Mi jelenti a legnagyobb problémát az álláskeresésben pályakezdőként?

A pályakezdők előtt álló egyik legnagyobb kihívás a álláskeresésben az, hogy a munkaadók gyakran többéves tapasztalatot várnak el a munkakeresőktől, akár a frissdiplomásoktól is.

  • Eduline
pixels.com

A hallgatói és mentorprogramok egyre fontosabb szerepet töltenek be a fiatal pályakezdők életében. Egy, a 18-24 éves pályakezdők álláskeresési nehézségeivel foglalkozó friss hazai kutatás rámutatott, hogy a legnagyobb kihívás az álláskeresés során az, hogy a legtöbb cég több éves tapasztalatot vár el már a pályakezdőktől is. A fiatalok ezen kívül problémaként említették, hogy pályakezdőként nagyon korlátozottak a lehetőségeik, amely szintén adódhat a munkatapasztalat hiányából. A hazai eredményeket egy hasonló amerikai kutatással összehasonlítva látható, hogy a tengeren túl is hasonlóak az igények: a fiatalok jobb fizetést, jelentőségteljes és hasznos munkát, illetve a fejlődési lehetőségeket keresik, például mentorprogramok keretében. - írja a Microsowft News.

A kutatásból kiderült még, hogy a hallgatók 57%-a már most sem hisz szakmája piacképességében, ám mégsem választ másikat. A fiatalok első munkahelyükről nettó 181 ezer forintos átlagfizetést várnának, ám sokan azt sem tudják, hogyan kellene állást keresniük. 

Az úgynevezett Z generáció, vagyis az 1995 év után született fiatalok éppen a saját bőrükön kezdik érezni a munkaerőpiaci valóságot, és a kutatás eredményei alapján egyáltalán nem látják optimistán a helyzetüket. A 18-24 éves korosztályba körülbelül 850 ezer fiatal tartozik, akik közül mintegy 220 ezren tanulnak valamelyik felsőoktatási intézményben. Ha azt vesszük, hogy ők mind csakis a tanulmányaikra koncentrálnak, akkor is legalább a Z generáció háromnegyedének már meg kellett volna jelennie a munkaerőpiacon. Ehhez képest a korosztály 43%-ának nincsen állandó munkája, miközben 93%-uk állítja, hogy dolgozott már valaha – derül ki a Jófogás és a GKI közös tanulmányából.

Hozzászólások

Pukli István: „A pedagógus sok mindenre jó, ezért minden rá is marad”

„A magyar tanárok kevesebbet dolgoznak, mint a németek.” „Kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, mint Nyugat-Európában.” „A minőségbiztosítás a szakmai színvonalat szolgálja.” Az elmúlt másfél évtizedben a magyar oktatáspolitikát kísérő kormányzati kommunikáció visszatérően ilyen állításokra épült. A mondatok mögött valóban vannak statisztikák, összehasonlítások és mérhető mutatók. A probléma inkább az, hogy ezek önmagukban nagyon keveset mondanak el arról, hogyan működik valójában egy iskola, és milyen terhek nehezednek ma a pedagógusokra.

A Rubovszky Rita által korábban vezetett iskolát ért bántalmazási vádakra reagált a fenntartó: „Ajtónk nyitva áll azok előtt, akiket sérelem ért”

Közleményben reagált a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpontot ért vádakra a fenntartó Boldogasszony Iskolanővérek magyar tartományának főnöknője. Lobmayer M. Judit azt írta, hogy nyitottak a párbeszédre azokkal a volt diákokkal, akik sérelmekről és bántalmazó iskolai légkörről számoltak be az elmúlt hetekben.

Szó sem volt a mindennapos testnevelés megszüntetéséről – Lannert Judit szerint a jelenlegi rendszert kell átgondolni

Sok iskolában folyosón, udvaron vagy akár tanteremben tartják a testnevelésórákat, gyakran megfelelő infrastruktúra és átöltözési lehetőség nélkül – erről is beszélt Lannert Judit az Országgyűlés keddi ülésén. A miniszter szerint nem a mindennapos testnevelés megszüntetéséről van szó, hanem arról, hogy a jelenlegi rendszert át kell gondolni.