Milyen végzettséged van?
Informatikus diplomám van, de sosem dolgoztam ezen a területen. Azután tanultam informatikát, miután nem vettek fel a képzőművészetire, aztán a Zeneakadémiára sem. A családom szerette volna, hogy legyen egy diplomám, ezért aztán lett.

Ezek szerint annyira nem érdekelt az informatika...
Valamilyen szinten érdekelt, de annyira nem hogy belelássak abba, hogy mik zajlanak egy számítógép processzorában. A mai napig abszolút felhasználó vagyok, nem akarok beljebb látni egy operációs rendszerbe az átlagembernél. Utólag visszagondolva nekem a műszaki iskolák teljes pályatévesztésnek bizonyultak.

Gyerekkorod óta zenész szerettél volna lenni?
Nem. Képzőművészeti pályára készültem az általános iskolában. Aztán mikor nem vettek fel a képzőművészeti középiskolába, akkor elkezdtem a zene felé orientálódni. Egy műszaki szakközépbe kerültem, ahol Commodore 64-en zenelejátszó programokat írtam basic-ben. Ez most már nagyon viccesnek tűnik, és nem is tudnék ilyet csinálni, de akkor nagyon érdekes volt, hogy előre kitalált, programozott zenét játszik le a gép. Tulajdonképpen ebből az irányból indultam az „élő“ zene felé.

Milyen tanuló voltál?
3-as, 4-es.

Szorgalmas voltál?
Úgy csináltam, mintha az lennék, de alapvetően mindig máshol járt az eszem. Az órákon a füzetembe rajzolgattam vagy már a hétvégi koncertemről ábrándoztam. Nem tudtam igazán odafigyelni, bár ez lehet, hogy a pedagógus hibája is volt, mert azért voltak olyan tanáraim és később olyan előadók, akik úgy prezentálták a tananyagot, hogy érdekes volt, és azon kaptam magam, hogy figyelek az órán.

Milyen tanulási technikát használtál?
Csak is egyedül, csendben tudtam tanulni, a zene, TV vagy bármilyen zavaró körülmény mellett nem tudtam koncentrálni. Többnyire kijegyzeteltem a fő gondolatokat az anyagból és utána már csak a lényeget olvasgattam. Aztán később már ez is elmaradt, csak jegyzeteket kértem kölcsön jól tanuló lányoktól, meg aztán rengeteget puskáztam is. (nevet)

Születtek a suliban meghatározó barátságaid?
A főiskolai időszakból van egy baráti társaságom, akikkel rendszeresen összejárunk. Az egyikük a zenekarunk VJ-je is lett, Kristóf jelenleg is vetít a koncertjeinken.

Szerinted régen volt könnyebb dolga a diákoknak, vagy manapság?
Talán régebben könnyebb lehetett. Mostanában szerintem óriási információtömeget szeretnének belegyömöszölni a kisiskolások agyába. Az igaz, hogy sokkal befogadóbbak a gyerekek - sokkal több helyről kapnak információt. Régebben az instant információ csak a TV-ből jöhetett, most pedig számtalan helyről tud egy érdeklődő gyerek információt szerezni, gondoljunk csak iaz internetre. Itt az a kérdés, hogy ebben a nagy információáradatból ki tudja-e választani, hogy igazából mi érdekli. Ahogy néha a rajongóinkkal beszélgetek, arra figyeltem fel, hogy a mai fiatalok nagyon sok mindenhez hozzá tudnak szólni. Szinte ijesztő, hogy néha tizenéves gyerekek legyen szó akár politikáról, akár másról, bármiben állást tudnak foglalni. Ha visszagondolok, én annyi idős koromban nem hogy állást foglalni nem tudtam, de nem is érdekelt és nem éreztem magam érettnek ahhoz, hogy ilyesmivel foglalkozzak. Persze ennek van jó oldala is, hiszen van, amikor pont emiatt korán rájön valaki, hogy mi érdekli, mit választ a továbbtanulásnál. Szerintem a magyar oktatás fő problematikája, hogy  egyéntől függetlenül, minden diáknak ugyanazt és ugyanúgy akarják átadni és számonkérni, azt viszont nem tartják szem előtt, hogy ki miben tehetséges, kit miben lehetne tovább fejleszteni. Pedig ezt már kisiskolás korban el kellene kezdeni. Úgy tudom, hogy 12 éves koráig csak játszva tanul meg a gyerek dolgokat. Amiket stressz alatt próbálnak megtanítani neki, azt hamar elfelejti. Nálunk ezt maximum az óvodában csinálják, vagy talán még az iskola első osztályában. De az még csak 6 éves kor. Kétszer ennyi ideig kéne ezzel foglalkozni, és akkor mindenki képbe kerülne 10-12 éves korára, hogy miben jó. Onnantól kezdve aztán lehetne rázúdítani az információt abban a témában, mert az valóban érdekelni fogja.

Ha most kellene pályát választanod, mit tanulnál?
A pályaválasztással sosem volt baj, már az általános iskolában is tudtam hogy alkalmazott grafikus akarok lenni, később pedig, hogy jazz-zongorista. Az én esetemben a felvételikkel volt a gond, sosem tudtam nyomás alatt teljesíteni. De megtanultam, hogy hagyni kell esélyt a véletlennek és hogy had sodorja az élet az embert olyan területekre, amit azelőtt nem tervezett. Ha például, annak idején fel vettek volna a képzőművészetire, akkor nem biztos, hogy  elindultam volna a zene irányába, vagy ha elvégeztem volna a zeneakadémiát, akkor nem biztos, hogy elkalandoztam volna az elektronikus zene felé. Ha jelenleg kéne választanom, valamit, amit szívesen tanulnék, akkor az az esztétika, a filozófia, a vallástörténet vagy a filmművészet lenne. Az ilyen irányú érdeklődéseimet most már a zenében próbálom kifejezni. A zene számomra egy olyan platform lett, amin keresztül megpróbálom közvetíteni azt, ami éppen érdekel.