Példamutató, alkalmazkodó és inspiráló – egy tiszaújvárosi magyartanárt választottak meg az év hétköznapi roma hősének

A közönség Hadházi Renáta pedagógust választotta meg az év hétköznapi roma hősének, ő kapta meg idén az Aranypánt-díjat, tette közzé Facebook-oldalán a Roma Sajtóközpont.

Az Aranypánt-díjat egyébként azoknak a hétköznapi hősöknek ítélik oda, akik a foglalkozásuk révén elismerést vívtak ki a környezetükben, és közben végig önazonosan élik a mindennapjaikat. A szavazás április 2-7. között zajlott a telex.hu oldalán, és összesen 25 ezer voks érkezett a jelöltekre, a közönség pedig Renátát tartotta méltónak az elismerésre.

Hadházi Renáta a díjátadón

Facebook

Egészen kicsi korától kezdve tudta mi akar lenni

Hadházi Renáta a Hajdú-Bihar vármegyei Polgár városában nőtt fel, az egyik szegregált utcában, két fiútestvérével. Bár sokszor érkezett az iskolába sáros cipővel a családi szeretet minden nehézségért pótolta – nyilatkozta a Telexnek.

Gyerekkorát nagyban meghatározta az otthon melege és a környékbeli gyerekekkel való állandó játék.

A szülei mindig törekedtek arra, hogy a gyerekeiknek minden meglegyen, ami elősegítheti a fejlődésüket és az egészséges, boldog gyerekkort. Könyvek, számítógép, kirándulások, játékok – nem szenvedtek hiányt semmiben. Renáta is úgy emlékszik vissza ezekre az évekre, mint ami tele volt szeretettel, gondoskodással és figyelemmel. „Anyukám mindig vett nekem gyerekkönyveket. Már az óvodában tudtam, hogy könyvekkel akarok foglalkozni.” – nyilatkozta.

Édesapja szakmunkásként dolgozott, lakatos és festő végzettséggel, és a munkahelyi feladatain túl gyakran vállalt pluszmunkát, hogy a család minden szükségletét fedezhessék. Édesanyja a városgondnokságnál dolgozott, jelenleg viszont egészégügyi okok miatt háztartásbeli. Renáta a családban az első értelmiségi és ahogy a szülei megdolgoztak a boldog, gondtalan gyerekkor biztosításáért, úgy ő is megdolgozott a későbbi sikereiért.

Ami elsőre nem, az másodjára biztosan sikerül

Renáta sok megpróbáltatás, kudarc és újrakezdés árán érte el az álmát. Többek között az első akadállyal a felvételinél szembesült, ugyanis nem vették fel tanító képzésre. Utána rögtön technikumban tanult tovább, ahol pluszpontokat gyűjtött, emelt érettségit tett, végül pedig felvették az álom szakra.

Miskolcon végezett középiskolai magyartanárként. A görögkatolikus roma szakkollégiumban töltött évek alatt közösséget, biztonságot talált, amely végigkísérte tanulmányai során, mondta a Telexnek. „Ott nem kellett megmagyarázni, ki vagyok. Egyszerre voltunk romák, egyetemisták, kételyekkel küzdők, de mindig volt egy tér, ahol meghallgattak, ahol számítottunk egymásra.”

Mint kiderült nagy szüksége volt rá, mivel egyszer egy súlyosabb kritika érte a szemináriumi dolgozatával kapcsolatban, ami kifejezetten megviselte, mivel rengeteg energiát fektetett bele a munkába. Egyik oktatója azt mondta, nem tudja, képes lesz-e valaha szakdolgozatot írni, vagy egyáltalán befejezni az egyetemet.

Pár évvel később ugyanaz az oktató adta át neki a Miskolci Egyetem Esélyért díját és „szeretettel gratulált” neki. A díjat egyébként nem egyedül kapta - a kitüntetés közös szakmai munkájuk elismerése volt mentorával, dr. Gréczi-Zsoldos Enikővel. „Ő nemcsak a témavezetőm, hanem a példaképem is” – mesélte a hírportálnak. Az oktató mindvégig hitt benne és végigkísérte Renátát a tudományos útján

Tudományos munkából mindennapi gyakorlatra törekvés

Renáta az egyetemi évei alatt ismerkedett meg a szociolingvisztikával, ami szinte azonnal magával ragadta.

Kutatását, amit ezen a tudományterületen készített, háromszor is TDK-elismeréssel jutalmazták. Annak alapjául pedig a tiszavasvári transzlingváló műhely munkája szolgált.

A műhelyben a kétnyelvű cigány–magyar gyerekek anyanyelvi hátrányait segítenek leküzdeni. Renáta beszámolója szerint az itt eltöltött idő életre szóló élményt adott: „Az iskolai kudarcok nem a gyerekek hibái. Sokan egyszerűen nem értik, amit tanulniuk kell, mert nem a saját nyelvükön tanítják őket.” Pedig szerinte a kétnyelvűség lehetne lehetőség is.

Renáta úgy látja, hogy a tanárképzésben túl kevés szó esik a társadalmi különbségek iskolai hatásairól, főleg arról, hogy „hogyan lehet igazán érzékenyen és hatékonyan tanítani vegyes összetételű osztályokban.”

„Nem lehet ugyanúgy tanítani minden gyereket. A tanulók különböző háttérrel jönnek, és nemcsak tudásban térnek el egymástól, hanem nyelvhasználatban, önbizalomban, abban is, hogy mit várnak az iskolától. Ezt figyelmen kívül hagyni szakmai hiba” – emelte ki a Telexnek.

Inspiráló közeget teremt

Renáta most egy tiszaújvárosi általánosban tanít, ahol tehetséggondozással is foglalkozik. Itt inspirálták a diákjai arra, hogy készítsen egy TikTok-csatornát, ahol pedagógiai módszertant, ötleteket, játékos irodalomtanítási gyakorlatokat oszt meg.

Az egyik legnépszerűbb videója az „irodalmi bíróság”, ahol a diákjai egy vitaműsort imitálva döntötték el, hogy A nagy Gatsby főhőse bűnös-e vagy sem.

A legkülönlegesebb története azonban egy 23 éves analfabéta férfihoz kötődik, aki személyes megkeresés után kért Renátától segítséget. A férfi három osztályt végzett, a negyediket nem tudta befejezni majd segítség híján lemorzsolódott. Most heti egy alkalommal Renátához jár, aki az otthonában kialakított tanteremben tanítja írni és olvasni. A folyamatot rendszeresen dokumentálja a TikTok-csatornáján is, hogy mások is inspirálódjanak, hogy soha nem késő tanulni.