„Amit látunk, hogy úgy kezelik ezt a területet, mint egy kényszermunkatábort: a napi penzum, hogy 20 tonna követ kell kibányászni. Ha azt eddig 140 ezren bányászták, akkor tőlük várták el, ha a nyugdíjazások, pályaelhagyás után mondjuk 115 ezer rabszolga marad, akkor nekik kell teljesíteni”
– mondta a státusztörvényről Ercse Kriszta oktatáskutató a Népszavának adott interjújában. Példaként azt említette, hogy a 48 órás heti munkaidő kikerülése „nem azt jelenti, hogy akkor ennyi nem lehet, hanem azt, hogy a határ a csillagos ég”. Emellett szerinte ezt erősíti, hogy a szabad felhasználású munkakeretről is elrendelhető, hogy az iskolában töltsék és járáson belül át lehet majd helyezni pedagógusokat.
A Civil Közoktatási Platform szóvivője úgy látja, a probléma gyökeréhez, ami a béren kívül a munkakörülményeket és a korlátok közé szorítottságot jelenti, a kormány nem nyúl, inkább „azzal a pedagógusállománnyal főz, ami van” és többletmunkát ír elő. „A pedagógusok többsége 50 év feletti, a következő években a nyugdíjazások meg fognak ugrani, erre lehet készülni. A kormány mindent mér, biztosan tisztában vannak azzal is, valójában mekkora a pályaelhagyók aránya” – fogalmazott arról, hogy a kormány a pedagógushiány növekedésére számít.
Ercse szerint iskolabezárásokra is számítani kell majd, mivel az iskolák felébe 150-nél kevesebb diák jár, pazarló kapacitások működnek, iskolaösszevonások esetén pedig kevesebb pedagógusra lenne szükség, ugyanakkor ez sem megy magától. „Tájékoztatni kell a közösségeket, diskurzust kell kialakítani velük, hogy megértsék a helyzetet, közösen kell helyi megoldásokat keresni, meg kell oldani az utaztatást, és még lehetne sorolni. A félelmem az, hogy ezt meg akarják majd spórolni” – tette hozzá.
Szerinte a pedagógushiánynak érezhető a hatása, sok felvételin nem kérdeznek például fizikát vagy angolt, mert sokaknak régóta nincsen szaktanára hozzá, a korrepetáló tanárok pedig túlterheltek, pedig az óradíjaik az egekben vannak. Illetve a T-Tudok Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ tanulmánya alapján a magyarországi 16-65 év közötti népesség átlag alatti olvasási, szövegértési képességekkel bír, és erre idehaza van a legnagyobb hatása a szülők iskolai végzettségének, éppen azért, mert mindenkitől ugyanazt követelik meg.
„A feladatlapon meg olyan feladvány van, hogy számold ki, metróval vagy villamossal érsz gyorsabban ide vagy oda, az a gyermek pedig, aki egy tanyabokorban él és életében nem látott metrót, csak néz, hogy micsoda, miről beszélünk, mert nincs kapcsolódási pontja”
– érzékelteti Ercse Kriszta. Szerinte a pedagógusok megújulási képességéről azért nehéz beszélni, először olyan feltételeket kell teremteni, hogy rendes életminőségen meg tudjanak élni.
(Kiemelt kép illusztráció: Reviczky Zsolt)
