A teljes feladatsort megoldásokkal itt találod, a következőkben azt mutatjuk meg hogy mire is kellett figyelni a szövegalkotási feladatoknál.

Érvelés

A feladat színvonalas megoldásához – a szöveg megfelelő kidolgozásán kívül - releváns példák és átgondolt, világos szempontrendszer alkalmazása szükséges. A feladat meghatározásából nem követezik, hogy az irodalmi példák csak a középiskolai tananyagból választhatók.

Lehetséges példák és szempontok:

- a tér és a szereplő léthelyzetének kapcsolata
 - pl. eltévedés, kiúttalanság, dezillúzió –  szövegek: Ady: Az eltévedt lovas, Kafka: A per, Beckett: Godot-ra várva, Kosztolányi: A kulcs

- a tér fizikai jellemzői: szűkösség és tágasság – szövegek: Móricz: Barbárok (a puszta tágassága), Dosztojevszikj: Bűn és bűnhődés (Raszkolnyikov szobája, Pétervár utcái); Kosztolányi: Hajnali részegség (a szobákba zárt emberek); Boldog, szomorú dal
 
- idő és tér kapcsolata: Gyulai: Egy régi udvarház utolsó gazdája, Mikszáth: Beszterce ostroma (téren és időnkívüliség)

- határhelyzet (választás, hovatartozás, gyermekkor-felnőttkor, stb.) – szöveg: Ottlik: Iskola a határon, Golding: A legyek ura

- a tér és a tárgyak mint társadalomrajz:  Maupassant: Gömböc, Balzac: Goriot apó, Kosztolányi: Édes Anna, Flaubert: Bovaryné

- a tér és a tárgyak szimbolikus jelentései: Ibsen: Vadkacsa, Ady: A magyar Ugaron, Csehov: Három nővér, Camus: Közöny, Rowling: Harry Potter-könyvek

- a személyiség változásai a tér változásának tükrében: Kafka: Átváltozás

- a személyiség attribútumai: Camus: Közöny, Arany: Toldi estéje, Móricz: A hét krajcár, Ottlik: Iskola a határon

- a tér mint a személyiség kivetülése: Brontë: Üvöltő szelek, Vörösmarty: Csongor és Tünde, Hoffmann: Arany virágcserép

Egy mű értelmezése

Az értelmezés középpontjában a feladat leírásának megfelelően az elbeszélői nézőpont, hang és értékítélet szempontjaira, valamint azok változásaira kell kitérni. Az alábbi javaslat az egyik lehetséges értelmezési utat kínálja.

1. Nézőpontok
a) a novella első felében külső nézőpontból ismerjük meg „a főszereplőt”
  - az elbeszélő: semleges, kissé iróniába hajló (2. bekezdés) 
  - direkt jellemzéssel és az asszony cselekedeteire használt szavakkal mutatja be („fordul, zökken”)
  - a nagyságos asszony megszólalásai: távolságtartó, enyhén lekezelő, ugyanakkor elfogadó

b) a novella második felében a főszereplő személyes megnyilatkozásai révén a saját nézőpontja is megjelenik
  - szóhasználata (a sztenderdtől eltérő nyelvhasználata) megerősíti a nagyságos asszony sugallta jellemrajzot
  - megszólalásainak tartalma: megerősíti az egyszerűségéről kialakult képet; ugyanakkor emberibbé és szánalomra méltóbbá, egyben tragikomikussá teszi
  - viselkedése (fizikai és lelki ki- és levetkőzés)
  - nagyságos asszony nézőpontja a mű végére azonosul az olvasóéval és megértővé válik – a nagyságos asszony viselkedése is Imcsikné tragikomikus vonásait tükrözi

2. Az elbeszélői és olvasói megítélés változásai
- első mondat Imcsiknéről az elbeszélőtől: „Sajnos, ez az Imcsikné semmit se lopott olyan szívesen, mint az italt.”
  - a sajnálat, gúny jelenléte
  - első megismert tevékenységei: lopás, ivás
   - ellenszenvet válthat ki az olvasóban

- az utolsó mondat: „már megcsaltak annyiszor, de – ó, balga emberi szív – éppen most fáj neki a legjobban: az estéli lángoláskor”
  - örök és mély, tragikus emberi érzések jelennek meg: öregség, csalódás, szerelmi bánat, hiszékenység
  - a főszereplő minden jellemhibája ellenére az elbeszélő és az olvasó megítélése a novella végére együttérzéssé alakul, mert megismert vonásai emberivé teszik  még a hibáit is
 
- a kétféle megítélés között a változást a novella felénél az „Imcsikné sírva fakadt” mondat jelzi.
 - az elbeszélő a konkrét esethez kapcsolódó érzéseit mutatja be
 - a továbbiakban újabb részletekkel árnyalja Imcsikné jellemrajzát

Összehasonlító elemzés

A feladat megoldásához a paródia (és esetleg irodalmi karikatúra) műfajának jellegzetességeit, a konkrét művek sajátosságait, hasonló és eltérő vonásait és a komikus hatás érvényesülését kell számba venni.

- paródia jelentősége: kritika, ítélet, játék – Kosztolányit és Karinthyt összakapcsolja
- mitől felismerhető a paródia?
  - stílusjegyek
  - szóváltozatok (szinonimahasználat), rímelés, ismétlődés, rím- és ritmusparafrázis, szerkezeti arányosság hasonlósága, képi világ
  - alkotó személyisége, világképe
  - Kosztolányi: haláltudat, hétköznapi jelenségekhez kötött életigazságok, fanyar mélabú, az élet csoda, homo aestheticus és homo ludens, a nyelvszeretet, nyelvi játékok
 
- komikus hatás
 - megőrzött, felnagyított és felismerhető formai sajátosságok
 - játékosság a szavakkal
 - a téma és a forma közti feszültség (kis edény – lírai elemek)