Hét dolog, amit csak azok értenek, akik a 80-as években születtek
Csak annyit mondunk, hogy "háromempé", Kacsamesék, Snake. Ugye, hogy mindenkinek ugyanaz jut eszébe ezekről a szavakról? Persze csak azoknak, akik a nyolcvanas években vagy a kilencvenes évek legelején születtek. Nosztalgiázás? Igen.
Eduline
Három másodpercezés
Így, egyben. Bárki, aki annak idején westeles volt (vagy volt westeles barátja), emlékszik a három másodpercezésre. "Háromempézünk?" - alighanem ez volt az akkoriban az egyik leggyakrabban feltett kérdés. Nem véletlenül: a Westel a három másodperces vagy annál rövidebb beszélgetésekért nem számolt fel díjat, ennyi idő pedig pont elég volt arra, hogy megkérdezzük, hol találkozunk este, megvolt-e a randi, lesz-e másnap matekdoga.
Habpartik
Vannak szórakozóhelyek, ahol időnként még mindig szerveznek habpartit, de a fénykorát a 90-es években élte. A hab általában csípte az ember szemét, és hajnalban mindenki megfázott, aki vizes ruhában próbált hazajutni... de azért szerettük.
A Kacsamesék félbeszakítása
Igazi generációs élmény. 1993. december 12-én késő délután valószínűleg a fél ország a Kacsameséket nézte, amikor bejelentették Antall József miniszterelnök halálát.
Az esemény Wikipedia-szócikke szerint a megszakítást megelőző utolsó jelenetben a dühös Dagobert bácsi az asztalon ugrálva azt kiabálta: „Egy tengeri szörny felfalta a fagylaltomat!” Ezt követően a kép elsötétült, de még lehetett hallani Niki, Viki és Tiki hangját. Majd az MTV logója volt látható, több percen keresztül Chopin Gyászindulója szólt.
Az eseményt az Ex Symposion című folyóirat egy, a rendszerváltással és azon belül is az akkori gyerekekkel foglalkozó tematikus kiadványában "generációs élményként" emlegetik, amely „kohéziós erővel bír a nyolcvanas évek szülöttei számára".
Videotéka
Ma már nehéz elhinni, hogy volt egy korszak, amikor az emberek nem az internetről töltöttek le filmeket. Pedig a '90-es évek klasszikusait a legtöbben még kikölcsönöztük, mint a könyveket a könyvtárból. Sőt, a végén még vissza is kellett tekerni a filmeket.
Fülöp Máté
Snake
Lehet, hogy nincs olyan ember aki a '90-es években volt gyerek és ne játszott volna a Snake-kel. Egy egész generáció kergette a pixelalmákat Nokia 3310-es telefonján, óra közben a pad alatt, hogy aztán a szünetben beszéljék meg, kinek mennyi a rekordja.
hvg.hu
Discman
Milyen felszabadító élmény volt először zenét halllgatni sétálás közben. És milyen lehangoló volt, hogy – rázkódásvédelem ide vagy oda – minden erőteljesebb lépésnél megakadt a zene.
Betárcsázós net
Aki annak idején hallotta a hangot, annak örökre az agyába égett, ahogy "betárcsázott" az internet. Ez volt az eszköz, amin - amíg apu várt a hírek betöltésére, a képek ugyanis különösen lassan gördültek le - anyu nem tudott telefonálni, mert csak egy vonal volt. A neten töltött időt pedig patikamérlegen kellett elosztani, mert aranyárban mérték a perceket.
Míg egyes óvodákban a síri csend és a kötelező fekvés az elvárás, máshol agykontrollos mesével, szalvétahajtogatással, vagy akár a dadusnak való segítségnyújtással foglalják le a nem alvókat. Akad azonban olyan óvoda is, ahol kerek perec hazaküldik a délután aludni nem tudó gyerekeket.
Megkezdte az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramjának átalakítását – erről első körben húsz, sorsolással kiválasztott gyakorló óvodapedagógussal egyeztetnek, később pedig szélesebb körű társadalmi egyeztetést ígérnek.
Bár a 2026/2027-es tanévtől ismét minden magyar egyetemista előtt megnyílik az Erasmus lehetősége, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) szerint ettől a program még nem válik mindenki számára ténylegesen hozzáférhetővé. A szervezet három komoly problémára hívta fel a figyelmet.
Átnézik a szerződéseket, feltérképezik az egyetemekhez kapcsolódó cégeket, feltárják a túlárazásokat, valamint azt is megvizsgálják, mely vagyonelemek kerültek át korábban az intézményektől az őket fenntartó alapítványokhoz – többek között ezekkel a feladatokkal kell megbirkózniuk az egyetemeket fenntartó alapítványok új kuratóriumainak.
A tájékoztató az ELTE dolgozóinak tarthatatlan bérhelyzetéről szólt, akik lényegesen kevesebbet kapnak ugyanazért a munkáért, mint mások az alapítványi egyetemeken.