"Erénybankkal" terelgeti hallgatóit egy kínai főiskola

Erénybankkal ösztönzi jótettekre a hallgatóit egy kínai főiskola.

  • MTI

Erénybankkal ösztönzi jótettekre a hallgatóit egy kínai főiskola. Az egyedi "pénzintézetet" öt évvel ezelőtt nyitották, hogy az egy gyermeket engedélyező szigorú családtervezési politika bevezetése után született, gyakran önzőnek és elkényeztetettnek bélyegzett 1980-as, 1990-es generációbelieket jócselekedetekre vegyék rá.

A közép-kínai Csangsza (Changsa) város tudományos és technológiai egyetemének egyik főiskolai karán működő erénybanknak ma 11 ezer betétese van, vagyis csaknem minden hallgató részt vesz a kezdeményezésben. 

A diákok jótetteikkel bankszámláikon virtuális erényérméket gyűjtenek, így például egy órányi önkéntes munka egy-három, véradásért hat érme jár. A felhalmozott érmék különféle előnyök megszerzését teszik lehetővé, így várólistákon való előrelépést, könnyebb ügyintézést és számos másfajta segítséget a főiskola falain belül. A bankbetét gyarapítását ösztönzi többek közt az is, hogy az ösztöndíjak és a különféle szociális juttatások előfeltételeként legalább 10 érmét írnak elő a szabályok. Az érmeszűkében lévőket - akárcsak a valós életben - hitelekkel segíti az erénybank, amelyek felvétele után kamatot fizetnek a hallgatók. 

A kezdeményezés sikerét egy 2011-es felmérés mutatja, mely szerint a hallgatók 80 százaléka az erénybank létrejötte óta jóval inkább hajlandó önkéntességre, s a korábbinál fontosabbnak gondolja a közszolgálatot. A kezdeményezés jó például szolgálhat a többi felsőoktatási intézmény számára is - vélik az ötletgazdák. 

Március elején kísérleti jelleggel a csangszai erénybankhoz hasonló rendszert vezetett be az északkelet-kínai Jentaj (Yantai) városa is. A lakók itt jótetteikért pontokat kapnak, amelyeket adókedvezményre, hitelügyintézésre vagy munkahelyi ajánlásra válthatnak be. A legtöbb pontot gyűjtők iskoláikban és munkahelyükön különleges elismerésben részesülnek.

 

Hozzászólások

Pukli István: „A pedagógus sok mindenre jó, ezért minden rá is marad”

„A magyar tanárok kevesebbet dolgoznak, mint a németek.” „Kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, mint Nyugat-Európában.” „A minőségbiztosítás a szakmai színvonalat szolgálja.” Az elmúlt másfél évtizedben a magyar oktatáspolitikát kísérő kormányzati kommunikáció visszatérően ilyen állításokra épült. A mondatok mögött valóban vannak statisztikák, összehasonlítások és mérhető mutatók. A probléma inkább az, hogy ezek önmagukban nagyon keveset mondanak el arról, hogyan működik valójában egy iskola, és milyen terhek nehezednek ma a pedagógusokra.

Szó sem volt a mindennapos testnevelés megszüntetéséről – Lannert Judit szerint a jelenlegi rendszert kell átgondolni

Sok iskolában folyosón, udvaron vagy akár tanteremben tartják a testnevelésórákat, gyakran megfelelő infrastruktúra és átöltözési lehetőség nélkül – erről is beszélt Lannert Judit az Országgyűlés keddi ülésén. A miniszter szerint nem a mindennapos testnevelés megszüntetéséről van szó, hanem arról, hogy a jelenlegi rendszert át kell gondolni.

Szó sem volt a mindennapos testnevelés megszüntetéséről – Lannert Judit szerint a jelenlegi rendszert kell átgondolni

Sok iskolában folyosón, udvaron vagy akár tanteremben tartják a testnevelésórákat, gyakran megfelelő infrastruktúra és átöltözési lehetőség nélkül – erről is beszélt Lannert Judit az Országgyűlés keddi ülésén. A miniszter szerint nem a mindennapos testnevelés megszüntetéséről van szó, hanem arról, hogy a jelenlegi rendszert át kell gondolni.