Harminc magyar egyetemista kap franciaországi ösztöndíjat

Harmincegy magyar hallgató kap hosszú távú ösztöndíjat a francia kormánytól.

  • MTI

Harmincegy magyar hallgató kap hosszú távú ösztöndíjat a francia kormánytól. Roland Galharague, Franciaország magyarországi nagykövete pénteken adja át a támogatásról szóló okleveleket Budapesten.

A francia nagykövetség kulturális osztálya, francia és magyar egyetemi oktatók, valamint a Magyarországon működő francia cégek képviselőiből álló zsűri választotta ki azt a harmincegy magyar hallgatót, akik összesen 120 millió forint értékű támogatásban részesülnek - tájékoztatta a Francia Intézet az MTI-t.

A hallgatói ösztöndíjak egy évre vagy 15 hónapra szólnak. A mester- vagy doktori képzések a párizsi Sorbonne mellett a legnagyobb francia városok intézményeiben, például Strasbourgban, Marseille-ben, Nantes-ban és Lille-ben lesznek. A tájékoztatás szerint a hallgatók közül a legtöbben politikatudományi vezetőképzésben részesülnek ősztől. 

A francia kormány 1990 óta támogatja a magyar hallgatókat, ez alatt az idő alatt 20 milliárd forint értékben több mint 3600-an kaptak ösztöndíjat, közülük 2300-an mester-, mérnöki és doktori képzésben vettek részt.

Hozzászólások

A 27 nyelvvizsgát szerzett Gaál Ottó szerint „azért nem tanulnak meg tíz év alatt beszélni a gyerekek az iskolában, mert nem jutnak szóhoz”

Bár a diákok az érettségiig akár 1200-1800 nyelvórán is részt vesznek, sokan mégsem jutnak el biztos nyelvtudásig vagy egy középfokú nyelvvizsgáig. Gaál Ottó szerint ennek egyik oka, hogy a tanulók alig szólalnak meg az órákon. A kreatív nyelvtanulás módszerének kidolgozója úgy véli, egy jól begyakorolt, ezer szóból álló aktív szókinccsel le lehet nyűgözni a nyelvvizsgabizottságot, miközben a középiskolai nyelvkönyvek felét egyszerűen ki lehetne hagyni.

A gyerek nem vezethet autót – Hogyan válik a szabadság valódi felelősséggé az iskolában?

A magyar közélet egyik visszatérő problémája, hogy a vitákban hajlamosak vagyunk a másik oldalt nem egyszerűen ellenfélnek, hanem ellenségnek tekinteni. Ez a gondolkodásmód lassan átitatja az oktatásról, a közéletről és a közintézményekről szóló beszélgetéseket is. Pedig a demokrácia lényege éppen az, hogy az egyet nem értés nem zárja ki az együttműködést. A magyar társadalom polgárosodása történelmi léptékben még mindig folyamatban van. A szabadság, az autonómia és a felelősség viszonya sokszor nem stabil kulturális tapasztalat, hanem tanulási folyamat. Ez az oktatásban különösen jól látszik.