Üzent a sztrájkot visszautasító tanároknak Jocó bácsi

Balatoni József, vagyis Jocó bácsi szerint a tanárok nem egyöntetűen állnak ki a január 31-i sztrájk mellett. "És nem értem. Hallottam pár érvet, megpróbálok reagálni" - írja Facebook-oldalán a népszerű töritanár.

  • Eduline

Mi lesz addig a gyerekekkel? Nem akarom otthagyni őket"

- idézi az egyik gyakori kifogást. "Két óra, szóval nem, nem lesz velük semmi, a világ sem dől össze. Sőt. Mi lesz a gyerekekkel, akik nap mint nap hátrányt szenvednek a rendszer hibái miatt? Az a baj, hogy ezért bírja még az oktatás, mert mi a "gyerekek érdekében" minden megteszünk, mindent tűrünk, holott ezzel csak nekik teszünk rosszat" - írja Jocó bácsi a Facebookon.

Azoknak, akik attól félnek, retorzió jön majd a sztrájk után, a népszerű töritanár azt üzente: a kritikus tömeggel nem lehet mit kezdeni. Akik szerint pedig a két óra semmire sem elég, azoknak azt mondja, bár ő is drasztikusabb lépéseket tenne, most erre van lehetőség, ezt kell megragadni.

Azt sem tartja megfelelő kifogásnak, hogy van, aki azért nem csatlakozik a sztrájkhoz, mert arra az időre nem kap majd bért. "Két óra. Az az összeg még egy napi bevásárlásra sem elég. Sőt. Egyenesen nevetséges összeg. De abszolút jogos, sztrájk ideje alatt nem jár bér. És?" - folytatja Jocó bácsi. Majd azoknak is üzen, akik szerint "jó ez így".

Mert mi is a jó?

Jó az, hogy a gyerekek iszonyatos terhelésnek vannak kitéve?

Jó az, hogy nem kapják meg a gyerekek a megfelelő minőségű oktatást?

Jó az, hogy a bérünk olyan alacsony, hogy sokak kompenzációt kell, hogy kapjanak, hogy a minimálbért elérjék?

Jó az, hogy a nagy béremelést, amivel folyamatosan kampányolnak és támadnak minket, hergelnek ellenünk, nyolc év alatt teljesen elvitte az infláció, és ma már olyan, mintha semmit sem kaptunk volna?

Jó az, hogy a mi bérünk az egyetlen, ami minden évben romlik és csökken az inflációval, mert nem inflációkövető?

Jó az, hogy a béremeléssel a terheink is megnőttek, és egy-egy feladattól eltekintve (pl. érettségi) minden ingyen kell, hogy végezzünk?

Jó az, hogy nem az iskola mondja meg, hány órára van szüksége, hanem a tankerület mond egy óratömeget, ami lehetetlenné teszi a tehetséggondozást, csoportbontásokat, a minőségi munkát?

Jó az, hogy több ezer ember hiányzik a rendszerből - amit most még tetézett januárban az oltatlan kollégák elküldése -, akiknek a munkáját mi látjuk el, a bérük pedig eltűnik a rendszerben?

Jó az, hogy elavult felszerelésekkel dolgozunk, kopott táblára írunk krétával, régi padokban tanulnak a gyerekek?

Jó az, hogy a tankerületi igazgatók döntenek mindenben, az iskolák pedig szinte semmilyen jogkörrel nem rendelkeznek?

Jó az, hogy az intézményvezetők igazából adminisztratív és végrehajtó személyek, akik nem mondhatnak ellent semminek?

Jó az, hogy 2022-ben az oktatás múlt századi és nem halad a korral, a gyerekek igényeit egyáltalán nem veszi figyelembe?

Jó az, hogy összetákolt, szakmaiatlan tankönyvekből kell tanulni és tanítani, a jó könyvek pedig tiltólistásak?

Jó az, hogy...?
Hozzászólások

A garantált bérminimum szintjére emelnék a doktoranduszok ösztöndíját – nyílt levelet írtak a kormánynak a PhD-hallgatók

A mindenkori garantált bérminimum szintjére emelnék a doktoranduszi ösztöndíjat egy újonnan alakult, alulról szerveződő doktoranduszcsoport tagjai. Nyílt levelükben azt követelik, hogy a jelenleg havi 140 ezer forintos alapösztöndíj helyett minden PhD-hallgató legalább havi bruttó 373 200 forint támogatást kapjon.

Lovász László: „Attól félek, hogy a gyerekek életét tönkreteszi, hogy folyamatosan felvételire készülnek”

A magyar oktatás egyik legnagyobb problémájának azt tartja Lovász László matematikus, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke, hogy a gyerekeknek egyre korábban kell versenybe szállniuk a jobb iskolákért. Szerinte a jelenlegi rendszer túl nagy nyomást helyez a diákokra, miközben a legtöbb tehetség ilyen fiatal korban még nem mérhető fel.

A gyerek nem vezethet autót – Hogyan válik a szabadság valódi felelősséggé az iskolában?

A magyar közélet egyik visszatérő problémája, hogy a vitákban hajlamosak vagyunk a másik oldalt nem egyszerűen ellenfélnek, hanem ellenségnek tekinteni. Ez a gondolkodásmód lassan átitatja az oktatásról, a közéletről és a közintézményekről szóló beszélgetéseket is. Pedig a demokrácia lényege éppen az, hogy az egyet nem értés nem zárja ki az együttműködést. A magyar társadalom polgárosodása történelmi léptékben még mindig folyamatban van. A szabadság, az autonómia és a felelősség viszonya sokszor nem stabil kulturális tapasztalat, hanem tanulási folyamat. Ez az oktatásban különösen jól látszik.