Október 6-án társadalmi egyeztetésre bocsátotta a Pénzügyminisztérium a kisadózó egyéni vállalkozók tételes adójáról szóló új törvényjavaslatot, amit október 14-ig lehet véleményezni. A tervezet alapján 2027-től ismét szélesebb körben választhatóvá válna a KATA, többek között a mellékállású vállalkozók és a nappali tagozatos egyetemisták számára is.
A változás azonban nem feltétlenül érintené egyformán a különböző munkarendben tanuló hallgatókat. A törvénytervezet szerint ugyanis a nappali tagozatos egyetemisták nem főfoglalkozású kisadózónak minősülnének, míg az esti és levelező képzésben részt vevők esetében önmagában a hallgatói jogviszony nem lenne elegendő ugyanehhez a besoroláshoz. Ez pedig akár havi 50 ezer forintos különbséget is jelenthetne a fizetendő adóban.
Nem mindegy, milyen tagozaton tanul valaki
A törvényjavaslat 2. paragrafusa határozza meg, hogy ki számít főfoglalkozású kisadózónak, és kik azok, akik kivételt képeznek ezalól.
A felsorolásban külön szerepelnek azok, akik köznevelési, szakképző vagy felsőoktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében folytatnak tanulmányokat. A rendelkezés meghatározott feltételekkel a tanulmányaikat szüneteltető, 25 év alatti kisadózókra is kiterjed.
Az esti és levelező tagozatos hallgatókat ugyanakkor a tervezet nem nevesíti külön ebben a kategóriában. Ez azért lényeges, mert a javaslat szerint 2027-ben a főfoglalkozású kisadózók havi 100 ezer forintot fizetnének, míg a nem főfoglalkozású vállalkozók tételes adója havi 50 ezer forint lenne.
Vagyis egy nappali tagozatos egyetemista a tanulmányai alapján az alacsonyabb, havi 50 ezer forintos kategóriába tartozhatna, miközben egy esti vagy levelező tagozatos hallgatónak akár havi 100 ezer forintot is fizetnie kellene, amennyiben más jogcímen nem minősül nem főfoglalkozású kisadózónak.
Mi a helyzet azokkal, akik egyetem mellett dolgoznak?
Fontos hangsúlyozni, hogy a törvénytervezet nem zárná ki az esti és levelező tagozatos hallgatókat a KATA választásából.
A szabályozás szerint ugyanis nem főfoglalkozású kisadózónak minősülne az is, aki legalább heti 36 órás munkaviszonnyal rendelkezik. A munkaidő megállapításánál az egyidejűleg fennálló munkaviszonyokban előírt óraszámokat össze kell számítani.
Ez azt jelenti, hogy például egy levelező tagozatos egyetemista, aki a tanulmányai mellett heti 40 órában alkalmazottként dolgozik, szintén a havi 50 ezer forintos KATA-kategóriába tartozhatna.
Más lenne azonban a helyzet annál, aki például heti 20 órás munkaviszony mellett jár levelező képzésre, és emellett egyéni vállalkozóként is dolgozik. Ha más, a törvényben meghatározott kivétel sem vonatkozik rá, akkor főfoglalkozású kisadózónak minősülne, és havi 100 ezer forintot kellene fizetnie.
A kollégiumi férőhelyhiány és az égbe szökő albérletárak mellett egyre több egyetemista vállal munkát a nappali képzés mellett is. Sokan nemcsak heti pár órát vállalnak, hanem gyakorlatilag egy második állást visznek az egyetem mellett – ennek pedig komoly ára van. Eltűnik a szabadidő, kimaradnak a közösségi élmények, és egyre inkább háttérbe szorul az egyetemi élet.
Ugyanaz a munka, mégis kétszer annyi adó?
A szabályozás alapján akár két, azonos tevékenységet végző egyetemista is eltérő havi KATA-fizetési kötelezettséggel szembesülhetne.
Ha például egy nappali tagozatos hallgató tanulmányai mellett egyéni vállalkozóként grafikai munkákat vállal, akkor a tervezet alapján havi 50 ezer forintos tételes adó vonatkozna rá. Egy ugyanezt a munkát végző levelező tagozatos hallgató viszont, aki nem rendelkezik legalább heti 36 órás munkaviszonnyal, és más kivétel sem vonatkozik rá, havi 100 ezer forintos fizetési kötelezettség alá esne.
Ez havi 50 ezer, egy teljes évre vetítve pedig akár 600 ezer forintos különbséget is jelenthetne, amennyiben mindkét vállalkozó mind a tizenkét hónapban ugyanabba az adózói kategóriába tartozik.
A tervezet így felveti a kérdést, hogy a szabályozás mennyire veszi figyelembe azoknak az egyetemistáknak a helyzetét, akik éppen azért választják az esti vagy levelező képzést, hogy tanulmányaikat munkavégzéssel egyeztethessék össze.
A részidős képzésben tanulók egyébként jóval nagyobb arányban dolgoznak rendszeresen, mint nappali tagozatos társaik. Korábban az Eduline-on is írtunk róla, hogy a 2022-es Eurostudent-felmérés szerint a levelező, esti és távoktatásos hallgatók 90,2 százaléka állandó jelleggel dolgozik, míg a nappali tagozatosoknál ez az arány 27 százalék. Utóbbiak további 19 százaléka alkalmi munkát vállal.
Ráadásul nem ez lenne az egyetlen terület, ahol a képzés munkarendje eltérő lehetőségeket jelent a hallgatóknak. Egy korábbi cikkünkben részletesen foglalkoztunk azzal, hogy a levelező tagozatos egyetemisták főszabály szerint nem vállalhatnak munkát a diákszövetkezetek által kínált, kedvezményes foglalkoztatási formában, mivel ez a lehetőség a nappali tagozatos hallgatók számára érhető el.
Több levelezős hallgató is arról számolt be, hogy a hagyományos munkaerőpiacon sem egyszerű olyan állást találniuk, amely összeegyeztethető az egyetemi kötelezettségeikkel. Egyikük úgy fogalmazott, hogy az állásinterjúkon gyakran problémát jelentett, amikor kiderült, hogy levelező tagozaton tanul, és időnként péntekenként egyetemi órákra kell járnia.
„Szinte bárhol voltam állásinterjún, mikor megtudták, hogy levelező tagozatos hallgató vagyok, egyből húzni kezdték a szájukat” – számolt be tapasztalatairól az Eduline-nak egy egyetemista. Példája azonban korántsem egyedi: több levelezős hallgató számolt be hasonló nehézségekről.