„Nálunk nincs azzal semmi baj, ha valaki egy kicsit türelmetlenebb vagy hiperaktívabb. Akkor indul a metálzene, kiadhatják magukból. A lényeg az, hogy őszinték és csapatjátékosok legyenek. Nagyon érdekes, milyen gyorsan ráéreznek, menyire jó tisztességesen beszélni a többiekkel, együtt próbálni, gyakorolni, alkotni” – mondja Miklósi Ákos, a Common Vibe egyik alapítója és mentora. Az önkéntesekből álló csoport különleges programot indított néhány éve Ózdon és környékén: hátrányos helyzetű, roma tizenévesek profi zenészekkel alkothatnak, gyakorolhatnak együtt, fejlődésüket mentorok kísérik, segítséget adva azoknak a problémáknak a legyűréséhez is, amelyekkel itt, az ország egyik legszegényebb vidékén sok gyereknek meg kell küzdenie.

Angliából Ózdra

„Engem minden iskolából kirúgtak, sajátos nevelési igényű gyerek voltam, a tanáraim megutáltatták velem a tanulást. Felnőttként Angliában dolgoztam egy ideig. A kényszer vitt ki, erős honvágyam volt, ezért elkezdtem népzenét, aztán cigányzenét hallgatni, ez ki tudott szakítani abból, amiben ott voltam. Filmeket néztem, cikkeket olvastam, így ismertem meg a cigány kultúrát és azt a borzasztó szegénységet, rengeteg problémát, amitől a cigányság szenved” – emlékszik vissza a kezdetekre Miklósi Ákos. Úgy döntött, ahogy hazajön, első útja Ózdra vezet majd. Így is lett. A borsodi város egyik legelmaradottabb szegregátumában, Hétesen élő gyerekekkel kezdett foglalkozni a Van Helyed Alapítvány önkénteseként, „az önkéntes munka nagy alázatot tud adni, az ember a saját érdekeit a háttérbe tudja szorítani”.

Három évig dolgozott a hétesi gyerekekkel. Amikor a közös munka megszakadt, egyik barátjával egy kampányt szerettek volna indítani. „Pénzt akartunk gyűjteni egy nagy hangszerparkra, amivel közös zenélésre biztattunk volna gyerekeket. Egy foglalkozást szerveztünk, ahová elhívtunk zenész gyerekeket, és adtunk nekik hangszereket. Annyira jól sikerült ez az alkalom, hogy rájöttünk: az lenne igazán jó, ha ezeknek a gyerekeknek – akik Ózdon élnek nagyon rossz körülmények között – valamiféle alternatívát tudnánk mutatni, valamilyen közösséget hoznánk létre” – mondja.

Eleinte koncerteket szerveztek a gyerekeknek, amelyekre profi zenészeket hívtak, majd megtartották az első tábort. „Mivel akkor már évek óta ismertem az ózdi gyerekeket, nem volt nehéz összegyűjteni azokat, akikkel elkezdtünk foglalkozni” – mondja. Néhány hónap közös munka után a Common Vibe önkénteseivel úgy döntöttek, ideje zenekart alapítani. Így jött létre a Várkonyi Csibészek – a név a szintén Ózdhoz tartozó, szebb napokat látott Sajóvárkonyra utal, a tagok közül többen ott élnek. 

Lekapcsolom a villanyt a fejemben

A Várkonyi Csibészek 2017-ben vált országszerte ismertté, amikor feldolgozták a Bajdázó együttes Lekapcsolom a villanyt a fejemben című dalát. Hatalmas siker lett. A Youtube-on eddig 900 ezren nézték meg a dalhoz készített klipet, a Recorder nevű zenei portál az évszázad zenei feldolgozásának nevezte, sőt – mondja Bárdos Marcell, a Common Vibe egyik mentora – „van, aki szerint a Várkonyi Csibészek az ország legismertebb gyerekzenekara”.

Már azon a nyáron több fesztiválra hívták őket, azóta pedig zenéltek többek között az Akváriumban, a Dürer Kertben, a Városmajori Szabadtéri Színpadon, sőt külföldön is jártak, felléptek az Európai Parlamentben, Lengyelországban és Szlovákiában is. Más országokba is eljutottak volna, ha nem szól közbe a koronavírus-járvány, a gyerekekre mégis jó hatással volt ez az időszak. „Összeraktunk egy albumot, sokat próbáltunk, mindannyian rengeteget fejlődtek. Domi például soha nem volt még ilyen jó. Ő jazz-ének szakra jár, áradoznak róla a tanárai” – teszi hozzá Bárdos Marcell.

Más szempontból is jót tett a zenekarnak a szünet. „Ha egy srác 13 évesen kiáll a színpadra, és azt látja, hogy emberek százai szeretik azt, amit csinál, rocksztárnak érzi magát. Nagyon sokat kellett dolgoznunk azon, hogy megértsék: önmagában kevés az, hogy ki mernek állni zenélni. Már nem úgy jönnek le a színpadról, hogy ők mekkora királyok, hanem rögtön összeülünk és megbeszéljük, hogy mi volt jó, legközelebb mit kell máshogy csinálni” – mondja.

Több, mint egy zenei program

„Ha egy gyerek gitárt fog a kezébe, szinte azonnal lehet tudni, mit lehet kihozni belőle, a zenei érzékét egy ritmusjátékkal is fel lehet mérni. Nálunk meg kell szólaltatnia egy hangszert, de a motiváltság, az érzelmi intelligencia legalább ugyanennyire fontos, ahogy az is, hogy tud-e csapatban dolgozni. Ha egy gyereken azt látjuk, hogy ambiciózus, de olyan rossz körülmények közül jön, amely meghatározza a viselkedését, akkor nálunk minden segítséget megkap, nem engedjük el a kezét” – mondja Miklósi Ákos.

A Common Vibe-nál ugyanis nem csak zenélni tanítják a gyerekeket. A közös zenélés nemcsak cél, hanem eszköz is ahhoz, hogy a magatartási, önértékelési és önbecsülési problémákkal küzdő tizenévesek személyisége fejlődjön, hogy elfogadják önmagukat és a másikat. Miklósi Ákos azt mondja, sokféle problémával küzdenek a hozzájuk járó gyerekek, de az elmúlt években megtanulták, mire kell figyelni, mit kell tenni ahhoz, hogy a nehéz helyzetben lévő tizenévesek számára alternatívát tudjanak nyújtani.

Nemcsak zenei oktatást és mentort kapnak, a Common Vibe alapítója azt mondja, „ez nem olyan, mint egy focicsapat vagy rajzszakkör, ahová hetente egyszer-kétszer elmennek, hanem egy sokkal szorosabb közösség”, ahol a döntésekbe a gyerekeket is bevonják. „Egy olyan gyereknél, aki eddig nem érezte úgy, hogy fontos a szava, ez nagyon jól tud működni. Az itteni gyerekek képességeire sokszor nem figyelnek oda, de egy kis támogatással, együttműködési szándékkal és szeretettel nagy falakat lehet lebontani” – magyarázza. Az egyesület egyébként többek között a koncertjek bevételéből finanszírozzák a szakmai munkát, erre azonban 2020 tavasza óta nincs lehetőségük: támogatókat keresnek, akik kisebb-nagy összeggel hozzá tudnak járulni ahhoz, hogy minél több ózdi és a környéken élő gyerekhez tudják eljuttatni a programot.

„Mindig van egy bomba”

A próbákat, zenei foglalkozásokat és más közösségi alkalmakat ma már az Ózdtól kilenc kilométerre lévő településen, Hangonyon létrehozott közösségi stúdióban tartják, de az élménypedagógia is lényeges eleme a projektnek. „A táborok például nagyon fontosak. Elvonulunk pár napra, zenélünk, alkotunk, tematikus foglalkozásokon veszünk részt, befelé és egymásra figyelünk. Mindig van egy bomba, amit le kell dobni, ha a gyerekek fáradtak vagy motiválatlanok. Olyan programot találunk ki, amit még soha életükben nem csináltak – például külföldre utazni, ott elmenni egy aquaparkba, kihangosítva játszani egy nagyszínpadon vagy megnézni egy olyan színházi előadást, ami kifejezetten nekik való” – mondja Miklósi Ákos.

„A Várkonyi Csibészekkel túl vagyunk a drogprevención, etikát és sok mást tanultunk, ismert zenészekkel találkozhattak. Most azt próbáljuk tudatosítani bennük, hogy az ember lépteinek súlya van. Minél tudatosabb lépéseket tesznek, annál könnyebben tudják jól csinálni az életet. Hogy a munka fontos, a tehetség önmagában nem elég” – magyarázza, hozzátéve: ha valakinek a személyisége nem fejlődik, hiába van zenei tudása, mert nem lesz elég kitartó a gyakorlásban, önismeret nélkül pedig azt sem tudja majd, milyen zenéhez érdemes nyúlnia.

Nem véletlen, hogy a Várkonyi Csibészek négy tagja közül ketten ma már a miskolci Bartók Béla Zene- és Táncművészeti Szakgimnáziumban tanulnak, jazz-ének, valamint klasszikus gitár szakon. A legrégebbi tag gimnazista, a legfiatalabb most megy nyolcadikba – nagyon jó a kapcsolat a szülőkkel és a tanárokkal is. A csapat dobosa nemrég csatlakozott hozzájuk, ő most fejezte be a középiskolát, konzervatóriumban folytatja a tanulást. „Ha valaki végül nem zenész, hanem például szakács akar lenni, nem vesszük ki a fakanalat a kezéből, sőt mindent meg fogunk tenni, hogy mondjuk a Hiltonban legyen mesterszakács. De nálunk zenélnie kell” – mondja Miklósi Ákos.

A fordított piramis

Tavaly szeptemberben újabb zenekart alapított a Common Vibe: a Kifia tagjai szintén Ózd környéki tizenévesek, akik nemrég tartották első koncertjüket. Idén szeptemberben újabb zenekart indítanak el az Ózd melletti Arlón, és aztán ezt minden évben megtennék, hogy a program minél több gyerekhez eljusson. Azt szeretnék elérni, hogy egy idő után maguk a Common Vibe-os mentoráltak működtessék a rendszert. „Egy olyan módszert dolgoztunk ki, amelyben gyerekek tanítanak gyerekeket: a Kifia 12-13 éves tagjait a Várkonyi Csibészek 14-15 éves tagjai is mentorálják. Nagyon jól működik a dolog” – mondja Miklósi Ákos.

Azt a Common Vibe-nál ugyanis egyértelműen látják, hogy csak kevés gyerekkel lehet olyan programot működtetni, amely ennyire személyre szabott segítséget, támogatást nyújt nekik – miközben nemcsak Ózdon és környékén, hanem az egész országban rengeteg tehetséges, ám rossz körülmények között élő gyerek van. „Az összes szociális programmal az a baj, hogy amint a nagy létszámra mennek rá, akkor az egész bedől” – magyarázza Bárdos Marcell, hozzátéve: egyértelmű, hogy a cigányság problémáit nem lehet egyik percről a másikra megoldani, ez csak „felmenő rendszerben” működhet. Éppen ezért amolyan fordított piramishoz hasonlóan szeretnék felépíteni a programot: az a céljuk, hogy azok a gyerekek, akikkel most foglalkoznak, egy idő után maguk is mentorként kezdjenek el dolgozni, hozzanak létre zenekarokat a környékbeli tizenévesekből, írjanak pályázatokat, működtessék a közösségi stúdiót. Ha az így elinduló zenekarok tagjai is ugyanezt teszik majd néhány év múlva, akkor - teszi hozzá - „végül nagyon sok gyereknek tudjuk megváltoztatni az életét”.