Bajban vannak az afgán lányiskolák, nincs pénz a működésre
Veszélybe került az afganisztáni lányok iskoláztatásában az elmúlt kilenc évben elért eredmény, mert a kabuli kormány és az adományozó országok nem fordítanak elég pénzt e célra - figyelmeztetett tizenhat nem kormányzati szervezet csütörtökön ismertetett jelentésében.
Eduline
Afganisztánban jelenleg 2,4 millió lány jár iskolába, szemben a 2001-ben mért ötezerrel. Az abban az évben megbuktatott, vallási fanatikus muzulmán tálib rendszer ugyanis tiltotta a lányok iskoláztatását.
Az Oxfam és a Care segélyszervezet, valamint tizennégy afgán nem kormányzati szervezet szerint azonban mivel az adományozók mostanában a fejlesztés helyett mindinkább a tálib lázadók leverésére összpontosítják figyelmüket, a közbiztonság pedig az ország számos régiójában egyre csak romlik, fennáll a veszély, hogy szertefoszlik a lányok iskoláztatása terén elért eredmény.
Lányiskola Afganisztánban 2002-ben
Wikipedia
A lányok oktatása akadályokba ütközik, sokak számára nehezen hozzáférhető és a minőséggel is gondok adódnak - derül ki a fent említett szervezetek által tavaly a 34 afganisztáni tartomány felében 1600 kislány, szülő és tanár megkérdezésével készített felmérésből.
A megkérdezettek a lányok iskoláztatását akadályozó tényezők közül az első helyen a szegénységet említették; így nyilatkozott a megkérdezettek 41, 2 százaléka. A második helyre a korai vagy kényszerházasságot (39,4 százalék), a biztonság hiányát (32,4 százalék) sorolták.
Az iskolába mégis eljutó lányok gyenge színvonalú oktatásban részesülnek, mert tanáraik képzetlenek vagy rosszul képzettek, hiányoznak a lányiskolák, s a tanintézmények rosszul felszereltek - állapította meg a jelentés. A dokumentum szerint Afganisztán szempontjából viszont alapvető fontosságú lenne az oktatásba történő befektetés, mert egy művelt nő jobban képes megvédeni értékeit, egészségben felnevelni gyermekeit és hozzájárulni a gazdaság növekedéséhez.
„A magyar tanárok kevesebbet dolgoznak, mint a németek.” „Kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, mint Nyugat-Európában.” „A minőségbiztosítás a szakmai színvonalat szolgálja.” Az elmúlt másfél évtizedben a magyar oktatáspolitikát kísérő kormányzati kommunikáció visszatérően ilyen állításokra épült. A mondatok mögött valóban vannak statisztikák, összehasonlítások és mérhető mutatók. A probléma inkább az, hogy ezek önmagukban nagyon keveset mondanak el arról, hogyan működik valójában egy iskola, és milyen terhek nehezednek ma a pedagógusokra.
Közleményben reagált a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpontot ért vádakra a fenntartó Boldogasszony Iskolanővérek magyar tartományának főnöknője. Lobmayer M. Judit azt írta, hogy nyitottak a párbeszédre azokkal a volt diákokkal, akik sérelmekről és bántalmazó iskolai légkörről számoltak be az elmúlt hetekben.
A Történelemtanárok Egylete (TTE) szerint az oktatás szinte minden területén változtatni kell. Ennek megvalósításához azonban meghatározóan fontos az előzetes szakmai és társadalmi vita.
Sok iskolában folyosón, udvaron vagy akár tanteremben tartják a testnevelésórákat, gyakran megfelelő infrastruktúra és átöltözési lehetőség nélkül – erről is beszélt Lannert Judit az Országgyűlés keddi ülésén. A miniszter szerint nem a mindennapos testnevelés megszüntetéséről van szó, hanem arról, hogy a jelenlegi rendszert át kell gondolni.
Teljes a csapat. Lannert Judit bejelentette az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium eddig hiányzó közoktatási államtitkárát is. A területet Kókayné Lányi Marietta vezeti majd, a közoktatási tartalomfejlesztésért felelős miniszteri biztos pedig Csapodi Csaba lesz.
