Elődje következetesen visszautasította, hogy zseniképzőnek vagy elitképzőnek nevezzék a Fazekast. Miközben itt, az igazgatói irodában is számtalan kupa, díj sorakozik a polcokon. Hogyan aposztrofálná akkor az iskolát?

Megvannak azok a címkék, amiket ránk szoktak aggatni, az elitképző és a zseniképző mellett ilyen a versenyistálló is. Aposztrofálásra alkalmas kifejezésen még nem törtem a fejem, nyilván az „elitképző” szónak van egy olyan plusz töltete, ami az emberekben nem azt váltja ki, amit szeretnénk. Én kifejezetten örülök annak – édesapaként is –, hogy Budapesten nagyon sokféle iskola van, mindegyiknek megvan a nagyon erős profilja. Megvannak azok az iskolák, amelyek céltudatosan az érettségire készítik fel a diákokat – teljesen érthető módon, hiszen ez a legfontosabb elvárás. A Fazekas abban más, hogy nálunk a tehetséggondozás a meghatározó, ennek „csak” hozadéka az eredményes érettségi. Azt is sokszor elmondták az elődeim – és ez szerintem az egyik legfontosabb információ –, hogy a nálunk tanuló gyerekek számára nem kínos, hogy mondjuk mozi helyett tanulással töltötték az idejüket vagy péntek délután elmentek még egy szakkörre. A másik fontos tényező, hogy az itt tanító pedagógusoknak az a célja, hogy a tehetséget felfedezzék és segítsenek kibontani. Többek között azzal, hogy minél több lehetőséget biztosítunk a diákoknak a tehetséggondozó szakköröktől kezdve a mentorprogramunkon át a versenyfelkészítésekig. Mert igen, vannak versenyre felkészítő szakkörök is, ezeknek megvan a pedagógiai céljuk, és nagyon népszerűek. Nagyon sok kolléga egyénileg is mentorál diákokat, és a tanórák anyagát is úgy állítjuk össze, hogy amellett, hogy követi a központi szabályzókat, valami pluszt is adjon a diákoknak. Nyilván ez vonzza magával az egyéb eredményeket, például hogy a HVG tavalyi rangsora alapján a továbbtanulásban országosan a mi eredményeink a legjobbak.

Azért rendszeresen lehet hallani olyan hangokat, hogy úgy könnyű OKTV-győzteseket nevelni, hogy már a felvételin kiválogatják a legjobb teljesítményű diákokat.

A legtöbb középiskolában – legalábbis a rangsor első felében álló iskolákban – van felvételi. Az már más kérdés, hogy mennyire könnyű ennyire érdeklődő diákokat tanítani. Évek óta tanítok biológiát, és nemcsak a természettudományos osztályokban, de egy spec matekos vagy akár egy társadalomtudományos osztályban is olyan kérdéseket tesznek fel a diákok, amelyeknek a megválaszolására tanárként komolyan fel kell készülni. Vagy legalábbis nem meglepődni a kérdéseken. Nem letagadva, hogy öröm tehetséges diákokat tanítani, sok munka van a mögött, hogy ennyi plusz lehetőséget, szakkört tartunk, egyéni mentorálást végzünk. A „könnyű nekünk” akkor lenne igaz, ha a gyerekek tehetségéhez semmit nem tennénk hozzá.

Tanévkezdéskor mindig központi téma a tanárhiány és a fluktuáció. A Fazekasban is lehet érezni ebből valamit? 

Amit érzékelünk, az az, hogy volt egy generációs váltás az elmúlt időszakban, akkor nekünk is kellett új kollégákat keresnünk. Szerencsére jó kapcsolatrendszerünk van, amit ilyenkor igyekszünk mozgósítani.

Túljelentkezés van a tanári állásokra is?

Szakonként változik, de általában jó néhányan jelentkeznek, a nyáron is volt erre példa.

Idén nyáron a Fazekas-gimnázium és a Milestone Intézet is felkerült a The Telegraph friss rangsorára, amelyen azok az iskolák szerepelnek, ahonnan a legtöbb diák jut be a két legnevesebb brit egyetem, az Oxford és a Cambridge képzéseire. A brit felsőoktatás egészen mást vár el a hallgatóktól, mint a magyar – hogyan készítik fel a diákjaikat?

A sikert titka pont az, hogy nálunk sok mindenre felkészülhetnek a diákok. Azon túl, hogy kapnak egy graduális oktatást, nagyon sok más tevékenységben is részt tudnak venni, például közösségi programok szervezésében, különböző projektekben, ezt pedig a külföldi egyetemek értékelik. Az is fontos, hogy a tanáraink a tananyag mellett gondolkodni is megtanítják a gyerekeket – biológiából például nemcsak az emberi szerveket ismerik meg, de egy átfogó természettudományos gondolkodásmódot igyekszünk átadni nekik. Ez is sokat számít a külföldi felvételin.

Gondolom, a tanárok akkor sem lepődnek meg, ha egy diák ajánlólevelet kér.

Igen, szoktak kérni. Sokszor mi magunk is meglepődünk azon, mennyi mindent csinálnak a diákjaink.

Idén hány végzős választott külföldi egyetemet?

Idén valamennyire visszaesett a külföldön továbbtanulók aránya, a korábbi 30 százalékot meghaladó aránnyal szemben idén a diákjaink nem egészen 23 százaléka ment külföldre. Nyilván a brit helyzet ebbe beleszólt, és valószínűleg a járványhelyzet is. Akik korábban kimentek, azoknak nem volt könnyű a tanévkezdése.

Mit mondanak a végzőseik, mi az az érv, ami a külföldi egyetem mellett szól? Az Oxfordnál vagy Cambridge-nél nyilván ez nem kérdés, de a többi egyetemnél igen.

Felmérést nem végeztünk, de azt gondolom, hogy amikor egy diák felsőoktatási intézményt választ, és megnézi, milyen lehetőségei vannak, akkor a 21. században már nemcsak itthon néz körül, hanem egész Európában, Angliában, az Egyesült Államokban. Egész egyszerűen tágabb a spektrum. Az iskolának az a feladata, hogy a lehetőségeket segítsen megismerni. Nálunk fontos volt, hogy a magyar felsőoktatás által kínált lehetőségekbe is belelássanak a diákjaink, ez volt az egyik célja a Fazekas Mentorprogram létrehozásának. A diákjaink a szakterületükön dolgozó felnőttektől, munkájuk közben ismerik meg ezt a világot – ügyvédtől kezdve a fordítón át a kutatókig. A kutatóhelyeken dolgozó mentorok szinte kizárólag felsőoktatási intézményekben dolgoznak, így az ottani lehetőségeket is megismerik.

Évekig egyetemen dolgozott, dékánhelyettes is volt. Egyetemi oktatóként nem fáj látni, hogy egy tehetséges diák nem a magyar felsőoktatásba, hanem mondjuk Hollandiába megy?

Úgy érzem, főként az a fontos, hogy a diákoknak megadjuk azt a tudást, amely alapján reálisan fel tudják mérni a különböző lehetőségeket, hogy jó helyen tanuljanak tovább, és erről saját döntést hozzanak.

Egyre többször érezzük úgy, hogy a vezető gimnáziumokban nem szívesen beszélnek arról, hány végzősük tanul tovább külföldön, mintha az iskoláknak kellene lebeszélni a külföldi egyetemekről a diákokat.

A diákok úgyis meghozzák a saját döntésüket, az én tapasztalatom az, hogy ha egy kicsit is azt érzik, hogy megpróbáljuk őket irányítani, befeszülnek. Ennél sokkal jobb, ha megmutatjuk nekik, hogy miért jó egy adott felsőoktatási intézmény, miért jó itthon lenni, mellétéve, hogy gondolják végig, milyen anyagi vonzata van a külföldi tanulásnak, és milyen gyakran tudnak majd találkozni a családjukkal. A mentorprogramban több olyan diák is volt, aki mindezt végiggondolta, és bár eredetileg külföldön szeretett volna továbbtanulni, végül itthon maradt. Idén egyébként többen csak a Stipendium Peregrinum ösztöndíjjal tudtak kimenni, ez az állami ösztöndíj szerintem azt mutatja, hogy van annak támogatottsága, hogy a diákok külföldön szerezzenek tudást, amit utána hazahoznak.

Az Oxford és a Cambridge mellett milyen egyetemekre mennek tovább a végzősök?

Brit egyetemekre, idén Hollandiába mentek többen, valamint az Egyesült Államokba.

Itt vannak ezek a 17-18 éves diákok, akik érmekkel térnek haza a nemzetközi diákolimpiákról, és Oxfordban meg a Cambridge-en tanulnak tovább. Máshol meg a lemorzsolódással küzdenek, és létező probléma a funkcionális analfabetizmus. Ön szerint egy olyan iskola, mint a Fazekas, tehet-e – kell-e tennie – bármit azért, hogy ne nyíljon tovább a társadalmi olló oktatási téren?

Számos nyitott szakkört hirdetünk, amelyekre külsős diákok is jöhetnek. Ráadásul mivel tavaly a szakköröket is online tartottuk meg, vidéki diákok is be tudtak csatlakozni. Korábban és most is indulnak továbbképzések külsős pedagógusoknak, sőt olyan kollégánk is van, aki önkéntes projektekben vett részt, tananyagokat és tanulókártyákat fejlesztett ki kifejezetten olyan területekre, ahol fokozott a lemorzsolódás. Ez a fajta társadalmi érzékenység fontos, úgy érzem, mi nyitottak vagyunk az ilyen segítségnyújtásra.

A VIII. kerületben vagyunk. Érdekes kettősség – a kerületben sokan szociálisan és oktatásilag komoly hátrányból indulnak, miközben itt működik az ország legjobb gimnáziuma. Vannak VIII. kerületi diákjaik?

Vannak diákjaink, akik a VIII. kerületben laknak. Fontos hangsúlyozni, hogy mi az említett tehetséggondozó szerepet, nevelő-oktató szerepet szociális háttértől függetlenül látjuk el. Ez alapján magától értetődően nem szelektálunk, sok osztályban nagyon tág az a spektrum, ahonnan érkeznek a gyerekek. A kevésbé jó háttérrel rendelkező diákok igyekszünk segíteni, az iskolai életet megkönnyíteni nekik támogatásokkal. Ilyen esetekben nyilván sok minden hárul az osztályfőnökökre.

Hogyan vészelte át a Fazekas az előző tanévet? A gimnazisták majdnem végig otthonról tanultak.

Az osztályfőnököknek sok feladatuk volt, le a kalappal előttük, hogy össze tudták tartani az osztályokat. Nálunk is jelentkeztek azok a tünetek, amelyek máshol is: a diákok kezdtek elszigetelődni egymástól, de az osztályfőnökök és a szaktanárok is mindent megtettek azért, hogy ez ne váljon szélsőségessé. Azért nagyon más volt, amikor élőben lehetett közösségi programot szervezni.

Az eredményeken meglátszott, hogy hónapokig nem járhattak be az iskolába?

Nálunk nem változtak, az érettségi eredmények is a korábbi évekhez hasonlóan jók lettek. Persze el lehet gondolkodni azon, hogy a járványhelyzetben hogyan osztályoztak a tanárok, de ennél szerintem fontosabb, hogy éppen most mit csinálnak a kollégák: felmérik, hogy milyen tudásszinten állnak most a diákok. Egyébként is az az oktatási stratégiánk, hogy megnézzük, mit tud a gyerek, és arra építünk, de egy ilyen időszakban még fontosabb ennek a szerepe.