,,Olyan, mint a börtön" - egy gyermekpszichológus szerint ilyennek látják az iskolát az elsősök

A szakember beszélgetett is arról érintett szülőkkel, hogy hogyan látják a gyerekeik az elmúlt 5-6 hónapot, mióta az óvodából iskolába kerültek. A válaszok pedig igen elgondolkodtatóak; több gyerek esetében már ennyi idő is elég volt ugyanis arra, hogy arról beszéljenek; utálnak iskolába járni, utálják, hogy minden percük be van osztva, és van olyan gyerek is, aki reggelente hasfájással ébred.

,,A gyerek szerint a legpozitívabb az iskolával kapcsolatban az, hogy már le tudja írni, hogy: puki! Mást nem tudott mondani. Nem mesél az iskoláról. Ha faggatom, kiderül, hogy tilos gyűjthető kártyákat vagy játékot bevinni, és minden nap értékelést kapnak a magatartásukra. Ő még nem kapott fekete pontot, de nagyon fél tőle. Reggelente fájni szokott a hasa" - mondta egy érintett anyuka.

A legtöbben azt sérelmezik, hogy már nem tudnak játszani, de vannak gyerekek, akiknek arra sem jut idejük a néhány perces szünetekben, hogy megegyenek egy szendvicset. A szüleik nem kísérhetik el őket az osztálytermükig, és van, aki fél egyedül mosdóba menni, mert egy másik emeletre kellene mennie, mert az ő termükhöz közelebb lévő WC szét van verve, le van zárva hetek-hónapok óta. De kőkemény számonkérésekkel is szembesülnek; bár még csak három hónap telt el a tanévkezdés óta, témazárókat írnak és vannak iskolák, ahol minden nap értékelik a magatartásukat; a nem megfelelően viselkedők pedig fekete pontot kapnak.

Néhány gyerek otthoni szerepjátékozás során tart dupla matekórát és osztogat fekete pontokat a kistesónak

- írja a pszichológus.

Persze, vannak gyerekek, akik jobban és könnyebben veszik az akadályokat és az új élethelyzetet, de a tapasztalat inkább azt mutatja, hogy mivel a pszichológus szerint a pedagógusok sem feltétlen érzik jól magukat a közoktatásban, a frusztráltság a gyerekekre is átragad.

,,Nagyon kevés állami iskola tudja jól megfogni a gyerekeket. Hogy megmaradjon a kíváncsiságuk és lelkesedésük. Hogy szívesen járjanak iskolába és szeressenek tanulni. Hogy ne szorongjanak a számonkéréstől. Attól tartok, ez nem a gyerekek hibája" - véli a szakember, aki azt is felsorolta, szülőként szerinte milyen eszközökkel lehetne támogatni a legkisebbeket.

Ilyen például

• a lazítás az elvárásokon,
• a jegyek relativizálása,
• a sok beszélgetés,
• kommunikáció a pedagógusokkal,
• kevesebb feszültség az együtt gyakorlás és tanulás során, mert annál fontosabb a "szülő-gyerek bizalmi kapcsolat"
• a mindennapok feszültségének levezetése sok mozgással a friss levegőn.

Hozzátette ugyanakkor, hogy ,,igazából az iskolának kellene jobban értenie, hogy milyenek a mai gyerekek és ahhoz szabni a tananyag tartalmát és tempóját, a tudás átadás módját, az órarendet, a tárgyi, környezeti feltételeket, a számonkérés mikéntjét és az értékelést."