A pedagógusértékelés bevezetésének körülményei nagyon sokat ártottak ennek az alapvetően előremutató rendszernek - írja Falus Iván a Taní-tani című folyóiratban. Hozzáteszi: már 2005-ben javasolta az előmeneteli rendszer kidolgozását, és 2008-ban hozzá is láttak a munkának. Az alapgondolatot ma is időszerűnek gondolja, mint írja, a pedagóguskompetenciák alkalmazása jelentősen hozzájárulhatna a pedagóguspálya presztízsének növeléséhez, a pedagógusok szakmai fejlődésének előmozdításához, motiválásához, az előmenetel támogatásához és az iskolában hasznosuló magasabb szintű tudás, felkészültség honorálásához.

A portfóliót ma is nagyon hasznos eszköznek tartja, azonban nem visszamenőleg, hanem a munkával párhuzamosan tartotta volna célszerűnek a dokumentumok elkészítését.

Szerinte az is nagy baj, hogy a tisztán szakmai kérdéseket erőteljesen átszövi a politika. Pedig az életpályamodell nem a pedagógusok ellen irányul: egy viszonylag objektív kritériumokat tartalmazó minősítési rendszer ugyanis "védelmet nyújt a pedagógusoknak mind az igazgató, mind pedig a mindenkori hatalom szubjektív, esetleg politikai indíttatású megnyilvánulásaival szemben".

Az oktatáskutató a jelenlegi helyzeten többek közt azzal javítana, hogy az öt évvel a nyugdíj előtt álló pedagógusokat - amennyiben nincs jogosultságuk magasabb szintre kerülésre - automatikusan besorolná a pedagógus II fokozatba. Szerinte a szakvizsgázott pedagógusokat is át kellene engedni a pedagógus II kategóriába, mindenféle minősítés nélkül - nekik három év türelmi időt kellene adni arra, hogy elkészítsék a portfóliójukat.

Azoktól a pedagógusoktól pedig, akik eddigi tevékenységük dokumentálásával egyértelműen bizonyítják, hogy megfelelnek a mesterpedagógusi szintnek, átmenetileg csak egy dokumentumot, az értelmezett, reflektált, tényekkel alátámasztott pályaképet kellene elkérni.

A pedagógusportfólióról szóló cikkeinket itt találjátok, az életpályamodellről pedig itt olvashattok.