Pukli István: „A tűzoltás nem azonos az oktatásirányítással”
Az oktatás átalakításának nem az intézményrendszerből, hanem abból kellene kiindulnia, hogy milyen társadalmat szeretnénk.
XIV. Lajos. Kimaradhat a tananyagból
Wikipedia
Tudtak-e arról - kérdezte olvasóit a lap -, hogy Clovis, a frankok első királya, IX. (Szent) Lajos és I. (Szent) Ferenc francia uralkodók, sőt még IV. Henrik és XIV. Lajos, a két talán legismertebb francia király sem megkerülhetetlen tananyag ezekben az osztályokban. Vagy törölték nevüket a tantervből, vagy a szabadon választható kategóriába sorolták.
Az oktatási minisztérium ezt azzal indokolta, hogy a VI. és az V. osztályban időt kell szentelni az Európán kívüli civilizációk tanulmányozására, az afrikai Malitól egészen a kínai han birodalomig. A Le Figaro Magazine hetilapban válaszul Dimitri Casali történész, az "Altermanuel d'histoire de France" című alternatív történelem-tankönyv szerzője vetette részletes bírálat alá a tantervet.
Így például a VI. osztály programja a III. századi római birodalomból átmenet nélkül ugrik Nagy Károly birodalmáig - hat évszázad kimarad. Így nem esik szó a IV. és V. század népvándorlásairól, a "barbárok" hódításairól, ami elválaszthatatlan része a földrész történetének.
Hogyan lehet megérteni a francia királyság kialakulását Clovis (466-511) említése nélkül, vagy a francia állam kiépülését IX. Lajos (1214-1270) nélkül, vagy a reneszánsz korát I. Ferenc (1494-1547) nélkül? Vagy az állam szerepének érvényesítését, ha nem magyarázzák el XIII. Lajos (1601-1643) és Richelieu szerepét? Minden történész egyetért e személyiségek és politikai, gazdasági és kulturális életművük jelentőségét illetően - füstölög Casali.
Akár a Napkirály is kimaradhat a tananyagból
Ami XIV. Lajost (1638-1715) illeti, őt az V. osztály több mint ezer évet átívelő programjának végére illesztették. A diákok számára a tanév végén szinte lehetetlen elsajátítani ennek a korszaknak az egészét, vélekedik Casali. A Napkirály életét "Az abszolút uralkodó felemelkedése" című fejezetbe zsúfolták bele, amely a XVII. század elejétől a XVIII. század kezdetéig terjed.
Így előfordulhat, hogy ezt a fontos időszakot csak részlegesen vagy akár egyáltalán nem tanulják a diákok, hogy kimarad az abszolút uralkodó élete és kora, az akkori kulturális élet és művészek sora (köztük Lully, a zeneszerző, Moliere, a színműíró, La Fontaine, a meseíró vagy a drámaíró Corneille), akiknek megértése a történelmi háttérrel együtt lehet csak teljes.
A konzervatív Le Figaro "érdekesnek" tartja ugyan azt, hogy a tanterv az opcionális, választható témák bevezetésével nagyobb szabadságot biztosít a tanárnak saját kurzusa felépítéséhez, de bírálja annak gyakorlati megvalósítását. Így például az V. osztályos tananyag "nagy kulturális és intellektuális átalakulások" című fejezetének keretében a tanárnak vagy egy reneszánsz művészt, vagy egy korabeli mecénást, vagy egy művészeti színhelyet és az ott található műveket kell bemutatnia.
Francia forradalom, Napóleon, császárság - senkinem nem egyértelmű, mit tanulnak a diákok
AP
Ez példának okáért azt jelenti, hogy Leonardo da Vinci, Lorenzo di Medici, esetleg a Sixtusi kápolna lehet a téma az órákon, mindhárom azonban nem. Más példa: az abszolút uralkodó felemelkedéséről szólva választaniuk kell aközött, hogy I. Ferenc. IV. Henrik, XIII. Lajos vagy XIV. Lajos legyen a tananyag - ami szinte lehetetlen feladat.
A nagy személyiségek adnak emberi arculatot a történelemnek
A forradalom és a császárság kora a IV. osztály programjának része, ennek keretében az oktató a következő témák közül választhat: a politikai élet kialakulása; a nép a forradalomban; a forradalom és a nők; a forradalom, a császárság és a vallások; a forradalom, a császárság és a háború. Ez annyit jelent, hogy az első császárságról - vagyis Bonaparte Napóleon regnálásáról és bukásáról - legfeljebb valamelyik tematikus feldolgozás keretében fognak tanulni a francia középiskolások, és öt esetből háromban esetleg nem is lesz róla szó. Ez a korszak korábban a II. (az érettségi előtti) osztály tananyagában is szerepelt, de annak új tantervéből eltűnt.
Az alternatív történelmi tankönyv szerzője elképzelhetőnek tartja, hogy Clovis, XIV. Lajos vagy Bonaparte Napóleon és mások esetleg abból a megfontolásból kerülhettek a szabadon választható - azaz akár ki is hagyható - témák közé, mert egyesek szerint túl autoriternek, militaristának vagy terjeszkedőnek minősíthető a rendszer, amelyet egyikük vagy másikuk jelképez.
A cikk szerzője szerint akár az is feltételezhető, hogy az oktatási programok tartalmát a "politikailag helyes" elve alapján állították össze, ám ez a moralizáló oktatási koncepció, mint írja, "a történelem manipulálását" jelenti. Holott, hangoztatja Casali, Clovis, I. Ferenc vagy Bonaparte Napóleon pályájának bemutatása "önmagában egyáltalán nem reakciós dolog". Persze nem szabad visszatérni a "nagy emberek" dicsőítő, megváltó, hősi, patrióta vagy dogmatikus ábrázolásához, amelyet történészek több nemzedéke örvendetes módon megkérdőjelezett és lebontott.
Éppen ellenkezőleg, be kell mutatni a diákoknak személyiségük összetettségét, saját korukba kell behelyezni őket, a legújabb kutatások fényében ki kell küszöbölni minden anakronizmust, tabut és legendát. Éppen ez szabadíthat meg a kliséktől, a sztereotípiáktól és a leegyszerűsítésektől. Éppen a nagy személyiségek adnak emberi arculatot a történelemnek, ők képesek igazi érzéseket kelteni a gyerekekben - érvel a Le Figaro Magazine történész szerzője.
MTI
