szerző:
Eduline

Az egyetemi tudás és a felsőoktatási intézmények kutatásainak értékesíthetőségéről vitáztak március 29-én a Budapesti Corvinus Egyetemen az első [email protected] klubest résztvevői. Az előadók szerint a hazai állapotok elszomorítóak, így az egyetlen megoldás szembemenni az elvárásokkal.

Eladható-e az egyetemen szerzett tudás, és lehet-e piacképes, profitorientált vállalkozások inkubátora vagy akár otthona egy felsőoktatási intézmény? – ezzel a kérdéssel foglalkozott az első és a második TEDxYouth Budapest konferencia között valahol félúton, március 29-én megrendezett TEDxYouth Budapest klubest a Corvinus Egyetemen. A téma mondhatni pikáns, hiszen sokfelé a világon a kérdésre egyértelmű igennel válaszolnak, itthon viszont nemcsak a gyakorlat, hanem a hátterében álló elmélet is nemleges feleletet ad. Más szóval a magyarországi egyetemi világ nagyrészt a tudomány elleni eretnek merényletként kezeli, ha valaki egy mondatban emlegeti a kutatás-fejlesztés és az üzlet szavakat.

El lehet-e adni az egyetemen megszerzett tudást?
©

Ha az összejövetelt boszorkányszombatnak nem is, az előadókat partizánoknak nyugodtan nevezhetjük. Ők ugyanis mindannyian azon az állásponton vannak, hogy a jelenlegi állapot tarthatatlan. Sikereik magukért beszélnek: a TEDxYouth konferenciáról is ismert Csíkos Péter András a négy egyetemi kutató által működtetett garázscégből egy év alatt 10 országban jelen lévő vállalkozássá vált Gravity R&D ügyvezető igazgatója, Török Levente a Yahoo! által felvásárolt IndexTools egykori vezető kutatója, Urbányi Béla a Szent István Egyetem halbiológiai tanszékének vezetője és számos innovációs projekt vezetője, Antoni Györgyi az ELTE Pályázati és Innovációs Központjának igazgatója, Polgárné Májer Ildikó pedig a ValDeal Innovációs Zrt. elnök-vezérigazgatója. A TEDxYouth Budapestről bővebben itt olvashatsz.

Hiánycikk az innovatív egyetem?

Elöljáróban vitát ígértek a szervezők, végül azonban az álláspontok nem nagyon feszültek egymásnak, mert az alapvető kérdésekben mindenki egyetértett: ma Magyarországon az egyetemi oktatók jelentős része kontraszelekció révén került a pozíciójába, a kutatók sokszor maguk sem tudják, miért kutatnak, az innovatív egyetem pedig hiánycikk.

Nézd meg az eduline videóját a novemberi TEDxYouth konferenciáról:

Urbányi Béla, a SZIE tanszékvezetője beszélt a csökkenő hallgatói létszámok problémája kapcsán arról is, hogy bár a távol-keleti diákok felvétele logikus megoldás lenne, a hazai rendszer erre sincs felkészülve, mert amíg a külföldi partner több tucat PhD-hallgatót akar küldeni, addig itthon jó, ha egy férőhely van, és sokszor egyszerűen az ellátás körülményei sem megfelelőek.

Így aztán inkább az oktatókat viszik el, itthon pedig maradnak azok, akik az újításokra nem nyitottak, és nem hajlandók elfogadni, hogy az egyetemnek szolgáltatni kellene. Urbányi azt is hozzátette: az innovációmenedzsment, az ötletek eladhatóvá tétele olyannyira ismeretlen fogalom ma Magyarországon, hogy ilyen néven kurzus indítását sem engedélyezték a számára, így végül Innováció és menedzsment címen vehette csak fel a tanrendbe az órát. Ugyanakkor az igény és az érdeklődés akkora a témakör iránt, hogy folyamatosan 200 fős hallgatóság előtt zajlanak az előadások.

Motiválatlan hallgatók

Antoni Györgyi szerint csakis a kis lépésekben lehet hinni, a megváltoztathatatlan emberekkel nem érdemes foglalkozni, a fiatal kutatók közül viszont mindenkit meg kell hallgatni, akinek ötletei vannak, és olyan rövid távú célokat kell kitűzni, mint például az oktatói munka értékelési rendszerének megteremtése. Az egyetemi munka mellett piaci sikerei ellenére is kitartó Urbányi Béla is hasonlóan látja a helyzetet – mint fogalmazott, „mindig kell néhány kamikáze, aki belülről bomlasztja a rendszert”, pusztán elkötelezettségből.

És hogy mi a teendője mindeközben a fiatal hallgatóknak, akiknek ötleteik vannak? Nos, a maguk módján nekik is vakmerőnek kell lenniük – mondták a konferencia megszólalói. El kell fogadniuk, hogy a külföldi mentalitással szemben itthon rögtön az első kudarc után ujjal mutogatnak az emberre, és vállalkozniuk kell, mert – ahogy Polgárné Májer Ildikó fogalmaz – a jó ötletek kiaknázása egyéni és társadalmi felelősség is, szakítani kell azzal az szemlélettel, hogy mindig az államtól vagy valaki mástól várunk segítséget. Mindezzel megbarátkozni és venni a bátorságot persze nem könnyű, de mivel minden itt dől el, Polgárné Májer Ildikó szavaival élve egyedül „azt lehet csinálni, hogy csinálni kell”.

eduline