Tavaly december 3-án a Dél-Philadelphia Középiskolát (vagyis a South Philly-t) több mint félszáz afroamerikai tanuló rohamozta meg, hogy – a tanárok és egy rendőr jelenléte ellenére – ázsiai társaikat erőszakkal a „saját emeletükre” kényszerítsék. Az esemény hosszú évek elhúzódó konfliktusának az eredménye volt, az iskolát már régóta feszítette a fekete-ázsiai ellentét, az afroamerikai diákok ugyanis nehezen viselték az egyre növekvő számú ázsiai diáksereget.

Az iskola vezetése évente több száz kisebb-nagyobb bűncselekményt regisztrált az intézmény falai között, noha mindössze 1000 diákjuk van, ezzel pedig kiérdemelték a „veszélyes intézmény” jelzőt, így aki tehette elvitte, vagy már eleve nem is ide íratta be a gyerekét. A verekedések és a rablások rendszeresek voltak, így a fent említett december 3-i „lázadás” sem volt meglepő mozzanat.

A decemberi események után az ázsiai diákok egy hétig bojkottálták a tanítást, és ezzel elérték, hogy az iskolával és az ott történtekkel az országos média is elkezdjen foglalkozni. A tanórákon való részvételt megtagadó gyerekek attól féltek hogy kirúghatják és családjaikkal együtt kitoloncolhatják őket az országból, a szülők pedig amiatt aggódtak, hogy gyerekeiket az iskolába visszatérve fogják a társaik megbüntetni.  Arra kevesen gondoltak, hogy az akció sikerrel jár és a média nyomására a helyi hatóságok végre komolyan kezelik az ügyet.

Az iskola körüli kerület azóta 126 biztonsági kamerát kapott, a South Philly pedig kétnyelvű személyzetet - írja a USA Today. A diákoknak indítottak egy különleges programot is  „50-50 klub” címen, amelynek lényege, hogy "vegyesen" viszik kirándulni  a gyerekeket. Az intézmény ebben az évben új igazgatót is kapott (hét év alatt a hatodikat) Otis Hackney személyében, aki tősgyökeres philadelphiai és ráadásul fekete.

A férfi elmondása szerint komoly kapcsolatot szeretne kialakítani a környező ázsiai közösséggel, és azt szeretné, ha az iskola minden tanulója bizalommal fordulna hozzá. Hogy ezt mennyire gondolja komolyan az is bizonyítja, hogy az emigráns szülők részére már be is szerzett néhány, az ENSZ dolgozói által használatos tolmács-fejhallgatókat, az ázsiai tanulókat pedig kimozdította az „emeletükről”. „Mint afroamerikai nem hagyhatom, hogy a fajtánk elfelejtse egykori gyötrelmeit és hogy saját maga váljon azzá, amely ellen valamikor küzdött” -mondta az igazgató az USA-Today-nek.


Krisztina O'Brien

London