Pukli István: Ne a gyereket igazítsuk az iskolarendszerhez
A korai szelekció helyett ideje volna a fejlődéslélektani szakaszokhoz igazítani az iskolarendszert.
Régebben – a magyar sport fénykorában - még csak a klubok voltak: a nagy múltú, patinás nevű egyesületek. Az FTC, a Honvéd, a KSI, A BSE. Mi sem volt természetesebb, mint hogy a szülő fogta a gyereket, levitte a legközelebbi klubba, és beíratta ahhoz az edzőhöz, aki szimpatikus volt. (a sportág választás ezekben az időkben igazából másodlagos volt,, hiszen a nagy klubok sokféle szakosztályt vittek, melyek között könnyű volt az átjárás.) Mára ez a rendszer meglehetősen átalakult, hiszen – mint az élet egyéb területein is – megjelentek a magán-szolgáltatók: kisebb, piaci alapon szerveződő egyesületek, és egykori olimpikonok nevével fémjelzett úszó-, vívó- ökölvívó sulik. És bár a magánklubokban is felkészült edzők várják a gyerekeket, a szülőknek tudniuk kell, hogy ezeken a helyeken jobban bele kell majd nyúlni a pénztárcába. Egyfelől meg kell fizetni a nevet, másfelől viszont – lévén kizárólag a piacról él – el kell tartani a klubot.
A hagyományos klubok
Hozzánk hat éves kortól járnak a gyerekek. A legalsó, úgynevezett gyermek korosztályból jelenleg két csoport működik, ezekben tizenkét év a felső korhatár. - mondja Kasperkiewicz Gábor, a KSI SE Atlétikai Szakosztályának vezetője. Ebben a korban, jellemzően heti két-három edzésük van, az edzésszám a serdülő korosztályban nő csak heti négyre, esetleg ötre. Ők a 13-15 évesek, utánuk jönnek az ifik, 16-tól 17 éves korig, majd a junior korosztály, 18-19 éves kor között. Nekik már napi rendszerességgel van edzés. Egyesületünkbe a tagdíj mindenkinek egységesen havi 3000 forint, de ha valakinek ez nehézséget jelent, egyéni kérésre akár el is engedjük. További könnyebbség a szülőknek, hogy annak a családnak is csak egy gyerek után kell fizetni a tagdíjat, ahol a testvérek is beiratkoznak.- ismerteti az eduline-nak a dolgok anyagi oldalát a szakosztály vezető.
A XVII. kerületi Rákosmenti Tornaklub Zavadszky Gábor utánpótlás bázisán 4-5 éves kortól kezdhetnek el ismerkedni a foci alapjaival az óvodások. 2003-as születésű az a legfiatalabb korosztály, akik már versenyeznek is. Míg a 7-8 évesek heti három edzésen vesznek részt, az idősebbek már négy alkalommal látogatják hetente a foglalkozásokat. - mondja Pördi Ádám, a klub utánpótlás szakágvezetője. Ami pedig a havi tagsági díjat illeti, mindenki egységesen 5000 forintot fizet, testvéreknek gyerekenként ezer forint kedvezmény jár. A szociálisan rászorulók tagdíját pedig kifizeti a Rákosmenti Sportoló Gyermekekért Alapítvány. A szülőktől nem kíván plusz ráfordítást a gyerekek versenyeztetése sem, mert a mérkőzés felszerelések és mezek költségeit, illetve az útiköltséget szintén az egyesület állja.
A labdasportoknál maradva, hagyományosan igen népszerű sportág a kézilabda is, fiúknál, lányoknál egyaránt. Az FTC-ben is – miként más nagyobb egyesületekben - korosztályos felkészítés folyik, a gyerekek bizonyos időközönként felsőbb korcsoportba kerülnek, amely egyben edzőváltást is jelent. Amikor a család által ráfordított időmennyiségről van szó, a szülőknek azzal is kalkulálniuk kell, hogy a kézilabdás gyerekek közül a legkisebbek jellemzően heti háromszor edzenek, 11 éves kor felett pedig már négyszer. Az egyesületi hozzájárulás az FTC-ben egyébként 8 ezer forint havonta, korosztálytól függetlenül.
A sportolási lehetőségek után kutakodó szülőknek azért nem kell lejárniuk a lábukat. Legtöbbször elég, ha csak nyitott szemmel járnak – a klubok és egyesületek ugyanis igyekeznek jó kapcsolatokat ápolni az iskolákkal (óvodákkal). Szóróanyagaikkal gyakran találkozhatunk a közös tereken, de sokszor az iskolai sportprogramok szervezésébe is besegítenek. Így egy jól sikerült sportnap után a résztvevők azon melegében csatlakozhatnak az adott klub edzésprogramjához.
És a kisebb egyesületek
Középső csoportos kora óta jár úszni a lányom az egyik kis egyesületbe, akik a közeli általános iskola tanmedencéjét bérlik hétköznap délutánonként. Ez a második éve itt, és gyakorlatilag tökéletesen úszik háton, gyorson és mellen. A pillangóhoz most tanulják a lábtempót. - meséli Tünde, aki tervezi, hogy szeptembertől kisebbik lányát is beíratja az úszó-suliba. Heti kétszer járunk, egy foglalkozás háromnegyed óráig tart. Kezdetben ezt az időt kevésnek gondoltam, de mióta látom, milyen keményen dolgoznak a kicsik, megértettem, hogy ebben az életkorban nem szabad egyszerre ennél hosszabb ideig terhelni őket.
A Bohóchal úszó- és szinkronúszó egyesület Budapesten több uszodában és Kistarcsán is tart foglalkozásokat óvodás, és általános iskoláskorú gyerekeknek. Az edzéseken a létszám általában négy és nyolc fő között van, így az oktatóval való személyes kontaktus is lehetséges – ami kisgyerekeknél mindenképpen szükséges a fejlődéshez. Valószínűleg az alacsony csoportlétszám a legfőbb oka annak, hogy a négy hetes turnusok ára nyolc és tízezer forint között alakul, a tudásszint függvényében. Igaz, nem sokkal olcsóbbak ennél az olimpikonok jó hírű úszóiskolái sem, hiszen a Darnyi Tamás Úszóiskola is elkéri a havi kilencezer forintot, pedig ők hosszú évek óta, számos csoporttal vannak jelen a Margitszigeten, és a Császár-Komjádi uszodában.
A gyerekek körében méltán közkedvelt (ha ugyan nem a légnépszerűbb) lovaglással viszont – bár az utóbbi években a lovasklubok is gombamód szaporodnak - több gond is van egyszerre. Az egyik, hogy - ha csak nem lakunk a város szélén, közel egy lovardához, akkor rengeteg utazással jár az edzésekre vivés-hozás. Ami pedig az anyagi oldalát illeti, a tanulóbérletek ugyan zömükben még a megfizethető árkategóriába tartoznak, az évek során egyre gyorsabban kinőtt lovaglócsizmákat, kobakokat és lábszárvédőket viszont igen csak borsos áron tudjuk beszerezni a speciális lovasboltokban. És akkor még nem beszéltünk a nyergekről és nyeregalátétekről. A Budapest és a vidéki nagyvárosok környékén található lovardákban 2-3000 forint körüli összegbe kerül egy alkalom, ez gyerekeknél általában 50 perces, felnőtteknél ennél valamivel hosszabb órákat jelent. Egyesülettől függően öt és hét éves kor között várják a legfiatalabbakat, de van olyan lovarda is, ahol nem az életkort, hanem a testmagasságot és a súlyt nézik.
Kanaki Anna
