevétlenül mélyülnek.
„Ehhez azonban intézményi támogatás, világos protokoll és folyamatos szakmai háttér szükséges. Nem várható el, hogy a tanár egyedül birkózzon meg egy komplex addiktológiai helyzettel.”
Téglásy végül megjegyezte, hogy a drogprevenció beemelése a pedagógus továbbképzés középpontjába nem adminisztratív teher, hanem befektetés a fiatalok egészségébe, a családok biztonságába és a társadalom jövőjébe.
Az a kérdés, hogy milyen tanárokra van szükség az iskolákban, első látásra egyszerűnek tűnik. A legtöbben azt válaszolnák: jól képzett, elkötelezett, a tantárgyukat szerető pedagógusokra. Mindez természetesen igaz. Mégis, ha végignézünk azokon az iskolákon, amelyek hosszabb időn keresztül képesek voltak valódi változást létrehozni, azt látjuk, hogy valami más is közös bennük. Vélemény.
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete szerint önmagában nem jelent megoldást, hogy a minisztérium a Tanítanék Mozgalmat kérte fel a „feketelistázott” pedagógusok ügyeinek összegyűjtésére. A szakszervezet úgy véli, a probléma rendszerszintű, ezért nem egyedi esetek kivizsgálására, hanem a döntési mechanizmus átalakítására lenne szükség.
A kommunikáció- és médiatudomány idén is a legnépszerűbb bölcsész alapszakok közé tartozott. Az állami ösztöndíjas, nappali alapképzések közül 1505-en jelölték meg első helyen valamelyik kommunikáció szakot, míg összesen 6316 jelentkezés érkezett ezekre a képzésekre.
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete szerint önmagában nem jelent megoldást, hogy a minisztérium a Tanítanék Mozgalmat kérte fel a „feketelistázott” pedagógusok ügyeinek összegyűjtésére. A szakszervezet úgy véli, a probléma rendszerszintű, ezért nem egyedi esetek kivizsgálására, hanem a döntési mechanizmus átalakítására lenne szükség.
Sokaban felmerülhet már a ponthatárok kihirdetése után, hogy mi történik, ha mégsem tudják szeptemberben elkezdeni az egyetemet. Betegség, külföldi lehetőség, családi okok vagy más élethelyzet miatt előfordulhat, hogy már az első féléveteket is passzív státuszban kezdenétek. Összeszedtük a legfontosabb tudnivalókat.
A ponthatárokat már kihirdették, de vannak, akik még a besorolási döntésről szóló határozatot nem kapták meg.
Ha az általános felvételin nem sikerült bekerülnötök egyetlen megjelölt képzésre sem, a pótfelvételi még újabb esélyt jelenthet. De vajon ilyenkor is lehet állami ösztöndíjas helyet találni, vagy már csak önköltséges képzések közül választhattok?
A választójogi korhatár csökkentése visszatérő kérdés Európában, és Magyar Péter révén most itthon is napirendre került.
