Életek éneke

Megszületett a magyar Buena Vista Social Club? Egy igazi "kreatív dokumentumfilm" magyar módra? Ne szaladjunk előre. Meg ne is címkézzünk. De tény, az etnozene sikere, meg az új típusú dokumentarizmus hathatott az Életek énekére.
 
Kelemen László, erdélyi származású zenész, aki jelenleg, a budapesti Hagyományok Háza vezetője, a filmkészítők kamerája előtt elindul, hogy velünk együtt felfedezze azokat az embereket, és zenéjüket, akik Erdélyben autentikus muzsikát művelnek. A stáb négy évszakon keresztül követte a zenészek sorsát. A film dokumentum jellegű, de mégis több szándékozik lenni annál. A tartalmat valódi zene, valós szereplők, valódi történetek alkotják, de az elbeszélés dramatikus felépítése azt az érzést nyújtja a nézőnek, hogy álomszerű zenés balladát lát. A történet alatt a kamera természetes szereplővé, " hangszeré" válik a balladában. Nem tolakszik, nem emel ki, hanem a " zenekar" része. Haz azt gondoltuk volna, Erdélyben már nincs, vagy alig található autentikus zene, ez a film eloszlatja képzeteinket. De nem is romantizálja, vagy egzotizálja Erdélyt. Szerencsére. Hogy Buena Vista született-e, nos, ezt döntse el a néző.
magyar, zenés dokumentumfilm; 2007., r.: Bereczki Csaba

Pánik

Már a mozikban Till Attila filmje, s ha látatlanban fanyalogna bárki, hogy tessék, már megint egy médiasztár téved más terepre, hát, a fanyalgó tévedne. Till képzőművész végzettségű, méghozzá intermédia szakember, azaz médiumok közötti terepen egyensúlyoz. S végül is, pop-személyiségként sem csinált mást. A Pánik korunk kulcsszava. Neki csak tudnai kell.

Zsuzsi harminc éves korára mindent elért, amire egy ember csak vágyhat: jól fizető állás, szép autó, saját lakás és mindent elsöprő szerelem. Aztán egy szép napon a fiatal PR igazgató lány arra ébred, hogy a szobájában minden mozogni kezd: a fotel elindul az ajtó felé, a szekrény az ablak felé. És nem kap levegőt. Először azt gondolja, szívroham. Aztán rádöbben, hogy ez bizony pánik. Amikor még szerelme is elhagyja, önként bevonul a Pánik Klinikára. Itt a rendkívül ambíciózus terapeuta  karmai közé kerül, aki különböző módszerekkel, technikákkal próbálja kezelni őt és a klinika többi pánikbetegét. Zsuzsi csoportterápiára jár, tehát látszólag nincs egyedül többé. S odabent, se idekint. Hiszen mindenki pánikol?

magyar romantikus vígjáték, 2008, r.:Till Attila

Új Kor Társ a Palme Házban

Az Új Kor Társ című kiállításon a most színre (scene-re) lépő Léna & Roselli Galéria jeles magyar alkotók mellett a nemzetközi mezőnyben is jól ismert angol, spanyol és amerikai művészek munkáit mutatja be. Festészet, szobrászat, installáció, videó, performansz, grafika, fotó: a résztvevők nemzedékeket átfogó csoportja a képzőművészet szinte minden ágát képviseli. A látványt tánc,- és irodalmi műsorok, koncertek, sőt, rendhagyó módon exkluzív divatbemutató is gazdagítja. Jelezvén ezzel az alapító Orosz Ilona Léna legfőbb törekvését, a művészeti ágak közötti átjárhatóság megteremtésével egy, a szokásosnál komplexebb élmény felkínálása a látogatóknak. A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében a galéria olyan programmal debütál, amely bizonyítja, hogy a magyar művészet szerves része a nemzetközi művészeti és kulturális trendeknek.  A nyitvatartás 10 napja alatt tárlatvezetések és múzeumpedagógiai programok is lesznek az Új Kor Társ alkotóinak közreműködésével. A Budapesten mindössze 10 napig látható kiállítást júniusban New Yorkba és Valenciába utaztatják.

Bernát András (H), Bukta Imre (H), Csurka Eszter (H), El-Hassan Róza (H), Fodor János (H), Marlene Dumas (NL), Gaál Endre (H), Károlyi Zsigmond (H), Kovács Andor (H),Kovács Lola (H), Queralt Lencinas (ES), Billy Name (US), Nádler István (H), Diana Kingsley (US), Robert Marcel (H), Németh Miklós (H), Jordi Pallarés (ES),
Szikora Tamás (H), Veszely Beáta (H), Veszely Ferenc (H), David Wilkinson UK).

Videoprogram: Olöf Björnsdottir (Izland), Roderick Buchanan (UK), Douglas Gordon (UK-US), Steve Klee (UK),
Ruth Maclennan (UK), Johannes Maier (D-UK)

Március 20-30-ig; Bp. Palme Ház

UtopiaTransfer

Ha az utópia olyan ideált jelent, amely nem létezik, de létezhetne, akkor az utópista az, aki hiszi, hogy a társadalom jobbítható, és van is elképzelése az ideális társadalomról. Ha azonban elérhetetlen ideálnak tartjuk az utópiát, ezzel csak az utópikus gondolkodás végeredményéről mondtuk ki az ítéletet, de semmit sem szóltunk az odáig vezető folyamatról. Ez persze nem is szükséges, hiszen az utópikus gondolkodás konkrét jövőképet eredményez, függetlenül attól, hogy megvalósítható-e vagy sem.
Az UtopiaTransfer című csoportos kiállítás az utópia témáját feldolgozó holland vagy holland közegben dolgozó művészek különböző alkotásait mutatja be, olyan műveket, amelyek az utópikus gondolkodók tradícióját követik, felhasználják forrásaikat és spekulatív módszereiket.

Az utópia kifejezés Morus Tamás híres művéből származik, amelyben a fogalom egyszerre jelenti az ideális, illetve a „nem létező" társadalmat. Évszázadokkal később ezt a szót azokra a fiktív társadalmi modellekre is kezdték alkalmazni, amelyek nem léteznek, mert a valóságban abban az elképzelt formájukban nem is létezhetnek: az utópia e szerint egy megvalósíthatatlan vágykép megfogalmazása. A kérdés az, hogy olyan ideálról van-e szó, amely egyelőre még nem valósult meg, vagy olyanról, amely azért nem valósult meg, mert megvalósítása lehetetlen? Ez, a kifejezés értelmezésében rejlő kettősség, számtalan írót, gondolkodót, társadalomjobbítót, filantrópot, forradalmárt és művészt provokált eszméi megfogalmazására és ihletett meg a 16. század elejétől napjainkig.

Április 6-ig; Bp. Fővárosi Képtár – Kiscelli Múzeum

(Forrás: hvg.hu)