Óraadó tanárokat még csak-csak, főállású pedagógusokat azonban ma már csak elvétve lehet találni az állami iskolákban – derül ki az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetének elmúlt években publikált oktatási elemzéseiből. 2003-ban a középiskolákban és a szakképző iskolákban a pedagógusoknak még a 6 százaléka, az általános iskolákban 3, az óvodákban 1 százaléka volt nyugdíjas, számuk azonban 2013 óta drasztikusan csökken. A középiskolákban egy százalék körül mozog az arányuk, míg az általános iskolákban és az óvodákban még ennél is kevesebben vállalnak állást, miután elérik a nyugdíjkorhatárt.

Pedig a nyugdíjas tanárok, tanítók és óvónők alkalmazása átmenetileg enyhíthetné a pedagógushiányt, amely ma már nemcsak a kisebb településeken okoz problémát, hanem a budapesti iskolákban is. A problémát jelzi, hogy a tanév közepén majdnem háromszáz óvodapedagógust keresnek a közszféra állásportálján, a közigállás.gov.hu-n, ahol a tanár keresőszóra 770, a tanító kifejezésre pedig 486 álláshirdetést lehet találni.

Nem éri meg nyugdíjasként tanítani

Állami iskolában egész egyszerűen nem éri meg nyugdíjasként dolgozni – egy 2012-es kormányzati döntés alapján az állami intézmények pedagógusai nyugdíjazásuk után akkor maradhatnak főállásban, ha a teljes nyugdíjukról lemondanak, vagyis a fizetésüket és a nyugdíjukat egyszerre nem vehetik fel. Faramuci helyzet, hogy a szabály csak a közalkalmazottakra vonatkozik: ha egy idősebb pedagógus valamelyik alapítványi, egyházi vagy magániskolában helyezkedik el, a nyugdíját és a fizetését is megtarthatja. Nem véletlen, hogy a nem állami iskolákban az elmúlt években is emelkedett a nyugdíjas pedagógusok aránya, jelenleg 3-4 százalék körül van.

Szakmai szervezetek már 2016-ban azt kérték az erőforrás-minisztériumtól, hogy szüntessék meg a nyugdíjasok teljes munkaidős foglalkoztatásának tilalmát, mert az még súlyosabbá teszi a tanárhiányt – ilyen döntést azonban azóta sem született. Az elmúlt években mindössze egy ponton puhított a szabályokon a kormány. Óraadóként, megbízási szerződéssel a nyugdíjasok eddig is taníthattak (és ebben az esetben a nyugdíjukat is megkaphatták), ám a korábbi 10-12 órával szemben ma már heti 14 órát is megtarthatnak.

Túlélő üzemmódban

Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) alelnöke szerint ez még mindig kevés, átmenetileg sem enyhíti a komoly tanárhiányt, amely miatt egyre nagyobb a nyomás az iskolákban dolgozókon. A járvány csak tovább rontott a helyzeten, a betegség miatt hiányzók helyettesítését nagyon nehéz megoldani. „Van olyan iskola, ahol februárra már mindenki elérte a maximális 60 túlórát, ezért összevonnak osztályokat. Mert ha egy tanár a saját osztályával együtt további harminc gyereket tanít, az nem számít túlórának” – magyarázza.

A nyugdíjkorhatár előtt álló pedagógusok egyébként dönthetnek úgy, hogy feleannyi órában tanítanak, mint korábban – a fizetésüknek így a hetvenöt százalékát kapják meg. A PSZ-hez érkező visszajelzések szerint viszonylag élnek ezzel a „könnyítéssel”, mert az ötvenes éveik végén, hatvanas éveik elején járók közül sokan kimerültek. „Még a járvány előtt szóban javasoltuk, hogy a pedagógusok munkaegészségügyi vizsgálatait szigorítsák meg, az sokkal részletesebb, a mentális állapotukra, látásukra, hallásukra is kiterjedő vizsgálat legyen. Azonnal elutasították a javaslatunkat, mondván, hogy akkor a pedagógusok 30-40 százalékát el lehetne küldeni a pályáról. Ez jól jelzi, milyen a pedagógusok mentális és egészségügyi állapota” – fogalmaz Totyik Tamás.

Egyre kevesebb a pályakezdő

„Tíz éven belül a pedagógusok ötven százaléka nyugdíjba fog menni, egy részük a nők - negyvenéves munkaviszony után járó - korkedvezményével” – mondja a szakszervezeti vezető, hozzátéve: becslések szerint hat év múlva 7800-an mennek majd nyugdíjba, miközben tavaly mindössze hétezer hallgatót vettek fel pedagógusszakokra. Vagyis az idei elsőévesek még akkor sem pótolhatnák a hat év múlva nyugdíjba vonulókat, ha közülük mindenki eljutna a diplomaszerzésig, és el is helyezkedne valamelyik óvodában, iskolában.

Erre azonban alig van esély. Bár a lemorzsolódás a pedagógiai képzéseken jóval kisebb, mint például az informatikai, a műszaki és a természettudományos szakokon, így is minden negyedik-ötödik hallgató félbehagyja tanulmányait. Az Oktatási Hivatal 2020 elején publikált kutatása alapján a pedagógiai alapképzések közül a legtöbben a gyógypedagógia szakot hagyják félbe (a hallgatók 21-34 százaléka), míg a leendő óvodapedagógusok közül minden ötödik, a tanítók közül pedig minden harmadik-negyedik hallgató morzsolódik le.

Ráadásul a diploma megszerzése sem jelent garanciát arra, hogy egy pályakezdő el is kezd tanítani. Az Európai Bizottság Oktatásügyi, Ifjúságpolitikai, Sportügyi és Kulturális Főigazgatósága által készített 2020-as Oktatási és Képzési Figyelő kiemeli, hogy a pedagógusszakokon diplomázók kevesebb mint fele helyezkedik el a szakmájában. A PSZ alelnöke még rosszabb arányokat említ. „Néhány évvel ezelőtt még 15 ezer volt a felvett hallgatók száma. Közülük végül csak 2800-an tettek minősítő vizsgát, vagyis az életpálya második évében ennyien dolgoztak még az oktatásban” – mondja Totyik Tamás, aki szerint mindez nem meglepő, hiszen egy pályakezdő mindössze nettó 2500 forinttal keres többet a garantált bérminimumnál. „A pedagógusbérek még Romániában is magasabbak, mint itthon, vagyis kis túlzással egy pályakezdőnek még az is jobban megéri, ha valamelyik erdélyi magyar iskolában helyezkedik el” – teszi hozzá.