Szeretne azonnal értesülni a legfontosabb hírekről?
Az értesítések bekapcsolásához kattintson a "Kérem" gombra!
Az értesítés funkció az alábbi böngészőkben érhető el: Chrome 61+, Firefox 57+, Safari 10.1+
Köszönjük, hogy feliratkozott!
Hoppá!
Valami hiba történt a feliratkozás során, az oldal frissítése után kérjük próbálja meg újra a fejlécben található csengő ikonnal.
Már feliratkozott!
A böngészőjében az értesítés funkció le van tiltva!
Ha értesítéseket szeretne, kérjük engedélyezze a böngésző beállításai között, majd az oldal frissítése után kérjük próbálja meg újra a fejlécben található csengő ikonnal.
Idén hetedik - az őszi vizsgaidőszakokkal együtt tizenharmadik - alkalommal vizsgáznak a magyar középiskolások a kétszintű érettségi rendszerben. Tantárgyanként változó, hogy milyen hatással voltak az új típusú vizsgák és a megváltozott követelmények a diákok teljesítményére. Egy dolog azonban mostanra nyilvánvalóvá vált: az emelt szint nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Az elméletben jól működő új típusú érettségi rendszer kidolgozása a kilencvenes évek elején kezdődött, a közép- és az emelt szint megszüntette volna a középiskolai záróvizsga és a felvételi párhuzamosságát. Az egyetemek és főiskolák azonban - a fejkvóta alapú finanszírozás miatt a hallgatói létszám csökkenésétől tartva - nem tették kötelezővé a hozzájuk jelentkezők számára az emelt szintű érettségit, így évről évre kevés diák vállalkozik a nehezebb, egyben pluszpontokat érő vizsgára. 2010-ben az összesen letett 530 ezer vizsgából mindössze 27 ezer volt emelt szintű. Hányan jelentkeztek idén emelt szintre? A 2011-es érettségiről szóló összefoglalónkat itt találod.
A szakemberek szerint az emelt szintű feladatsor nem csupán a magasabb követelményszint miatt nehezebb a középnél, hanem azért is, mert egyes kompetenciák mellett jelentős részben konkrét tárgyi tudást mér – jobban is hasonlít a hagyományos, régi érettségihez. A gyakorlatorientált, pragmatikus nézőpont, amely az új érettségi kidolgozásának egyik vezérelve volt, sokkal inkább a középszint feladataiban érhető tetten. A magyar írásbelinél ilyen elem a szövegértés és az érvelés, a történelemnél a képi és szöveges források elemzése, a matematikánál pedig a modellalkotás.
Szintezési problémák
„A forráskritika a hétköznapi életben nagyon fontos szerepet tölt be. Ez elengedhetetlen ahhoz is, hogy az emberek tudatos polgárok és fogyasztók legyenek. A középszintű történelem írásbeli jelentős részben kompetenciafejlesztő feladatokat tartalmaz. A diákokhoz közelebb állnak az ilyen feladatok, mert érdekesebbek, és ezek megoldásakor jobban tudják kamatoztatni a képességeiket” – mondja Miklósi László, a Történelemtanárok Egyletének elnöke, aki szerint a kompetenciamérésre helyezett hangsúlynak nagy szerepe van abban, hogy az új érettségi bevezetése óta a diákok rendre jobb átlagot érnek el a történelemvizsgákon, mint a régi rendszerben.
A magyar nyelvi és irodalmi középszintű érettségin is jobb eredmények születnek, mint 2005 előtt, emelt szintre viszont alig akad jelentkező: 2010-ben az egész országban összesen ezer tanuló vállalkozott a nehezebb vizsgára, a feladatsor nehézségi szintje ugyanis ingadozó: tavaly például a műelemzés és az összehasonlítás helyett választható érvelés irodalmi irányba csúszott el, holott elvben ez nem irodalmi, hanem retorikai-kommunikációs feladat. „A modernizációs elemek nem jutottak nyugvópontra. Középszinten a szövegértés hol túl nehéz, hol túl könnyű, az emelt szintű tesztnek nincs is ilyen pontja, a gyakorlati szövegalkotásnak pedig inkább közép-, és nem emelt szinten lenne a helye. A szóbeli pedig túl tradicionális maradt” – mondja Arató László, a Magyartanárok Egyesületének elnöke, aki szerint nem feltétlenül szükséges a két szint a diákok teljesítményének méréséhez.
Matematika: romló eredmények vagy félreértelmezett statisztika?
A gyakorlatközpontú megközelítés a matematikaérettségiken azonban nem hozott javulást – sőt, a diákok átlaga a 2005 előtti eredményekkel szemben még a hármast sem éri el. Kosztolányi József, a Bolyai János Matematikai Társulat oktatási szakosztályának elnöke azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy különbséget kell tenni az eltérő képzéseken és munkarendben tanulók eredményei között, amelyek az egységessé vált érettségiről készült átfogó statisztikákban együtt jelennek meg. Tudomása szerint a gimnazisták átlaga nem romlott számottevően az elmúlt évek során, tehát azok a vizsgázói csoportok értek el alacsony pontszámot, akik már korábban is gyengébben teljesítettek.
Hogy változik az érettségi és a felvételi rendszere 2012-től és 2013-tól? Aki 2012-ben vagy utána felvételizik, annak a tanulmányi pontjait már módosított szabályok alapján számolják: eddig a diákok dönthették el, hogy a magyar nyelv és irodalom, a matematika, a történelem és az idegen nyelv mellett melyik tantárgy év végi jegyét számítják be az összpontszámba, jövőre azonban egy természettudományos tárgy eredményeit mindenképpen figyelembe kell majd venni az ún. hozott pontok kiszámításakor. A 2013-ban felvételizőknek ennél is szigorúbb feltételekre kell számítaniuk, egyes szakokhoz ugyanis kötelező lesz egy vagy két tantárgyból emelt szintű érettségit tenni – vagyis hiába szerez valaki 400-420 pontot, az előírt emelt szintű érettségi nélkül nem kerülhet be a jelentkezési lapon megjelölt szakra. A legfontosabb változásokról itt olvashatsz.
Bár a kompetenciaalapú vizsgáztatás koncepcióját támogatják a szakemberek, az új érettségi rendszer működését túl bonyolultnak és átláthatatlannak tartják. „Szakmailag nem szükséges a közép és emelt szint különválasztása, és kérdéses, hogy van-e értelme ilyen kevés emelt szinten érettségiző diák miatt megduplázni a bizottságokat és feladatsorokat” – mondja Miklósi László. Kosztolányi József nem vonná össze a két szintet, változtatásokra viszont szerinte is szükség van. „Alapvetően nem tartom rossz ötletnek a kétszintű vizsgát, de úgy gondolom, hogy megérett az idő a követelményrendszer és a vizsga szerkezetének szakmai szempontú reformjára” – mondja a szakember.