A parányi, mindössze 6,35 centiméter átmérőjű, és alig 1 centiméter vastag óngyűrű még 1967-ben került elő a Thomas Edison nemzeti emlékpark (West Orange) archívumából. "Mikroszkóp alatt megvizsgálva rájöttünk, hogy hangfelvételről van szó, ám a fémgyűrű olyannyira meggörbült és megsérült, hogy nem lehetett lejátszani" - magyarázta Jerry Fabris, a múzeum kurátora.
Több mint négy évtizeddel később kaliforniai tudósok képalkotó eljárások segítségével megalkották a felvétel felszínének digitális modelljét, majd ennek segítségével hangfájlként reprodukálták a felvételt.
Számos találmányt köszönhet neki a világ, pedig soha nem szerzett érettségit - Edison már az általános iskolát is félbehagyta. Feltalálók, akik soha nem szereztek diplomát - összefoglalónkat itt olvashatod el.
1967-ben fedezték fel az óngyűrűt, eddig azonban nem tudták lejátszani a dallamot
A felvételen a Ragyogj, ragyogj, csillagom című dalocskát énekli egy női hang. Történészek szerint maga a feltaláló-üzletember alkalmazott valakit a dalocska feléneklésére két évvel azelőtt, hogy mielőtt piacra dobta volna beszélő babáit.
"Az 1888-as dátumból ítélve ez a legrégebbi amerikai női hangfelvétel, amelyet napjainkban meghallgathatunk" - vélekedett Patrick Feaster, a bloomingtoni Indianai Egyetem történésze, aki átvizsgálva a történelmi feljegyzéseket és a korabeli újságcikkeket összerakosgatta a hangfelvétel történetét.
Edison tömegesen szerette volna gyártani a beszélő babákat, ám a korabeli kezdetleges hangrögzítési technika mellett száz játék elkészítéséhez százszor kellett volna felénekeltetni a dalocskát.
Az énekesnő hangját rögzítő fémgyűrűt sohasem építették be a babákba, mivel 1890-re, amikor Edison elkészíttette az első beszélő játékokat, a hangrögzítéshez fém helyett már viaszt alkalmazott.
MTI
