Egyre több az SNI-s tanuló, miközben továbbra is kevés a praktizáló gyógypedagógus
Egy év alatt négyezerrel nőtt az általános iskolás korú SNI-s gyerekek száma, vagyis jelenleg egy fejlesztéssel foglalkozó pedagógusra körülbelül 10 gyerek jut.
Samanthe 13 évesen kezdte rendszeresen bántani és megsebezni magát, mert depresszióban szenvedett. A barátai magára hagyták, az iskola pokollá változott számára, amely tovább mélyítette a depressziót.
Emma Lindley pszichiáter sok hasonló esettel találkozott, véleménye szerint a tanároknak meg kell tanulniuk felismerni és kezelni, vagy legalábbis enyhíteni a depressziós gyerekek szenvedéseit az iskolában. A diákok számára is nagyon fotnos lenne, ha többet tudnának a mentálhigiénés betegségekről , ugyanis később minden valószínűség szerint sokuk taláélkozni is fog a problémával az élete során. Emma kutatásai bebizonyították, hogy ha a gyerekek értik, mi a társuk furcvsa viselkedésének oka, akkor sokkal hamarabb el is fogadják azt.
A probléma sajnos egyre sürgetőbb. A szakemberek szerint a különböző mentális betegségekben sznevedő gyermekek száma drasztikusan nőtt az elmúlt 10 évben. Csupán 2003 és 2005 között 31%-kal nőtt a számuk. És egyelőre mégsincs hivatalos igény rá, hogy a mentális betegségekről oktatást adjanak az iskolákban.
Samantha szerint a tanárait csak addig érdekelte a lelkivilága és a furcsa viselkedése, amíg a munkájukra volt közvetlen hatása. Számára duplán nehéz volt egyszerre küzdenie a depresszióval és a kirekesztettséggel.
Emma Lindley egy manchesteri iskolában vágott bele a kutatásaiba. 14 éves gyerekeknek mutatott képeket entál higiénés betegségekben szenvedő társaikról, és elmagyarázta nekik a furcsa viselkedésük okát. A kezdeményezés célja az volt, hogy empátiát ébresszenek a diákokban. Azt is elmesélte nekik, hogy 20 éves korában bipoláris depresszióban szenvedett és azt képzelte magáról, hogy kém, akinek meg kell akadályoznia a királynő megölését. A gyerekek nagyon meglepődtek, amikor kiderült, hogy a most teljesen normélisan viselkedő pszichológus egykor maga is beteg volt. Sokan elmondták neki, hogy jó lett volna, ha hamarabb is tanulnak ezekről a betegségekről, hiszen majdnem mindegyikük így vagy úgy találkozott már hasonlóan beteg emberrel. Emma szerint a gyerekek az oktatás végén felfogták, hogy a mentális betegségek nagyon bonyulultak és a bennük szenvedőknek sajnos sokszor negatív irányban befolyásolja az életét. Emme szerint ezen változtatni kell, időben kell elkezdeni foglalkozni a diákok furcsa viselkedsésével , és így minden bizonnyal életek menthetőek meg. „Az iskola képes rá, hogy valóban falakat építsen a ’normális’ és e ’nem normális’ gyerekek közé.
Ezen mindenképpen változtatni kell. A mentális betegek állapota váltzohat, ez nem olyan, mint a bőrszín vagy a nemiség. Így a kirekesztés csak még rosszabbul hat rájuk.”
