A kamaszkor az az időszak, amikor a leginkább küzdünk azzal, hogy a csoporttársaink elfogadjanak bennünket. Óriási befolyással bír a mentális egészségre és a jellemfejlődésre a szociális státusz, tehát ha mondjuk valakit elismernek – befogadnak a körbe - az kedvezően hat a mentális egészségére, növeli az önértékelését és a boldogságának a szintjét. A kérdés az, hogy mik azok a jellemvonások, amik miatt a társaink megítélése velünk szemben, pozitív irányba hajlik. Az ELTE PPK munkatársai, Szabó Zsolt Péter, Orosz Natália Zsuzsanna, Gulyás Réka és a PTE-s Láng András új kutatásukban azt vizsgálták, van-e kapcsolat a társas elfogadás és az úgynevezett sötét triád jellemzői között serdülőkorban.
A sötét triád kifejezés három szociálisan nemkívánatos jellemvonást takar. A nárcizmust, a pszichopátiát és a machiavellizmust. Mindháromra jellemző a rosszindulatú, kizsákmányoló viselkedés, az érzéketlenség, az őszinteség hiánya, az alacsony együttműködési hajlandóság és az agresszió. A szerzők azonban leszögezték, hogy bár nagyon hasonlónak hatnak, a jellemvonások között jelentős különbséget lehet tenni.
Míg a nárcizmusra grandiozitás, felsőbbrendűség és dominancia jellemző, a pszichopátia a társas normák figyelmen kívül hagyásával, impulzivitással, ellenségességgel, alacsony empátiával és kockázatkereséssel jár. A machiavellizmus esetében gyakori mások kizsákmányolása, valamint a környezethez való rugalmas alkalmazkodás a célok elérése érdekében.
A kutatás során kilenc különböző iskolai osztályból, 184 középiskolás fiatalt vizsgáltak meg. A résztvevőknek ki kellett tölteniük egy önbevallásos kérdőívet a sötét triád jellemzőiről. Ezek után a kutatók elvégeztek egy szociometriai felmérést, amelyben a vizsgált serdülők rokonszenvességét és népszerűségét az osztálytársaik megítélésére bízták.
Bár a népszerűség és a rokonszenvesség elsőre szinonim fogalmaknak tűnhetnek, addig azonban eléggé különböző jegyeket foglalnak magukban. A szimpátia arra utal, hogy mennyire kedvelnek és fogadnak el valakit, a népszerűség pedig a dominanciát, a presztízst és a befolyást jelöli. Ez utóbbi egy kifejezetten sokrétű jelenségként van értékelve a pszichológiában. Ahhoz, hogy valaki népszerű legyen kell hozzá olyan kedvező tulajdonság, mint az intelligencia vagy a barátságosság, ami kiegyensúlyozza az olyan negatív tulajdonságokat, mint az arrogancia, a manipuláció és az agresszió.
A kutatás eredménye azt mutatja, hogy azok a fiatalok, akik magasabb nárcizmus pontszámmal rendelkeztek a vizsgálaton, a társaik rokonszenvesebbnek és népszerűbbnek jelölték őket, illetve jó vezetőnek gondolták őket. Ez utóbbi tulajdonságot már korábbi kutatások során is összekapcsolták a nárcisztikus jellemvonásokkal, és megerősítették, hogy a nárcizmusra hajlamos személyek nagyobb eséllyel szereznek meg vezetői pozíciókat a munka világában.
Kamaszkorban a nárcisztikus fiatalok önbizalma, exhibicionizmusa és vezetői készségei annyira vonzóak lehetnek kortársaiknak, hogy még a negatív vonásokat is ellensúlyozzák. Ezzel szemben a sötét triád maradék két elemével kapcsolatban szerzők valószínűsítik, hogy a pszichopátia és a machiavellizmus esetében a kedvező és a kedvezőtlen tulajdonságok kiegyensúlyozzák egymást. Így ezek a vonások a nárcizmussal ellentétben nem tudnak jelentős hatást gyakorolni a társas elfogadásra.
