Szabó Roland úgy látja, a műértelmező feladatnál a klasszikus, hagyományos novellaelemző feladatot kapták a vizsgázók. „Ennél a feladatnál csak azok a vizsgázók csalódhattak némiképp, akik a tavalyi Arany-év apropóján balladaelemzésre számítottak, ugyanis volt már erre a műfajra is példa. A novella értelmezésének fő csapásiránya a mesehős alakja köré tulajdonított jellemzők átrendeződése. A mű a népmese elemeivel operál, és abból számos elemet léptet be a szövegvilágba mint például a népmese objektív tér- és időnélkülisége, az eredeti mese számszimbolikája, a narratív mondás népmesei fordulatai. Ennek a szöveghagyománynak az újraértelmezése, és mesei alakok történetének „újra-„ és „másképpelmondása” módosítja az eredeti jelentésstruktúrákat” - magyarázza.
Megvannak a középszintű magyarérettségi hivatalos megoldásai.
Az emelt szintű magyarérettségi hivatalos megoldásait is közzétették.
Folyamatosan frissülő tudósításunkat itt találjátok a magyarérettségiről.
Ezt a szövegértési feladatot kapták az érettségizők magyarból.
Nehéz szöveget kaptak a diákok a középszintű magyarérettségi szövegértési részében.
Az érvelés és a hivatalos levél írása sem okozhat gondot a magyarból középszinten vizsgázóknak.
József Attila- és Szabó Lőrinc-verset is kellett elemezni a magyarérettségin.
Kiszúrás-e, hogy "ismeretlen" szerző művét kell elemezni?
Hozzáteszi: ennek a módosulásnak a vizsgálatát kéri a feladat, a „Mosolygó”, és a „Tündér” Ilona elnevezések kijelölésével. „A „felnőtteknek szóló mese” műfaji megnevezés már a feladatkijelölésben előreutalja a vizsgázók számára, hogy alapvetően a mű olyan metaforikus értelmezését várja a feladat, amely rámutat arra, hogy melyek azok a pontok a szövegben, amelyek eltávolítják azt az eredeti népmesei világától, ilyenek például a naturalista jellegű szöveghelyek, amelyek alapvetően az ember ösztöni jellegét emelik ki: brutalitás és az ebből fakadó pszichológiai defektusok” – teszi hozzá.
|
Ahogy arról korábban beszámoltunk, a műértelmező szövegalkotási feladatot választó érettségizőknek egy Balázs Béla Mosolygó Tündér Ilona című művét kellett elemezniük – alighanem sokakat meglepett a választás, mert a középszintű magyarérettségi egyik műelemző feladata általában egy novellához kapcsolódik (igaz, olyan is előfordult már, hogy balladát kaptak a diákok). Az összehasonlító műelemzést választó vizsgázóknak József Attila Fiatal életek indulója és Szabó Lőrinc Szegénynek lenni s fiatalnak című művét kell elolvasniuk, majd összevetniük. Az elemzés szempontjai és maguk a művek jól passzolnak az érettségizők korosztályához, az egymás után következő generációk viszonyára is ki kell térni az esszében a két költemény alapján. |
Összehasonlító verselemzés: két korai művet kaptak a diákok
„József Attila-kutatóként örömmel üdvözlöm a feladat készítőit. Alapvetően a modern magyar líra két igen súlyos életművel rendelkező költőjének két korai művét kellett a vizsgázóknak összehasonlítaniuk. A feladatban ezúttal az alkotók személye teljesen másodlagos, hiszen üdvözlendő módon a mai világunkban is fontos kérdés, a generációs problémák mentén kellett összehasonlítani a két művet” – mondja, hozzátéve: az összehasonlítás főbb szempontjait a feladat a megszokott módon kijelölte, és ennek mentén kellett vizsgálni a generációs különbségekből adódó problémafölvetéseket, ugyanakkor ügyelni kellett arra is, hogy nem csupán a hasonlóságok, hanem a különbségek bemutatása is sarkalatos pontja a feladatnak.
„A két vers közös pontja az ősök, a szülők nézőpontjából való kitekintés önmagunk lehetőségeire az akkori „mai” társadalmi konvenciók között. Továbbá közös pont még a szegénység problémája is, amely fölveti azt a szociális kérdést is, hogy mi a feladata az idősebb generációnak, s ebből adódóan ezek a társadalmi kötelezettségek hogyan adódnak át a következő generációknak. Lényegi különbség a két vers között, hogy amíg József Attila műve jóval vehemensebb, agresszívabb, küzdő és bizakodóbb hangvételű, addig Szabó Lőrinc költeményében a beszélő jóval rezignáltabb, pesszimistább nézőpontból tekint önmaga jelenére és a jövő lehetőségeire, pontosan a szegénységből kifolyólag” - magyarázza.
A szaktanár szerint József Attilánál a szegényember-motívum, Szabó Lőrinc versében a munkás-ember motívum köré szerveződik a szöveg, ez akár hasonlóságnak, de különbségnek is értelmezhető. „A stiláris-retorikus szempontok mentén a két mű az említett szociális helyzetből fakadó kérdéseket veti fel vagy teszi fel, amelyre a generációs sorsközösség-vállalás nézőpontjából reflektálnak, ezt jelzik is a többes szám első személyű megszólalások” – teszi hozzá.
