Egészségesen fejlődő gyerekek esetében túl sok gondot nem okoz az iskolaérettség megállapítása. Előfordul ugyan, hogy a szülők és az óvoda véleménye nem egyezik, ezek a problémák azonban többnyire megrázkódtatások nélkül orvosolhatók. A közoktatási törvény e tekintetben rugalmas, és tág teret enged a döntés meghozatalához. A gyerekek valahol a hatodik és a nyolcadik életévük között válnak elég éretté ahhoz, hogy beüljenek az iskolapadba. Ha pedig jó kezekben vannak, akkor sikerül is helyesen megítélni, hogy mikor jött el ez a pont.
Test, szellem, társas kapcsolatok
"Nálunk általában nem szokott probléma lenni sem a testi, sem az értelmi fejlettséggel. A mi gyerekeink közül leginkább szociálisan éretlenek még azok, akikről úgy gondoljuk, hogy jobbat tesz nekik, ha még egy évet maradnak az óvodában" - mondja Ráczné Gujgiczer Lívia a Fővárosi Gyakorló Óvoda óvónője. "Sok például az egyke gyerek, aki nehezebben tanul meg alkalmazkodni, vagy egyéb családi körülmények nehezítik e téren a fejlődését. Mikor ezt tapasztaljuk, mindenképpen azt tanácsoljuk a szülőknek, hogy ne siessenek még az iskolával." Alapvetően mindenhol ezeket a szempontokat nézik az óvóda pedagógusok, illetve a nevelési tanácsadók szakemberei: testi fejlettség, értelmi képességek és a szociális készségek.
A testi fejlettséget egyszerűen ellenőrizheti a szülő is, itt leginkább a következő dolgok számítanak: magasság (itt a 110 centit szokták említeni, mint alsó határt), testsúly (itt pedig a 18 kilót). Ami fontos mérföldkő még ezen a területen, az a fogváltás elindulása és a végtagok megnyúlása. Az a gyerek, akinél ezek a jellegzetességek megvannak, testileg iskolaérettnek mondható. A vizsgálatokon azonban (ha történik ilyen), leginkább a szellemi képességeket nézik. Sokat számít például, ha már képes megtanulni több verset, mondókát is, illetve ha szívesen üldögél egy helyben, miközben mondjuk rajzol, vagy gyurmázik. Ezen kívül fontos, hogy érthetően fejezze ki magát, megfelelő szókinccsel beszéljen, illetve legyen kialakult fogalma a mennyiségekről, helyesen használja a kisebb-nagyobb, több-kevesebb fogalom párokat.
Az iskolaérettség szempontjából leginkább neuralgikus pont azonban a szociális készségek megléte, vagy hiánya. Ez az a terület, ahol a legjobban számít, hogy milyen környezetben nevelkedik a gyerek, mit hoz otthonról. Egyben ez a legingoványosabb talaj is, már ami az ítéletalkotást illeti. Vagyis könnyen rásüthetik egy gyerekre, hogy nem való még iskolába, pusztán azért mert mondjuk csúnyán beszél, vagy verekedős.
Ki dönt?
A végső döntés a jelenlegi szabályozás szerint a szülőé. Ideális esetben a gyerek szülei jól érzik, hogy mikor jött el az ideje az iskolának. Általában azért ilyenkor is konzultálnak az óvodai nevelőkkel, de ha közös nevező van, nincs akadálya az iskolába iratásnak. Van olyan gyerek is (egyre többször fordul elő), aki bár fejlettségét tekintve iskolába mehetne, mégis marad. Ebbe többnyire nem szól bele senki. A gond ott kezdődik, amikor a szülő vinné, az óvoda viszont marasztalná. Persze ennek a dilemmának is vannak súlyos és kevésbé súlyos változatai. "Nem egyszer fordul elő, hogy mi óvónők úgy gondoljuk: még nincs itt az ideje az iskolának, és meg is indokoljuk, hogy miért. Ha a szülők nem így látják, azt szoktuk tanácsolni, hogy mérje fel a gyereket az óvoda pszichológusa is. Függetlenül attól, hogy ő mit mond, a szülő még mindig elviheti a gyerekét iskolába" - ismertet egy könyebb esetet a gyakorló óvónő.
Ha ennél súlyosabb a helyzet, akkor az óvodás a nevelési tanácsadóban fog kikötni, ahol előfordulhat az is, hogy visszairányítják őt az óvodába. A nevelési tanácsadónak egy esetben van kizárólagos döntési jogköre: ha a gyermek már elmúlt hét éves, de még mindig nem kész az iskolára. Ilyenkor az ő írásos véleményük alapján maradhat még egy évet az óvodában.
Aki nem ismeri a szabályokat nulladikos lesz?
A jelenlegi oktatási kormányzat az iskolaérettségi vizsgálatok szigorítását tervezi, ez pedig feltételezhetően azt is jelenti majd, hogy bizonyos esetekben elveszik a szülőtől a döntés jogát. A rostán fennmaradó gyerekeket szeretnék egy felzárkóztató nulladik évfolyamba irányítani, ahol alapvető társas készségeket, illetve koruknak megfelelő ismereteket sajátítanának el, mielőtt megkezdik "rendes" tanulmányaikat. Gloviczki Zoltán közoktatásért felelős államtitkár elismerte, hogy az intézkedések bevezetése a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek szegregációjához vezetne, ez azonban - terveik szerint - átmeneti jellegű lenne, és minden esetben a későbbi sikeres integrációt készítené elő.
A tervek kivitelezéséről, illetve a gyerekek integrált osztályokba való visszavezetésének módjáról egyelőre nem tudunk semmit. Az azonban kérdésesnek látszik, hogy előteremthető-e egy akkora létszámú és felkészültségű szakember gárda, akik egyfelől minden esetben biztonsággal megítélik majd, hogy melyik gyerek küzd súlyos viselkedési problémákkal, másfelől pedig kész receptjük van arra, hogy hogyan kell mondjuk másfél tucat halmozottan hátrányos helyzetű gyereket, a többiektől szegregáltan fezárkóztatni.
Kanaki Anna
eduline
