Persze az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének nincs erre jogköre, ők csak javasolják, hogy az egyes országok döntsenek ilyen szigorúan. Ezzel szerintük kezelni lehetne a diákok figyelmének elterelését és az online zaklatást is.
Az UNESCO, azaz az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete szerint ki kellene tiltani az okostelefonokat az iskolákból, ezzel kezelve a tanórai problémákat, javítva a tanulási eredményeken és megelőzve az online zaklatást, írja a The Guardian. A szervezet jelentése szerint a túlzott telefonhasználat ugyanis összefüggésbe hozható a csökkenő iskolai teljesítménnyel, ráadásul a nagyon magas képernyőidő a gyerekek érzelmi stabilitására is rossz hatással van.
Úgy igyekeznek érvelni, ennek üzenete az lehetne, hogy a technológiát – a mesterséges intelligenciát is ideértve – mindig az oktatás emberközpontúságának kell alárendelni és az nem helyettesítheti a pedagógusokkal való személyes kapcsolatot. A digitális technológia átgondolatlan átvételétől pedig óva intik a döntéshozókat, mondván: könnyen lehet túlértékelt a tanulási eredményekre és a gazdasági hatékonyságra gyakorolt pozitív hatása és „az újdonságok nem feltétlenül jelentenek jobb megoldást”.
Hangsúlyozva, hogy ahogyan – főleg egyetemi körökben és a koronavírus óta – egyre nagyobb hangsúlyt kap az online oktatás, hajlamosak vagyunk elfelejteni, miről is szól az oktatás, mennyire fontos része annak a személyes jelenlét. A jelentés arról ír, nem csak az osztálytermekben vonhatja el a diákok figyelmét és lehet rossz hatással a tanulási eredményre, de értelemszerűen otthon is. Hozzátéve: a digitális technológiák potenciálisan millióknak nyitják ki a tanulás lehetőségét, ez egyenlőtlenül oszlik el és jellemzően a legszegényebbek kimaradnak belőle az infrastrukturális költségek miatt. Mint írják, a pandémia alatt megállította az oktatás teljes összeomlását, de a legszegényebb, internetkapcsolattal sem rendelkező diákok milliói ebből kimaradtak.
A 2023-as Global Education Monitor jelentés úgy összegez: kevés alapos kutatás támasztja alá, hogy a digitális technológia alapvetően hozzáadott értéket jelent az oktatásban.
Ahol mégis, azokat jellemzően ilyesmivel foglalkozó cégek finanszírozták, melyek oktatáspolitikára gyakorolt hatását aggasztónak látják. A jelentés érdekes módon a nem éppen a demokrácia és az emberi jogok fellegváraként ismert Kínát idézi pozitív példaként, mert ott a tanítási idő 30 százalékában maximalizálták a digitális oktatási megoldások használatát és a diákoknak rendszeresen kötelező szünetet tartaniuk bármilyen képernyő használatában. De nem csak a kommunista ország szigorított, az UNESCO 200 ország oktatási rendszerére vonatkozó elemzése szerint mára minden hatodik országban betiltották az iskolákban az okostelefonok használatát vagy törvényben vagy különböző útmutatásokkal.
Az a kérdés, hogy milyen tanárokra van szükség az iskolákban, első látásra egyszerűnek tűnik. A legtöbben azt válaszolnák: jól képzett, elkötelezett, a tantárgyukat szerető pedagógusokra. Mindez természetesen igaz. Mégis, ha végignézünk azokon az iskolákon, amelyek hosszabb időn keresztül képesek voltak valódi változást létrehozni, azt látjuk, hogy valami más is közös bennük. Vélemény.
A Tanítanék Mozgalom gyűjti össze azokat az eseteket, amikor a korábban polgári engedetlenség miatt elbocsátott vagy a státusztörvény következtében távozó pedagógusokat nem veszik vissza az állami iskolákba. Lannert Judit felkérésére minden hozzájuk beérkező ügyet továbbítanak az Oktatási és Gyermekügyi Minisztériumnak, amely teljes körű kivizsgálást ígért.
A kommunikáció- és médiatudomány idén is a legnépszerűbb bölcsész alapszakok közé tartozott. Az állami ösztöndíjas, nappali alapképzések közül 1505-en jelölték meg első helyen valamelyik kommunikáció szakot, míg összesen 6316 jelentkezés érkezett ezekre a képzésekre.
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete szerint önmagában nem jelent megoldást, hogy a minisztérium a Tanítanék Mozgalmat kérte fel a „feketelistázott” pedagógusok ügyeinek összegyűjtésére. A szakszervezet úgy véli, a probléma rendszerszintű, ezért nem egyedi esetek kivizsgálására, hanem a döntési mechanizmus átalakítására lenne szükség.
Sokaban felmerülhet már a ponthatárok kihirdetése után, hogy mi történik, ha mégsem tudják szeptemberben elkezdeni az egyetemet. Betegség, külföldi lehetőség, családi okok vagy más élethelyzet miatt előfordulhat, hogy már az első féléveteket is passzív státuszban kezdenétek. Összeszedtük a legfontosabb tudnivalókat.
A ponthatárokat már kihirdették, de vannak, akik még a besorolási döntésről szóló határozatot nem kapták meg.
Ha az általános felvételin nem sikerült bekerülnötök egyetlen megjelölt képzésre sem, a pótfelvételi még újabb esélyt jelenthet. De vajon ilyenkor is lehet állami ösztöndíjas helyet találni, vagy már csak önköltséges képzések közül választhattok?
A választójogi korhatár csökkentése visszatérő kérdés Európában, és Magyar Péter révén most itthon is napirendre került.
