Egyre több az SNI-s tanuló, miközben továbbra is kevés a praktizáló gyógypedagógus
Egy év alatt négyezerrel nőtt az általános iskolás korú SNI-s gyerekek száma, vagyis jelenleg egy fejlesztéssel foglalkozó pedagógusra körülbelül 10 gyerek jut.
A függetlenedés leginkább a diplomás huszonéveseknek sikerült, hattizedük ugyan még otthon lakik, de négytizedük már önálló háztartást visz. 19-25 év közöttiek életben való elindulásához is fontos adalék a szülői segítség: kétharmaduk úgy nyilatkozott, hogy a család idősebb tagjai beszállnak a költségeikbe. E korosztály háromtizede viszont nem kéri, hogy dotálják, próbál és tud saját egzisztenciát teremteni.
A huszonévesek körében nagyon kevesen, mindössze 5 százaléknyian vannak olyan jó helyzetben, hogy ők nyújtanak pénzügyi támaszt a szülőknek. Főleg a fiatal diplomásoknak van arra szükségük, hogy kiadásaikat részben a család fedezze: 80 százalékuknál ez a gyakorlat.
A munkaerőpiacra korábban belépők közül a szakmunkás végzettségűek és az érettségizettek az átlagnak megfelelő - kétharmados - arányban kérik szüleik anyagi támogatását, míg az alapfokú képzettségűeknél ez a mérték alacsonyabb, 59 százalékos. További érdekesség, hogy a falvakban élők között is kisebb a segítségre szorulók aránya - 57 százalékos -, és relatíve magas az önálló egzisztenciát építőké (37%).
