Hosszú évekig Szent Lúciát – vagyis Lucát - valós történeti személynek tartották, de mára már az egyház sem tartja annak, csak legendai alaknak.

Vértanúhalált halt a hitéért

A legenda úgy tartja, hogy Szent Luca a harmadik-negyedik század környékén élt Szicíliában, egy gazdag nemesember lányaként. Hite miatt szüzességi fogadalmat tett Krisztusnak és még a vagyonát is szétosztotta a szegények között.

Mivel fogadalmát komolyan vette, inkább a vértanúhalált választotta, minthogy hozzámenjen egy pogány férfihoz. Ez azonban a bírónak nem tetszett és elrendelte, hogy gyalázzák meg a lányt, ám az őrök meg sem tudták mozdítani. Megpróbálták máglyára vetni, de ahogy belekerült a lángok azonnal kialudtak. Végül egy kard végzett vele.

Egy másik legendaváltozat alapján Luca megvakította saját magát, mivel a pogány kérő azzal bókolt neki, hogy milyen szépek a szemei.

A magyar néphiedelemben inkább rosszra csábító alak

Luca a magyar folklórban sokkal inkább volt boszorkány, mint egy hitéért önmagát feláldozó mártír.

Korábban utaltunk is rá, hogy december 13-a számított a téli napfordulónak a Julianus-naptár szerint és ilyenkor a sötét automatikusan magával hozta a gonoszt is. Rengeteg babona és boszorkányűző népszokásunk született, többek között a Luca széke is.

Illetve december 13-a dologtiltó napnak is számított, főleg a női munkákra nézve. Csak, hogy párat említsünk:

• Luca-napján régen tilos volt sütni, mert azt tartották tűzvészt okozhat,
• tilos volt mosni; sőt kölcsönadni is, mert az ekkor készült holmik a boszorkányok kezére kerülhettek,
• sokan elzárták ilyenkor a seprűket, nehogy a boszorkányok ellopják őket, és azon repkedjenek,
• illetve úgy tartották, hogy ezen a napon tilos varrni. Aki megszegi a tiltást, bevarrja a tyúkok fenekét, így a következő évben nem lesz tojás, így jólét sem.

„Lassan készül, mint a Luca széke”

Az egyik legismertebb hagyománya a Luca-napnak a Luca székének elkészítése. Mint ahogy a házimunka tiltása, ez is a boszorkányok ellen készült.

A Luca széke inkább hasonlít egy sámlira, mint rendes székre. A különleges benne, hogy 13-ától számítva naponta csak egy dolgot szabad rajta kifaragni. Hét különböző fából áll össze a szék, aminek olyan erősnek kell lennie, hogy egy felnőtt férfi súlyát is elbírja.

A néphiedelem úgy tartja, hogy december 24-én az éjféli misére a fiatalemberek a kabátujjukban lopták be titokban a székeket, hogy utána arra állva kileshessék a boszorkányokat. A boszorkányok ilyenkor szarvakat hordtak, és emiatt a templomkapun belépve a fejüket le kellett hajtaniuk. A Luca székén állva éjfélkor viszont felismerték boszorkányokat.

Miután sikeresen megtalálták őket, a férfiaknak el kellett menekülniük onnan, hogy a banyák nehogy széttépjék őket. A biztonságuk érdekében vittek magukkal mákszemeket vagy apró szemű sót, amit menekülés közben maguk mögött szórtak szét. Ezzel lefoglalták a boszorkákat, mivel addig nem mehettek utánuk, amíg össze nem szedték egyenként a szemeket.

A sikeres menekülést követően a széket azonnal tűzre kellett vetniük, hogy a boszorkányok ne élhessék meg a reggelt.

A szerelem- és a „termékenységvarázslás” kéz a kézben jár

A Luca-nap tele van olyan varázslatokkal, ami a jólétet, a bőséget és a szerelmet hivatott megalapozni.

Termékenység szempontjából mindent elkövettek, hogy a tyúkok a következő évben bőséges mennyiségű tojást tojjanak. Megpiszkálták őket piszkavassal és versikéket mondtak nekik. Hasonló rituálékkal jártak el a gabonaterméssel kapcsolatban is.

A bőséges termés és termékenység előidézésére létezett egy népszokás, amit Magyarország egyes területein egészen az ötvenes évek végéig alkalmaztak. Lucázásnak nevezték, míg más helyeken kotyolásnak, esetleg palázolásnak.

Ilyenkor a fiúk Luca napjának hajnalától kezdve járták a házakat fadarabot vagy szalmát vittek magukkal, és arra térdelve mondták vagy énekelték mágikus, termékenyvarázsló szövegüket. Majd szétszórták a szalmát és vérték, hogy a gazdasszony ajándékot adjon nekik. Ha kaptak, akkor a ház jövő évi termése bőséges lesz.

A termés mellett a másik legfontosabb dolog egy család életében, ha van lányuk, hogy kihez megy hozzá majd feleségül. Ehhez kapcsolódóan is voltak néphagyományok, amiket hosszasan őriztek vidéken az emberek. Ilyen például a gombócokba rejtett férfi nevek.

Talán ez a legismertebb népszokás, ami a jövendőbeli megjóslását illeti. Luca napjára a lányok 12 gombócot gyúrtak és mindegyikbe rejtettek egy-egy fiúnevet, akik a lehetséges férjjelöltek voltak. Aznap aztán megfőzték a gombócokat, és amelyik gombóc elsőnek úszott fel, abban volt a jövendőbeliük neve.

Hasonló metódus volt a Luca-cédula, ami szintén népszerű jóslásnak számított korábban. A lányok 12 cetlire írtak fiúneveket, összehajtották őket és minden nap eldobtak egyet anélkül, hogy megnézték volna, hogy mi áll benne. Az utolsónak maradt cetlin volt a név, ahogy a fiút majd hívni fogják.

Vessünk Luca napján búzát

Pár évtizeddel ezelőtt is élt a szokás, hogy a háztartásokban egy agyagtálba búzát vetettek Luca napon. Ha azok karácsonyig kikeltek, akkor jövőre jó termés lesz a földeken a lány a háznál férjhez megy és az állatok egészségesek maradnak.

A Luca búzával a templomi oltárt is díszítették, és karácsonykor még égő gyertyát is állítottak a búzatövek közé.