A kötelező olvasmány téma sokszor nagyobb mumus, mint a matekérettségi, de aggodalomra semmi ok, mindenre vannak trükkök, többek között a kötelezők (és később az egyetemi szakszövegek) feldolgozására is.

Amikor az órán egy szöveget dolgoztok fel, könnyen eltéved az ember, ráadásul, ha más példányotok van, mint a tanárnak, még csak oldalszám alapján sem tudtok keresni. Hogy a kétségbeesett lapozgatást elkerüljétek - bármennyire is triviálisan hangzik -, jelöljétek meg post-it cetlikkel a cselekmény nagyobb fordulópontjait, és (esetleg már az olvasás közben) írjátok rá a kulcsszavakat, így egy mozdulattal megtaláljátok a fontos részleteket.

Ha már a könnyen visszakereshetőségnél tartunk, érdemes lehet ceruzával aláhúzni jelentős párbeszédeket, cselekménybeli változásokat - ez a szokás később az egyetemen, sőt, hogy olyan messze ne is szaladjunk, az érettségi alatt is nagy hasznotokra lehet, amikor tömérdek szövegből készültök a vizsgákra.

Az sem utolsó ötlet, hogy egy-egy fejezet elolvasása után írjatok egy pár mondatos összefoglalót arról, hogy mi történt az adott részben. Így nem csak az emlékezetetekbe vésitek a mozzanatokat, de minél többet foglalkoztok a szöveggel, annál jobban fogjátok érteni is. Ha pedig valamelyik fejezet nem maradt meg olyan tisztán a memóriatokban, ezek a rövid összefoglalók segítenek a visszaemlékezésben.

Ha nagyon bonyolulttá válik a cselekmény vagy sok karakter szerepel a történetben, készítsetek kapcsolati hálót. Így nem csak az tisztul ki, hogy ki kicsoda, de így akár a karakterek motivációját, a tetteik miértjét is felfedezhetitek. Végül, ha például egy régebbi vagy nehezebb nyelvezetű könyvet olvastok, és egy szót, kifejezést nem értetek, bátran járjatok utána.