A rendszer, amit nem kerülsz ki

Elsőnek ott van rögtön sokak réme, az elektronikus tanulmányi rendszer. Ez egy digitális felület, (három fajta létezik belőle: a NEPTUN, az ETR és az ETN) mellyel muszáj lesz azonnal megbarátkoznia minden újdonsült hallgatónak, lévén enélkül fel sem tudja venni majd a tárgyait. A tanulmányi rendszerek  felülete egyetemenként változhat, de a lényeg mindenhol ugyanaz: felhasználónév és jelszó segítségével saját oldalunkra belépve állíthatjuk össze órarendünket, majd később ezen keresztül jelentkezhetünk a vizsgákra is. A rendszer tárol továbbá minden fontos információt a tanulmányainkkal kapcsolatban - milyen krediteket szereztünk meg, milyen eredménnyel vizsgáztunk, stb.

A rendszer használatához szükséges személyes belépési adatokat az intézmények a beiratkozáskor kiosztott információs csomagban adják meg. Sokan azért nem kedvelik a tanulmányi rendszereket, mert az számos alkalommal nem tud megbírkózni a rajta "lógó" felhasználókkal, és lefagy, "kidobja" az embert, vagy egyszerűen csak nem hajtja végre a kijelölt műveleteket. Emiatt néha valóban stresszes dolog megbírkózni például a félév elején a tárgyfelvétellel, mert nem tudhatjuk, hogy amíg velünk szórakozik a NEPTUN, ERT, ETN, addig mások nem töltik-e be a helyeket azon a népszerű szemináriumon, amit már három szemeszterrel ezelőtt is fel szerettünk volna venni. Az efféle helyzetek szerencsére azért nem túl gyakran fordulnak elő.

Gyűjtögető életmód

A kreditrendszerben történő oktatás lényege, hogy igen tág teret enged a hallgatóknak abban, hogy saját maguk döntsék el, mikor milyen tárgyat szeretnének felvenni, illetve az adott félévben mennyit akarnak teljesíteni. A lényeg, hogy az abszolutórium - más néven záróvizsgára bocsájtás - megszerzéséhez előírt krediteket a tanulmányok során teljesíteni kell. Ez általában és átlagosan harminc kreditet szokott jelenteni félévenként. Természetesen  - ettől függetlenül - sokszor úgy épülnek egymásra a tárgyak, hogy lehetetlen egyiket a másik előtt elvégezni. (Ez jellemző például az orvosi egytemeken, vagy a gazdasági szakokon, ahol szigorú elméleti alapozások vannak.) Egy kredit egyébként harminc hallgatói munkaórát jelent, amibe beleszámít a tanórákon eltöltött idő, illetve a felkészülésre, házi feladatokra fordított idő is.

A krediteknek ott lehet még nagyon fontos szerepük, ahol az ösztöndíjat kreditértékkel súlyozott átlaggal számolják ki. Ez annyit jelent, hogy nem pusztán a jegyek átlagát nézik, hanem többet érnek azok az osztályzatok, melyeket magasabb kreditértékű - tehát nehezebb - tárgy teljesítésével szereztünk. (A legtöbb helyen egyébként így számolnak, mert ez az igazságosabb.)

A kreditrendszert némileg tovább bonyolítja, hogy minden egyes szakon meg van határozva a kötelező, a kötelezően választható, és a szabadon választható tantárgyak köre, melyekhez a szabályzat teljesítendő kreditértékeket rendel. Eszerint tehát nem válthatjuk ki a kötelező tárgyak kreditjeit mondjuk szabadon választható tárgyakéival.

És kezdődik!

Hallgatói jogviszonyunk onnan datálódik, hogy beiratkoztunk - vagyis kitöltöttük az összes nyomtatványt, és az intézmény kiállított rólunk egy hallgatói törzslapot. (többbnyire ekkor vesszük át fényképes leckekönyvünket, illetve a tanulmányi rendszer belépési kódjait is.) A hallgatói jogviszony az élet számos területén  jelenthet számunkra kedvezményeket, e tekintetben nincs különbség "államisok" és "költségtérítésesek" között. Nem lehet eleget hangsúlyozni viszont, hogy az államilag támogatott képzés mindössze tizenkét félévre szól. Mint ahogy azt is illik észben tartani, hogy azt, aki egy adott félévben nem teljesíti az előirányzott kreditek minimum 50 százalékát (vagyis 15 kreditet), átsorolják költségtérítéses hallgatóvá.

Néhány egyéb gyakori fogalom

A szeminárium kis létszámú, gyakorlati óra (45, vagy 2x45 perces), ahol a diákok is aktívak (kiselőadásokat tartanak például és szokott lenni házi feladat is), ez hasonlít legjobban a klasszikus középiskolai tanórákhoz. Ezzel szemben az előadásokon sokszor az egész évfolyam jelen van. Ez az órafajta passzív befogadásra épül, csak az előadó beszél (persze nem tilos kérdezni). A kollokvium egy adott előadást követő vizsga, ahol egy tanár van jelen. A szigorlat viszont több tárgy(előadások, szemináriumok) együttes számonkérése, és itt már minimum két tanár vizsgáztat. A speciális kollégiumok ("speckollok"): a szabadon választható tárgyak körét jelentik, míg a talán legtöbbet hagoztatott zárthelyi, vagy ZH nem más, mint egy dolgozat, amiből a legtöbb szemináriumon kettőt iratnak egy félévben. A félév másik megnevezése pedig a szemeszter, ami 15 hétből áll.

eduline