Vannak mondatok, amiket nem lehet elfelejteni. 2006 februárjában a következő tudósítást közölték az újságok: "Sándor Klára, az SZDSZ ügyvivője elmondta, pártja nem akar tandíjat bevezetni, ugyanakkor utalt arra, hogy az új felsőoktatási törvényben jelentős előrelépés: nem az első, hanem egy diploma ingyenes. Arató Gergely, az oktatási tárca politikai államtitkára, szocialista politikus szintén nemet mondott a tandíjra. Azt is elmondta, hogy az új felsőoktatási törvény azt is rögzíti, hogy 12 félév ingyenes az államilag finanszírozott képzésben."
Sándor Klára ma a parlament Oktatási és Tudományos Bizottságának alelnöke, Arató Gergely az Oktatási és Kulturális Minisztérium államtitkára. Ők bizonyára már nem szívesen emlékeznek erre a nyilatkozatra. Nekünk, fiataloknak azonban nem szabad elfelejtenünk ezeket a szavakat. Nem szabad, hiszen újra becsaptak minket. Ígértek már ingyenes jogosítványt, ingyenes utazást, tavalyelőtt pedig egy ingyenes diplomát. Aztán nem maradt ezekből semmi, csak a hazugság, a félrebeszélés és az erőltetett magyarázatok. Mi, magyar fiatalok valamiért mindig ezt kapjuk tőlük.
A koalíciós pártok a választások után azonnal megállapodtak egymás között a tandíj bevezetésében. A kormány azzal csillapítgatta az országos felháborodást, hogy a hallgatók legjobb 15 százaléka mentesül majd a tandíjfizetés alól. Hiller István oktatási és kulturális miniszter ma már csak azt ígéri, hogy "aki jobban tanul, kevesebbet fizet majd". Ám ezt az ígéretüket sem tartották be, sőt drasztikusan csökkentették az államilag támogatott képzésbe felvehető diákok számát. A tandíj hírére radikálisan csökkent a felsőoktatásba jelentkezők és a felvett hallgatók száma. Ez egyértelműen jelzi, hogy a kormány által jelképes összegűnek titulált tandíjat - a jelentősen emelkedő lakhatási, utazási, megélhetési költségek, a gyermekeket nevelő családokra zúduló megszorítások mellett - a szerényebb körülmények között élő családok nem tudják megfizetni. Ahogy az OECD 50 országra kiterjedő legújabb jelentése is kimutatja, Magyarországon a legnehezebb azon családok helyzete, akik gyermeküket felsőoktatási intézménybe kívánják járatni.

Miközben a kormányoldal képviselői magyarázzák a bizonyítványt, a számok világosan beszélnek. 2006-ban - amikor még nem volt tandíj - 132 ezren, idén pedig mindössze 108 ezren jelentkeztek felsőoktatási intézményekbe. Az érettségizők száma eközben stagnált. Tavaly, az államilag támogatott képzésbe 56 000 fiatalt vettek fel, idén már csak negyvennyolc ezer diák tudott bekerülni főiskolára, egyetemre.
Érthető a jelentkezők számának csökkenése, hiszen a magyarországi tandíj Európa egyik legdrágább tandíja. Számtalan országban nincs hozzájárulás, vagy ahol van, annak mértéke ott kisebb, mint a magyarországi. Ma már olcsóbb tanulni Franciaországban vagy Németországban, mint itthon. Mindez azt jelenti, hogy Magyarországon a legkisebb tandíj összege is magasabb lesz annál, mint amennyit sok európai országban legmagasabb tandíjként kérnek el a hallgatóktól.
Amikor az európai számokat látom, mindig eszembe jut a kormányoldal indoklása: "a tandíj a versenyt erősíti". Úgy gondolom azonban, hogy ők nem versenyt hirdetnek, hanem megakadályozzák a verseny lehetőségét. Ebben a versenyben eleve el van döntve, ki a győztes, a gazdag fiatalok, a gazdag szülők, a gazdag családok. Ez nem verseny, ezt bundának nevezik. A jelentkezési adatokból kiderül: 24 ezren nem tudták vállalni a nevezést ebben a versenyben. Sokak számára pedig időközben fog kiderülni: a felsőoktatás a gazdagok pályája. A jelenlegi tendenciákat látva már nemcsak a legszegényebbek, de egy átlagos, két gyermeket nevelő szülő sem tudja majd a tehetséges gyermekeit beíratni felsőoktatási intézménybe.
A kormánypártok próbálják szépíteni, de ez a lesújtó kép tárul elénk, ha megvizsgáljuk a tandíj hatását. Sajnos ezt még mindig meglehet tenni velünk, fiatalokkal. Kampányban szép szavakat, ígéreteket, fogadkozásokat kaptunk. Sértődötten tagadták, hogy sarcot akarnának szedni a diákoktól. Most pedig nekünk kell szégyellni magunkat, ha esetlegesen emlékeztetjük őket korábbi szavaikra.

Nesze Neked új Magyarország!

Szerintem a hazugságuk oka nagyon egyszerű. Racionális politikai megfontolást lehet arra találni, hogy miért mindig minket, fiatalokat szivatnak! Sajnos be kell látni, hogy a fiatalok számarányukhoz képest kis számban vesznek részt a választásokon. Kevesen vannak, akik élnek azzal a lehetőséggel, amellyel az ország és a saját sorsukat befolyásolni tudják. "Ha úgysem mennek el szavazni, akkor bármit megtehetünk velük" - gondolhatják ők. Ne hagyjuk magunkat, elég volt már a szivatásból! Tavasszal kapunk egy lehetőséget, mutassuk meg, hogy igenis van szavunk. Mutassuk meg, hogy mi is jelen vagyunk, velünk is számolni kell! Mutassuk meg, hogy elég volt a hazugságokból! A népszavazás esélyt ad arra, hogy elmondhassuk véleményüket az ország helyzetéről és saját jövőnkről.

Ott kell lennünk!