A Színház- és Filmművészeti Egyetem, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem és a Magyar Képzőművészeti Egyetem – továbbra is ezek a legnépszerűbb művészeti felsőoktatási intézmények. A felvételi mindenhol más és más, a túljelentkezés pedig jelentős – több száz jelentkező közül csak néhányan juthatnak be a legtöbb diákot vonzó szakokra.
Képzőművészeti: két forduló, kemény verseny
A Magyar Képzőművészeti Egyetemen két részből áll a felvételi eljárás: az első körben az otthon elkészített munkákat értékelik az oktatók, a második szakaszban külön feladatokat kell megoldani, de tesztelik a jelentkezők szakmai és művészettörténeti tudását is, sőt bizonyos szakokon plusz írásbeli feladatok is vannak. A felvételihez az egyetem minden évben közzéteszi az ajánlott és kötelező szakirodalom listáját.
Moholy: a lényeg a "mappa"
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen (MOME) is hasonló a felvételi. Az intézmény szenátusának hallgatói tagja, Berta Barna az eduline-nak azt mondta, elsősorban olyan jelentkezőket várnak, akiknek az általános műveltségen túl van némi szakmai alapismeretük. „Mindenképpen friss, nyitott, kreatív és aktív emberek kellenek, akik nem csak a szabadidejük kitöltésére használnák a tudásukat” – tette hozzá.
A felvételi általában három fordulóból áll: az első körben a „mappa” tartalma a legfontosabb, amely a jelentkezők korábbi munkáit tartalmazza, minden szakon ez a beugró. A második körben egy egyszerűbb feladatot kapnak a felvételizők, végül ezeknek a bemutatására kerül sor.
A fotó és a média-design szakon mindenki előre megkapja, pontosan milyen munkát kell elkészíteni, más szakokon azonban csak a helyszínen tudják meg a jelentkezők, milyen feladatot kapnak. A harmadik körben az egyetem tanárai tartanak felvételi elbeszélgetést.
„A fotográfia szakirányra évente 250-300 diák jelentkezik. A felvételi legfontosabb része a tízoldalas portfólió, a második körben egy konkrét témát kell kidolgozniuk” – mondta Turós Balázs, az egyetem hallgatói önkormányzatának elnöke, aki szerint a második fordulóba általában ötven-hatvan jelentkező jut be. A harmadik kör két részből áll, idáig évről évre körülbelül 25-30 diák jut el: minden napra különböző feladatokat kapnak, két fotós és két rajzos témát kell kidolgozniuk, majd az egyetem oktatói interjúztatják őket.
A feladatok komplex, bonyolult témákat feszegetnek, néhány az elmúlt évek címeiből: „tökéletes társadalom”, „előtér-háttérviszonyok”, „reggeltől estig, estétől reggelig”, „új világ”. Ezzel lehet kiszűrni, hogy ki az, aki csak a technikát sajátította el, és ki az, aki a fényképészetet az "esszenciális" oldaláról közelíti meg. „A technika az, amit meg lehet tanulni, a szemlélet, a vizuális nyelv kifejezése sokkal nehezebb. A lényeg, hogy a jelentkező tudjon beszélni az alkotásáról, nem elég, ha egy szép képpel áll a bizottság elé” – tette hozzá.
Színművészeti: sok múlik a beugrón
A Színház- és Filmművészeti Egyetemen szintén többfordulós a felvételi folyamat. Színművész szakra több műfajból – versekből, monológokból és dalokból – kell felkészülni, a második és a harmadik körben a jelentkezők énekhangját, orgánumát és mozgáskultúráját figyelik a tanárok. Az utolsó körben az általános műveltséget és a művészeti ismereteket tesztelik.
A színházrendező szakon is háromfordulós a felvételi: az első körben egy olyan feladatot kell megoldani, amely a kreatív látásmódot teszteli, a második szakasz egy színpadi mű rendezői elgondolásának otthoni kidolgozása, majd megvédése, az utolsó forduló pedig egy rendezési gyakorlat.
Zene és tánc: gyakorlati vizsgák minden mennyiségben
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem kizárólag – többszintes – gyakorlati vizsgákat szervez, kötelező tárgy a zongora, a népzene és a szolfézs-zeneelmélet. A Kodolányi János Főiskola művészeti képzésein is ugyanilyen a felvételi – a főiskola honlapjáról minden héten újabb és újabb feladatokat lehet letölteni, a megoldást az oktatók ingyenesen kiértékelik. A tácművészeti szakokra alkalmassági és gyakorlati vizsgán kell megfelelni - és persze itt is szükség van némi előképzettségre.
