Tanuljunk meg spórolni!

A szakemberek szerint ez lesújtó eredmény, különösen egy olyan társadalomban, ahol a népesség megtakarítása közelít a nullához, vagy éppenséggel alatta is van. A pénzügyi válság okán mostanában világszerte nagy figyelem összpontosul a pénzügyekre, rengeteg tanácsot lehet hallani és olvasni, hogy miként kerüljük el a személyes anyagi csődöt, és miképpen készüljünk fel a szűkösebb évekre.

A tanácsoknak a lényege tulajdonképpen mindig ugyanaz: spórolás. Az emberek jelentős hányada azonban nem tudja jól beosztani a pénzét. Mindezeket megfontolva a tanárok és a szakértők szerint rendkívül fontos lenne, olyan oktatási programok bevezetése, amelyek hatékonyan tanítják a gyerekeket a pénzügyeik menedzselésére. Az elmúlt években több kezdeményezés is született, számos non-profit egyesület támogatta a képzést az Amerikai Egyesült Államokban. Csak egyetlen probléma van a programmal: úgy tűnik, a pénzügyi oktatás egyáltalán nem volt eredményes. Azok a középiskolás diákok, akik részt vettek a programban, semmivel sem kezelték jobban a pénzügyeiket, mint a tanfolyam előtt. Sőt, az eredmények szerint nemhogy többet spóroltak volna, hanem hajlamosabbak lettek olyan rossz szokások felvételére, mint a például az adósság halmozása a hitelkártyájukon. A szakemberek számára így hát felvetődött a kérdés: mi van, ha mindaz, amit és ahogy eddig a gyerekeknek a pénzről tanítottak, rossz? A probléma egyik része az, hogy a középiskolában kezdeni a pénzügyekkel való ismerkedést valószínűleg túl késői időpont. Ugyanis a gyerekek, még mielőtt óvodába kerülnének, rengeteg indirekt információt gyűjtenek össze a pénz világáról. Megfigyelik a szüleik viselkedését a bankokban, a szupermarketekben, a piacon és otthon is. Mindezek a tapasztalatok – még ha rosszak is – rögződnek, és túl mélyen bevésődnek ahhoz, hogy középiskolás korban változtatni lehessen rajta. A megoldás erre egyetlen dolog lehet: sokkal korábban kell elkezdeni a pénzügyi oktatást. A kutatások szerint a gyerekek 8 és 12 éves koruk között a legfogékonyabbak az ilyen ismeretekre.

Fel kell adni azt az alapvető feltételezést is, miszerint az iskolai oktatás jelentősen változtathat a szokásainkon és a viselkedésünkön. Jó példa erre, hogy mindannyian pontosan tisztában vagyunk azzal, hogy a zsíros és cukros ételek mennyire károsak, mégis esszük a sült krumplit és az édességeket. A diákok nagy része ráadásul még a saját egyéniségét is rosszul méri fel. Érdekes módon a több anyagi kerettel rendelkező gyerekek biztosabban helyezik el magukat a spórolós vagy a költekezős kategóriában, mint a kevesebb pénzzel gazdálkodó társaik. Amikor a pénzhez való viszonyuk már szokássá válik, az oktatásnak vajmi kevés esélye van arra, hogy ezen változtasson. Aki nem tud spórolni, az nem tizenéves fejjel, az iskolapadban fogja majd megtanulni a pénz beosztását. Egyetlen lehetőség erre az, ha már gyerekkorban szokássá válik a spórolás.

A szülők úgy igyekeznek ezt ösztönözni, hogy csökkentik a gyerekek zsebpénzét. Pedig ez a lehető legrosszabb megoldás. Ráadásul a tudat, hogy minden héten kapnak pénzt, bármi is történjen, egyáltalán nem sarkallja őket a spórolásra. A rendszeres zsebpénz helyett célokat kellene kitűzni eléjük, amiért érdemes dolgozni. A felmérések szerint a gyerekek sokkal szívesebben és eredményesebben spórolnak, ha van miért, ha az összekuporgatott pénzből végül egy álmukat valósíthatják meg. Ráadásul a pénz beosztása akkor tanulható meg a legkönnyebben, ha az ember csinálja is, nem csak hall róla. A szülőknek már egészen fiatal korban rá kéne venniük a gyerekeket arra, hogy minden hónapban tegyenek félre valamennyit a pénzükből. Segítséget nyújthatnak abban is, hogy a gyerek megfelelően tudja rangsorolni a céljait és a vágyait, amire a pénzét félreteszi.

Könnyű és egyszerű megoldásnak tűnhetnek a számítógépes programok, amellyel játszva tanulhat a gyerek – gondolja a szülő. Ám ezek a játékok egy hipotetikus világot festenek a gyerekeknek, amelyek a legritkább esetben rímelnek a valós életben előforduló szituációkra. Sokkal hatásosabb, ha a gyerekek a saját hibáikból tanulnak, és nem egy virtuális valóság virtuális pénzét veszítik el. Ráadásul ezek a játékok nem hosszú távokban „gondolkodnak”, a lényegük az, hogy minél hamarabb, minél többet érjen el vele a játékos. Ez rendkívül rossz magatartásformára tanítja a gyerekeket. A kutatások bebizonyították, hogy azok a gyerekek, akik ilyen virtuális játékokon keresztül pillantanak be először a pénz világába, sokkal pazarlóbb életet folytatnak felnőtt korukban. Fontos, hogy a gyerekek saját bőrükön tapasztalják meg a kudarcokat – abból sokkal jobban tanulnak, mint bármi másból. A szülők példája is fontos útmutató lehet; beszéljünk hát nekik a saját tapasztalatainkról, jó vagy rossz pénzügyi döntéseinkről.

Összefoglalva tehát, a pénzügyi ismeretek oktatása helyett már egészen gyerekkortól kezdve sokkal racionálisabb gondolkodásra kell nevelni a gyerekeket a pénzzel kapcsolatban. Célokat kitűzni eléjük, már fiatal korban megfelelő mintát kell mutatni nekik, és nem holmi segédeszközökkel, könnyedén letudni a felkészítést. Kis odafigyeléssel a későbbiekben rengeteg felesleges kiadástól menthetjük meg a gyermekeinket. Akkor sem szabad feladni, ha úgy tűnik, hogy a gyerek nem érti, mit és hogyan kellene csinálnia. A kutatók szerint a tanultak és tapasztaltak alkalmazása kicsivel több időbe telik, mint maga az ismeretek elsajátítása. Mind a szülőknek, mind a tanároknak érdemesebb inkább hosszú távú tervekben gondolkodni, ahelyett, hogy gyorsan szeretnének minél nagyon sikereket elérni a gyerekeknél. Négy-öt év szisztematikus nevelés és oktatás egy egész életre megváltoztathatja az emberek pénzhez való viszonyát.