Egyetemi hallgatók, akik után kapkodnak a külföldi munkaadók

A tehetségek felismerésével és pályára állításával együtt jár az agyelszívás kockázata, ezért a doktoranduszok között a legjobbaknak biztosítani kell plusz egy évet kutatásaik befejezésére - mondta el a készülő felsőoktatási törvénnyel kapcsolatban Szendrő Péter, az Országos Tudományos Diákköri Tanács (OTDT) elnöke.

  • Edupress
Mivel a tudományos diákköri (TDK) tevékenység, illetve az OTDK egyik legnagyobb feladata, hogy a felsőoktatás tömegesedése ellenére is jobb helyzetbe hozza a tehetségeket, kiemelten kezelik a fiatalok elvándorlásának, "agyelszívásának" megelőzését - mondta el az Aktív Szemeszternek adott interjúban Szendrő Péter, az OTDT elnöke. Hozzátette: jó megoldásnak tűnik a doktoranduszok számának növelése, mégis inkább a lehetőségeik gyarapítására kell fókuszálni, vagyis olyan infrastruktúrát kell biztosítani számukra, hogy érezzék: itthon élni, alkotni jó és gyümölcsöző.
Edupress

Miután a legjobb eredménnyel végző doktoranduszok kilencven százaléka TDK-s hallgatóként kezdte, fontos támogatni őket: a legjobbaknak biztosítani kell plusz egy évet a kutatásra. Emellett a fiatal tehetségek itthon tartása azzal is elősegíthető, ha a Bologna-folyamat széttöredeztető hatásának feltételei között is jobb helyzetbe kerül, hatékonyabbá válik a mester-tanítvány viszony - emelte ki az OTDT elnöke.

A jövő tavasszal 30. alkalommal megrendezendő OTDK kapcsán Szendrő Péter kitért arra is, hogy a tudományos munkát végző TDK-sokkal szemben sokkal több kiemelkedő tehetség van azonban a főiskolákon és az egyetemeken, ezért elengedhetetlen a közfigyelmet és a felsőoktatás finanszírozását jobban a tehetséggondozás irányba fordítani. A jövőben nagy hangsúlyt akarunk helyezni a tudományterületek "összebarátkoztatására" is. "Vagyis elmozdulunk az igényes interdiszciplinaritás irányába úgy, hogy az ne menjen a tiszta diszciplínák versenyeinek rovására" - jegyezte meg.

Edupress
Hozzászólások

Pukli István: „A pedagógus sok mindenre jó, ezért minden rá is marad”

„A magyar tanárok kevesebbet dolgoznak, mint a németek.” „Kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, mint Nyugat-Európában.” „A minőségbiztosítás a szakmai színvonalat szolgálja.” Az elmúlt másfél évtizedben a magyar oktatáspolitikát kísérő kormányzati kommunikáció visszatérően ilyen állításokra épült. A mondatok mögött valóban vannak statisztikák, összehasonlítások és mérhető mutatók. A probléma inkább az, hogy ezek önmagukban nagyon keveset mondanak el arról, hogyan működik valójában egy iskola, és milyen terhek nehezednek ma a pedagógusokra.

A Rubovszky Rita által korábban vezetett iskolát ért bántalmazási vádakra reagált a fenntartó: „Ajtónk nyitva áll azok előtt, akiket sérelem ért”

Közleményben reagált a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpontot ért vádakra a fenntartó Boldogasszony Iskolanővérek magyar tartományának főnöknője. Lobmayer M. Judit azt írta, hogy nyitottak a párbeszédre azokkal a volt diákokkal, akik sérelmekről és bántalmazó iskolai légkörről számoltak be az elmúlt hetekben.

Szó sem volt a mindennapos testnevelés megszüntetéséről – Lannert Judit szerint a jelenlegi rendszert kell átgondolni

Sok iskolában folyosón, udvaron vagy akár tanteremben tartják a testnevelésórákat, gyakran megfelelő infrastruktúra és átöltözési lehetőség nélkül – erről is beszélt Lannert Judit az Országgyűlés keddi ülésén. A miniszter szerint nem a mindennapos testnevelés megszüntetéséről van szó, hanem arról, hogy a jelenlegi rendszert át kell gondolni.