Egy új tudományos felfedezésnek köszönhetően a Rice Egyetem pszichológusai egyértelműen azonosították az agy azon részeit, amelyek szerepet játszanak a megfelelő szavak kiválasztásában a beszéd során. A tanulmány, mely a Proceedings of the National Academy of Sciences friss számában olvasható, segítségére lehet a kutatóknak, hogy jobban megértsék a szélütést szenvedett betegekkel kapcsolatban tapasztalható beszédproblémákat.

Beszéd közben a beszélőnek ki kell választani egy szót a nagyszámú szókészletéből. Például, ha egy adott állatot szeretne megnevezni, ki kell választania a „kutya” a „macska” vagy a „ló” meghatározást az egyéb más lehetőségektől. Ha egy adott személy tulajdonságát szeretné leírni, ki kell választania a „boldog”, „szomorú, „kedvetlen” vagy más melléknevek közül a legmegfelelőbbet.

Tatiana Schnur, a Rice pszichológia adjunktusa, azt kívánta meghatározni, hogy vajon egy konkrét része az agynak (LIFG, left inferior frontal gyrus) az, amely megoldja a megfelelő szavak kiválasztását, vagy sem. Ehhez kollégáival 16 egészséges kísérleti alany, és 12 afáziában szenvedő agyának működését hasonlította össze. A beszédzavar ugyanis gyakran jelentkezik szélütésen átesett emberek esetében.

A kutatók szerint, míg az agy két része – a homloklebenyhez tartozó baloldali LIFG és a bal oldali halánték-falcsonti kéreg – egyaránt válaszol a szavak közötti fokozott küzdelemre a kiválasztásért folyó vetélkedőben a beszéd folyamán, addig csak a LIFG szükséges ahhoz, hogy a nyelvünk hegyére jöjjön a megfelelő szó. A LIFG egyébként magában foglalja az úgynevezett Broca-területet, amely nevét az őt felfedező 19. századi francia kutatóról, Paul Pierre Broca-ról kapta. Ez felelős a beszédképzésért és a beszédértésért.

A tanulmányban, amely egyszerre két kísérletet fedett le, a résztvevőknek képsorozatokat kellett nevén nevezniük, folyamatosan megbirkózva a szavak kiválasztásával, minél több képnek adtak nevet. Az első kísérletben, az egészséges „beszélők” agyi aktivitását funkcionális mágneses rezonancia vizsgálattal (functional magnetic resonance imagaing, fMRI) mérték, míg a második esetben a teljesítményhiányt területi sérült afáziás betegeken térképezték fel.

Az egészséges és az afáziás betegeket párhuzamosan figyelemmel kísérve, Schnur és kollégái összepárosították az agyi területeket az adott beszédfolyamatokkal. Azt találták, hogy az afáziás résztvevők azon képessége, hogy a beszédképzés folyamán a tülekedő szavak közül kiválasszák a megfelelőt, úgy tűnik, függ a LIFG épségétől. Az eredmények további kutatások végrehajtását igénylik, ugyanis a mechanizmus sérülésének alaposabb vizsgálata megfejthetné az akadozó, nem folyamatos beszédet, amit a Broca afáziában szenvedők is mutatnak.