Szonda Ipsos: Tanulás vs jó kapcsolatok?

Az emberek többsége tanulni szeretne a közeljövőben, s 54 százalékuk úgy érzi, ha valaki nem képezi magát állandóan, akkor lemarad és kiesik a munkaerő-piacról. Ezzel szemben a lakosság 41 százaléka szkeptikus az élethosszig tartó tanulás hasznát illetően, szerintük a képzettség nem sokat számít, az boldogul, akinek jó kapcsolatai vannak.

  • Eduline
Az emberek nagyobbik fele (54%) úgy gondolja, hogy a munkaerőpiacon történő érvényesülés lehetőségét a folyamatos képzés, az élethosszig tartó tanulás biztosítja, de azok aránya is számottevő (41%), akik szerint a boldogulás inkább a jó kapcsolatokon múlik. Az emberek közel kétharmadának vannak tanulási tervei, s ezek között legnagyobb súllyal – tízből négy-négy felnőttnél – a szakmai tudás elmélyítése és a nyelvismeret bővítése szerepel. Minden ötödik polgár valami újba is belekezdene, szeretne egy (másik) szakmát vagy nyelvet elsajátítani. Az érettségi és a diploma megszerzése az ezekkel nem rendelkező felnőttek 10-15 százaléka számára vonzó lehetőség – ezek a legfontosabb megállapításai annak a telefonos közvélemény-kutatásnak, amelyet 2009 februárjában készített a Szonda Ipsos, az ország felnőtt népességét reprezentáló 1000 fő megkérdezésével.

 

A magyar felnőttek 63 százaléka tervezi, hogy a következő néhány évben tovább képezi magát. A tanulni szándékozók elszántságát jellemzi, hogy csaknem mindegyiküknek többféle elképzelése van. Az emberek négytizede azt fontolgatja, hogy saját foglalkozásán belül keres majd valamilyen, a fejlődését szolgáló tanfolyamot. A magyarok 24 százaléka még ennél is nagyobb célt tűzött ki maga elé: új szakmát kíván tanulni. A fiatalok vannak leginkább lendületben, 32%-uk akarja elmélyíteni jelenlegi tudását, s 23%-uk szeretne valami teljesen új foglalkozást elsajátítani s 22 százalékuk egyszerre mindkettőben gondolkodik.

 

Terveik szerint nyelvtanulásra is viszonylag sokan adják majd a fejüket, 38 százaléknyian továbbfejlesztik mostani tudásukat, 22 százaléknyian pedig belekezdenek valamelyikbe. A meglévő nyelvtudás elmélyítésének igénye minden társadalmi rétegben megfigyelhető, de az átlagosnál sokkal nagyobb ez a vágy az érettségizettekben és a diplomásokban (51-56%) valamint a fiatalok körében (62%). Új nyelv tanulásának szándéka viszont a 60 év felettiek között alig észlelhető, mindössze 2 százalékuk tervez ilyent. Ugyanakkor a képzések tekintetében általában passzívnak mutatkozó alapfokú képzettségűek körében ennél jóval többen, 17 százaléknyian kívánnak beiratkozni nyelvtanfolyamra. Új nyelvet is főképpen a fiatalok akarnak tanulni – 42%-uk, de a közép-és felsőfokú végzettségűek háromtizede is gondolkodik ezen.

 

Az állami oktatási rendszer nyújtotta lehetőségeket, az érettségi és diploma megszerzését viszonylag kevesen tervezik. A középfokú végzettséggel nem rendelkezők közül csak 14 százaléknyian akarnak érettségizni. A felsőfokú oklevél az érintettek mindössze 9 százalékának vágyai között szerepel.

 

Az emberek többsége tehát tanulni szeretne a közeljövőben, s 54 százalékuk úgy érzi, ha valaki nem képezi magát állandóan, akkor lemarad és kiesik a munkaerőpiacról. Ezzel szemben a lakosság 41 százaléka szkeptikus az élethosszig tartó tanulás hasznát illetően, szerintük a képzettség nem sokat számít, az boldogul, akinek jó kapcsolatai vannak. A társadalom minden csoportjában a folyamatos képzés pártján lévők vannak többen, de amíg a diplomások és a fővárosiak körében arányuk 64-65 százalék, addig a falvakban és az alapfokú képzettségűek körében 49-51 százalék. Utóbbi két csoportban viszonylag sokan – 44-45 százalék – hangsúlyozta a kapcsolati tőke erejét.

Hozzászólások

Pukli István: „A pedagógus sok mindenre jó, ezért minden rá is marad”

„A magyar tanárok kevesebbet dolgoznak, mint a németek.” „Kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, mint Nyugat-Európában.” „A minőségbiztosítás a szakmai színvonalat szolgálja.” Az elmúlt másfél évtizedben a magyar oktatáspolitikát kísérő kormányzati kommunikáció visszatérően ilyen állításokra épült. A mondatok mögött valóban vannak statisztikák, összehasonlítások és mérhető mutatók. A probléma inkább az, hogy ezek önmagukban nagyon keveset mondanak el arról, hogyan működik valójában egy iskola, és milyen terhek nehezednek ma a pedagógusokra.

A Rubovszky Rita által korábban vezetett iskolát ért bántalmazási vádakra reagált a fenntartó: „Ajtónk nyitva áll azok előtt, akiket sérelem ért”

Közleményben reagált a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpontot ért vádakra a fenntartó Boldogasszony Iskolanővérek magyar tartományának főnöknője. Lobmayer M. Judit azt írta, hogy nyitottak a párbeszédre azokkal a volt diákokkal, akik sérelmekről és bántalmazó iskolai légkörről számoltak be az elmúlt hetekben.

Mozgáskorlátozott embereknek fejlesztett videójáték-kontrollert egy magyar diák – fődíjat nyert vele egy rangos amerikai versenyen

Sokan természetesnek veszik, hogy egy videójáték elindításához csak kézbe kell venni a kontrollert. Mozgáskorlátozott emberek milliói számára azonban ez sokszor egyáltalán nem magától értetődő. Ezen változtatna Vida Ákos, aki olyan speciális, kontrollerre csatlakoztatható eszközt fejlesztett, amellyel akár egy kézzel vagy fejmozgással is lehet játszani. Találmányával az egyik legrangosabb amerikai innovációs versenyen is elindult, ahol végül a 15 ezer dolláros fődíjat is elnyerte.