Kicsit még mindig misztikus, hogy valójában miből is áll egy stylist munkája…
Misztikus? Pedig szerintem ez manapság már annyira egyértelmű. Amikor én elkezdtem stylist-ként dolgozni, 6-7 évvel ezelőtt, akkor még tényleg nagyon misztikus volt az emberek számára. Emlékszem az édesanyám folyton azt kérdezte, hogy „Kisfiam te tulajdonképpen, mivel foglalkozol?” Senki nem tudta megfogalmazni, hogy mi az, hogy stylist. Aztán az elmúlt néhány évben ez nem csak megfejtődött, de nagyon divatos is lett. Ezt abból szűröm le, hogy abban az iskolában, ahol tanítok – a Réz Andráséknál a Werk-ben - évente 50-70 ember jelentkezik stylistnak.  Ez biztosan sok, de jogásznak is többen jelentkeznek a jogi egyetemre, mint amennyien igazándiból elhelyezkednek majd a szakmájukban. Úgy tűnik, hogy a stylist nagyon trendi foglalkozás lett az elmúlt évek során. Én szabadúszó vagyok. A stylist munkája nagyon széles spektrumon mozog. Nagyon sokféle stylist van. Van hair stylist, akit mi gyakorlatilag fodrásznak hívunk, van enteriőr stylist, van food stylist. A stylist az, aki bizonyos dolgok arculatát meghatározza – ez a foglalkozás alapja. Például egy ruha stylist számtalan helyen elhelyezkedhet. Dolgozhat divatmagazinoknál, csinálhat reklámfilmet, vagy videoklipet, akár katalógust egy cégnek, dolgozhat divatbemutatón, divattervező mellett, TV műsorban vagy akár balettelőadásban. Én 3 éve dolgozom Ladányi Andreával, aki azt mondja, hogy ő direkt nem jelmeztervezőt alkalmaz, hanem a feladatot egy stylistra bízza, mert úgy gondolja, hogy így éri el a megfelelő vizualitást. Nagyon sokféle dolgot lehet csinálni a szakmán belül, a megrendeléstől és megrendelőtől függ, hogy milyen munkára kérnek fel. Összefoglalásképpen mondhatjuk, hogy a stylistnak valamiféle arculatot, stílusbeli összhangot kell megteremtenie.

Te hogyan lettél stylist?
Teljesen véletlenül. Előtte idegenforgalomban dolgoztam, ami már gyakorlatilag nevezhető egyfajta stylist munkának, mert spanyol beutaztatással foglalkoztam, de feladatunk volt kreatív rendezvények szervezése is. Csináltunk a Szépművészeti Múzeumban gurmé vacsorát, ahol operaetűdöket adtak elő, miközben egy divatbemutató zajlott. Már ott kezdtem bontogatni a szárnyaimat. Aztán Nagy Ervin színészbarátom által csöppentem bele ebbe a világba, aki felkért egy főiskolai vizsgafilm-beli jelmezének a megtervezésére. Egy kokaindílert kellett alakítania és azt gondolta, hogy én vagyok a legalkalmasabb a feladatra. Akkor ismerkedtem meg Gryllus Dorkával, aki azóta is nagyon jó barátnőm, plusz egy olyan munkakapcsolat is van közöttünk, amire külföldön azt mondanák, hogy personal vagy celbrity styling. Gyakorlatilag 7 éve én koordinálom Dorka összes hivatalos megjelenését a magazinfotózásoktól kezdve a Berlini Filmfesztiválon át a Magyar Filmszemléig mindenhol. Erre Magyarországon nem nagyon van példa. A magyar hírességek nem merik bevállalni, hogy adott esetben azt mondják egy divatlapnak, hogy bár nektek is van stylistotok, én a saját emberemhez ragaszkodom. Holott szerintem ez a világ legtermészetesebb dolga, de itthon ez még nem elfogadott. Egyébként Zoób Katti volt az, aki felfedezett a szakmában. 3 hónapja dolgoztam stylistként, amikor találkoztuk, egy hét múlva felhívott, hogy szeretné, ha én lennék az ő stylistja. Ő volt az, aki nagyon sokat megtanított nekem magáról a divatról, a ruhákról, a látásmódról, az intelligenciáról. Őt tekintem a mesteremnek. Utána jöttek a felkérések, pl. a Megasztár ami folytán valóban ismertté váltam a szakmában.

Ezek szerint ma már van képzés, ahol meg lehet tanulni a szakmát. Ez hogy néz ki?
Igen, ma már létezik ilyen irányú képzés, több helyen is.  Én ezt abszolút véletlenül kezdtem el stylistkodni, és autodidakta módon tanultam bele a szakmába. Hiszek abban, hogy ugyanúgy, ahogy a művészetekben, itt is nagyon sok mindent meg lehet tanulni, de alapvetően a stílust és a tehetséget nem lehet megtanítani. Anno úgy gondoltam, hogy ezt a szakmát nem lehet tanítani. Aztán jött egy érdekes felkérés Réz András részéről, amikor elindítottak egy olyan iskolát, ahol többek között stylist képzést is terveztek. Jelezték, hogy szeretnék, ha én is részt vennék ebben a dologban. Akkor átgondoltam, hogy hogy is van ez. Azt nem lehet konkrétan megtanítani, hogy mihez mit adsz fel, és hogy munka közben ilyen intuíció fogja meghozni a sikert, viszont egy csomó mindent azért át lehet adni. Amit én csinálok ebben az iskolában, az egyfajta nézőpont-közvetítés. Azt próbálom megértetni a diákokkal, hogy milyen sokféle területről kell az embernek impulzusokat szereznie ahhoz, hogy szert tegyen egy alkalmazott asszociációs képességre azért, hogy a sok élményből, amit az élete során magába szív, később az adott munkahelyzetben, a legjobbat tudja előhívni. Ez az iskola körülbástyázza az amúgy meglevő tehetséget művészettörténettel, design-történettel, öltözködéstörténettel, terepen végzett gyakorlati stúdiumokkal.

Szükséges a te szakmádban a folyamatos tanulás, továbbképzés?
Természetesen. Éppen ezért iratkoztam be Pécsre, filmesztétika, filmtörténet szakra, mert ez egy számomra nagyon kedves terület. Nagyon érdekel a film styling és a jelmeztervezés. Folyamatosan képzem magam, mert ezáltal tudok olyan élményeket szerezni, amelyek később segítenek a munkám során.

Van konkurencia harc a hazai stylistok között?
Az a probléma, hogy kicsi a piac, ezért az emberek görcsösen ragaszkodnak a megszerzett kis territóriumukhoz. Ezért áll elő az a szerintem szerencsétlen helyzet, hogy neves divatlapoknál emberek foggal-körömmel ragaszkodnak a pozíciójukhoz, ahelyett, hogy egy folyamatos fluktuáció lenne, és változékonyságot vinnének a szakmába. Mondjuk a francia Vogue-nál van egy divatszerkesztő, és azok, akik készítik a divatanyagokat, folyton cserélődnek. Pontosan ez a változékonyság adja meg a lap karakterét.

Ajánlanád a mai fiataloknak, hogy válasszák a stylist szakmát?
Azt hiszem két, vagy három iskola képez ma Magyarországon stylsitokat. Biztos vagyok benne, hogy nem kell évente 150 embernek stylistként végeznie.  De akit érdekel ez a dolog, és úgy gondolja, hogy szeretné magát tovább képezni ezen a vonalon, annak mindenképpen ajánlom, hogy menjen el olyan helyekre, ahol olyan emberekkel olyan helyzetekbe tud kerülni, amik számára érdekesek, mert ha másra nem is, szórakozásnak és műveltség szélesítésnek nagyon jó lehetőségek ezek.