80 évesen ült vissza az iskolapadba egy görög férfi

12 évesen ott kellett hagyja az iskolát, hogy segítsen apjának a földeken, de még most is éhezi a tudást.

  • Rodler Lili

Az osztálytársai akár az unokái is lehetnének annak a görög férfinak, aki közel 70 év után ült vissza az iskolapadba - írta meg a Guardian.

Vasillis Panayiotaropoulos élete nagy részét munkával töltötte. Először séfként dolgozott, majd étterem-tulajdonos lett Athénban. Miután nyugdíjba ment, közölte a feleségével, hogy visszamegy tanulni. Nem sokkal 80. születésnapja után be is iratkozott egy esti iskolába. Elmondása szerint fiatalkora óta arra vágyott, hogy tele legyen tudással, de sajnos ez 70 éven keresztül nem adatott meg neki. Most viszont a tanárai szerint ő az osztály legjobb tanulója.

"Rendkívül szorgalmas, és nagyon sokat segít a többi diáknak. Nagyon megindító látni, hogy azok az emberek, akiknek korábban nem volt lehetőségük tanulni, mert dolgozniuk kellett, most visszatérnek az iskolába. Ez egy jó lecke volt a számomra. Külföldön tanultam, a gyerekeim is egyetemre jártak, és utána jó munkát kaptak. Ezeket a dolgokat magától értetődőnek veszi az ember, amíg nem találkozik olyanokkal, akiknek nem voltak ilyen lehetőségeik” - nyilatkozta az iskola igazgatója.

„A kedvenc órám az ógörög és a matematika” – mondta a lapnak 80 éves diák. „Vannak dolgok, tények, amelyek kicsit összekuszálódtak a fejemben. Például korábban nem voltam biztos benne, mikor kezdődött vagy ért véget a Bizánci Birodalom. Csodálatos, hogy most már vannak válaszaim.”

Panayiotaropoulos, aki sok kortársához hasonlóan az 1950-es évek szegénység sújtotta időszakában elhagyta a vidéki életet a városért, nem szeretné követendő példaképnek mutatni magát. „Az igazság az, hogy mindig is kíváncsi természetű voltam, és mindig is szerettem olvasni” – nyilatkozta a hírportálnak. „A kávéházi élet nem nekem való. De ha azt akarják írni, hogy az álmok sosem érnek véget, hogy még az én koromban is valóra válhatnak, azzal ki vagyok békülve.”

 

Hozzászólások

Pukli István: „A pedagógiai felelősség része annak felismerése is, ha valaki nem kérdez, mégis segítségre szorul”

Egy dániai SOSU-órán, egy prezentáció közben szembesültem azzal, hogy a kooperáció és a kollaboráció fogalmát mennyire eltérően értelmezhetjük. Pedagógusként régóta foglalkoztat ez a kérdés. Magyarországon tanítottam, tanulásszervezési módszereket alkalmaztam és pedagógusokat is képeztem. A kooperatív tanulás számomra nem egy divatos módszertani címke, amelyet utólag ragasztunk a csoportmunkára, hanem tudatosan felépített pedagógiai rendszer. Vélemény.

„Az adományozás könnyen függőségi viszonyt alakíthat ki” – így segít a szegregátumban élő családoknak az Edison-díjas Bagázs

A két roma szegregátumban jelen lévő Bagázs Közhasznú Egyesület közel 150 önkéntessel, évente négyezer foglalkozással segíti a hátrányos helyzetű családokat, miközben az iskolákban, fesztiválokon és vállalatoknál is igyekszik érzékenyíteni, és eljuttatni minél több helyre az üzenetet, hogy nem mindenki indul ugyanonnan az életben.