Gyakran szenvednek depressziótól az orvostanhallgatók, különösen a szakmai gyakorlatuk évei alatt – írja a BMC Medical Education, mely felfedi a probléma méreteit, jellemzőit az érintettek és a tünetek részletes elemzése (http://www.biomedcentral.com/bmcmededuc/) alapján.
A brazil egészségügyi iskola, az ABC Regional Medical School szakembere, Sergio Baldassin által vezetett kutatócsoportot 481 medikuson és medikán végezte el a tanulmányt, a São Paulo-hoz közeli magánegyetemen.
Elmondása szerint csoportelemzéseket (clusteranalízis) használtak ahhoz, hogy jobban meghatározhassák a depressziós tünetek jellegzetességeit – érzelmi, kognitív, vagy testi megnyilvánulásait. „Ez az első olyan tanulmány, amely a depressziós tünetek sajátosságait csoportba sorolási technikával, közvetlenül értékelte ki.”
Az érzelmi tünetek a depressziós hangulat alapvető tünetei között voltak jelen, mivel a diákok szomorúságról, elégedetlenségről, többszöri sírásról, ingerlékenységről számoltak be. A kognitív csoportra pesszimizmus, a sikertelenség vagy a bűncselekmény gondolata, a megtorlástól való tartás, idegenkedés, öngyilkos képzetek, bizonytalanság volt jellemző. A szomatikus csoportban gyakori lassúságot, álmatlanságot, kimerültséget, súlyvesztést, a szexuális érdeklődés csökkenését mértek.
Baldassin szerint a depressziós tünetek igen magas arányban voltak jelen az orvostanhallgatók körében, különösen a medikák voltak érintettek az ügyben, főként az érzelmi és testi problémák jelentkeztek náluk. „A tanulmányban részt vett diákok 38 százalékának volt legalább 10 tünete a depresszió 63 lehetséges szimptómája közül.”
A szerzők szerint a legtöbb diák depressziója az érzelmi tünetekben nyilvánult meg túlsúlyban, a probléma pedig a szakmai gyakorlat során a legnagyobb. A kognitív tünetek is igen magasak voltak ezekben az években, amik talán a kórházi környezetbe való belépés okozta félelem és bizonytalanság érzésére vezethetők vissza.
Baldassin szerint gyakran a szakmai gyakorlat előtt álló tanulók attól félnek, hogy „nem tudnak semmit”, és bizonytalannak érzik magukat abban, hogy fizikailag is meg tudnak vizsgálni egy másik embert. Ennek megfelelően nem meglepő, hogy a szomatikus tünetek is rendre megjelennek a gyakorlat alatt: álmatlan éjszakák, baráti és családi támogatás hiánya.
A depresszió kialakulásának kockázatát egyébként nagyban csökkentette az, ha valaki rendelkezett legalább egy orvos végzettségű szülővel.
A szakértők véleménye szerint a megnövekedett depresszió a szakmai gyakorlatot végző orvostanhallgatók körében kapcsolatba hozható a tanulók egészségi állapotának romlásával, és talán ez az a periódus, amikor a professzoroknak és oktatóknak meg kéne próbálniuk felfigyelni tanulóik végzetes gondolataira és veszélyeikre.
