Tanulás közben az új ismeretanyag először a rövid távú memóriába kerül be. Sajnos, ennek befogadóképessége meglehetősen szűkös és a további ismeretek halmozása egy idő után azt fogja eredményezni, hogy a régebbi információk egyszerűen „kiszorulnak” a memóriából. Ezért tehát tartósan be kell építenünk, „égetnünk” az anyagot az agyunkba. Ezt pedig ismétléssel tehetjük meg. Minél többet ismételünk valamit, annál könnyebben ragad meg. Ám gyorsabbá és hatékonyabbá tehetjük az emlékezés és tanulás folyamatát az úgynevezett előhívószavakkal, amelyeket minden nagyobb témakörhöz kiválasztunk. Bizonyos emlékképek, szagok, színek, helyek, vagy akár bizonyos szókapcsolatok is könnyedén összekapcsolódnak agyunkban nagyobb tartalmi egységekkel, komplett történetekkel, eseményekkel. Az előhívószavakat memorizálva összekapcsolhatjuk az ismereteket, és emlékezetünkből, mint egy parancsszóra, gyorsan előhívhatjuk a megtanultakat.
Készíthetünk ütemtervet is, bár ehhez már szükséges némi tapasztalat és önismeret. Először is meg kell ismernünk a saját képességeinket, mennyi idő alatt, milyen beosztással vagyunk képesek a leghatékonyabb tanulásra. Ha ezt ismerjük, könnyedén tudjuk tartani magunkat az ütemhez. A különböző témaköröknél azonban tartsunk szünetet, hogy a megszerzett ismeretek kellőképpen elkülönüljenek egymástól.
Húzzuk alá a kulcsszavakat, a legfontosabb gondolatokat, bár a tankönyvek általában különböző módon kiemelik ezeket. A lecke elolvasását követően készítsünk néhány pontból álló egyszerű vázlatot, amely a fejezet legfontosabb részeire irányítja a figyelmet.
A magolás önmagában semmit sem ér.
Ha nem értjük és nem látjuk az összefüggéseket, a logikát a tanultakban, akkor hiába ismételgetjük, csak ideig-óráig marad meg (szerencsés esetben a sikeres vizsga végéig). Ezért törekedjünk arra, hogy minden esetben értsük is, amit tanulunk. Ha ez problémát okoz, kérjünk segítséget valakitől, beszélgessünk vele a témáról. Nem árt az sem, ha a memorizált anyagot ugyanígy megbeszéljük valakivel. A „lecke felmondása” ugyanis még egy ismétlést jelent, ugyanakkor olyan eseményt is, amelyhez szintén kapcsolhatunk előhívószavakat, amelyek később majd segítenek az emlékezésben.
Természetesen az sem mindegy, hol tanulunk. A diákok nagy része előszeretettel választja az iskolai büfét vagy a könyvtárat, ám ez nem jó megoldás. A jövés-menés, a halk beszélgetés könnyen elvonja a figyelmet a tanulnivalótól. A legjobb választás egy nyugodt, csendes szoba, ahová el tudunk vonulni, és ahol lehetőség szerint senki sem zavar minket.
Tanulás előtt lehetőleg ne lakjunk be túlságosan, kerüljük a nehéz és túl bőséges étkezést, hiszen ilyenkor nehezen fog az agy. Viszont a korgó gyomor is okozhat koncentrációs zavarokat, így a legjobb megoldás, ha könnyű ételeket fogyasztunk. Sokan a csokoládéra és a szőlőcukorra esküsznek, és a tanárok nagy része ma már azt is megengedi, hogy a vizsga közben a diák valamelyiket az asztalán tarthassa. A tanulószobát szellőztessük rendszeresen, minél kevesebb az oxigén, annál nehezebben megy a tanulás, és előfordulhat, hogy az elszánt tanulás vége egy-két órás kiadós alvás lesz a jegyzetekre borulva. Ha már úgy is felállunk az asztaltól, hogy kinyissuk az ablakot, nem árt, ha tartunk egy 10-15 perces szünetet a tanulásban. Néhány egyszerű tornagyakorlat serkenti a vérkeringést, és az agy is némi pihenőhöz jut. Egy-két óra elteltével tanácsos hosszabb, akár félórás szünetet is tartani. Ezek nem elvesztegetett percek, segítenek a hatékonyabb tanulásban. Mint ahogyan az alvás is – így semmiféleképpen ne áldozzuk fel a vizsga előtti éjszakát. Inkább aludjunk. A kipihent vizsgázó kevésbé stresszel és így könnyebben emlékszik vissza a megtanultakra.
