Egyre több az SNI-s tanuló, miközben továbbra is kevés a praktizáló gyógypedagógus
Egy év alatt négyezerrel nőtt az általános iskolás korú SNI-s gyerekek száma, vagyis jelenleg egy fejlesztéssel foglalkozó pedagógusra körülbelül 10 gyerek jut.
A HÖOK vezetői és Balog Zoltán miniszter. Ki ül a tárgyalóasztalnál?
MTI / Bruzák Noémi
A HÖOK-nek elemi érdeke a tiltakozást a tárgyalóasztalnál megtartani, ahol nincs ott riválisa. Nem is csoda, hogy rögtön bele is mentek egy rossz egyezségbe, melyet a Hallgatói Hálózat és több más szervezet elutasít - írja a Véleményvezér.
A blog friss bejegyzésében az olvasható: hiába válik államilag finanszírozottá a szóban forgó 16, részben kritikus jelentőségű szak, ha rendívül magas, szinte a maximális pontszám közeli eredménnyel lehet azokra csak bejutni. Nem nehéz ugyanis belátni, hogy akár fizetősek ezek a szakok, akár „ingyenesek", ilyen ponthatárok mellett úgyis nagyjából ugyanaz a kör férhet majd hozzájuk. Azok, akik elitgimnáziumba járnak, vagy akiknek a szülei rendelkeznek elég pénzzel, és hajlandóak is áldozni felvételi előkészítőre, különórákra, nyelvvizsgákra, vagyis mindarra, ami a magas felvételi pontszámok eléréséhez szükséges.
A mai magyar oktatási rendszerben ugyanis a szomorú valóság az, hogy az ingyenes oktatás valójában már a középiskolában sem ingyenes – egy jobb egyetemre bekerülni egy átlagos gimnáziumból legtöbbször akkor van esélye a diáknak, ha a család már idejekorán mélyen a zsebébe nyúl, hogy a gyerek magánúton megszerezhesse azt a tudást, amit a középiskolának kellene megadnia, de mégsem ad meg. Az extrém magas ponthatárok tehát a kevésbé tehetősek számára sokkal komolyabb akadályt fognak jelenteni, vagyis a HÖOK által jóváhagyott megállapodás éppen úgy nem fogja a társadalmi mobilitást elősegíteni, ahogyan a tandíj sem. A teljes bejegyzést a Véleményvezér blogon olvashatjátok el.
