Az állati beporzás kulcsszerepet játszik a mezőgazdasági termelés minőségének meghatározásában. Az állatok által beporzott gyümölcsök átlagosan 23 százalékkal jobb minőségűek, a termésminőség tehát közel egynegyed részben függ a beporzó állatok jelenlététől – derült ki Elena Gazzea és Lorenzo Marini, a Padovai Egyetem kutatói és Batáry Péter, az ELKH ÖK tudományos tanácsadója a meta-analízis statisztikai módszerén alapuló kutatása során. A kutatásról szóló tanulmány a rangos Nature Communications tudományos folyóiratban jelent meg – olvasható az MTI-n.
A beporzó szervezetek számos növényfaj, köztük az emberi táplálkozásban használt sok növény, így a gyümölcsök és zöldségek szaporodásához is elengedhetetlenek. A mérsékelt égövi környezetben a beporzók főként rovarok, többek között méhek, lepkék, sok kétszárnyú - például zengőlegyek - és néhány bogár, míg a trópusi és szubtrópusi régiókban ebbe a csoportba tartoznak a madarak, denevérek és néhány további emlős is.
Beporzóválság
Az elmúlt évtizedekben számos beporzó faj diverzitása és egyedszáma csökkent világszerte, ez a jelenség a beporzóválság. A kutatók szerint az állati beporzók elsősorban a gyümölcsök és zöldségek érzékszervi tulajdonságait, például alakját és méretét, valamint a betakarítás utáni tartósságukat befolyásolják pozitívan, míg a táplálkozási tulajdonságokhoz és az ízhez kevésbé járulnak hozzá.
"A feldolgozatlan élelmiszerek, például a gyümölcsök és zöldségek minősége olyan szabványokon alapul, amelyek elsősorban a megjelenésükkel és az eltarthatóságukkal kapcsolatosak. A nem optimális beporzás következtében a normálistól eltérő gyümölcs- és zöldségtermények a teljes mezőgazdasági termelési láncra kihatnak, a mezőgazdasági termelők jövedelmétől kezdve a fogyasztók döntéséig, hogy megvásárolják-e a terméket vagy sem" - idézi a közlemény Batáry Pétert.
A kutató hangsúlyozta: a tökéletlen és rövid életű gyümölcsök termesztése tehát növeli a tápanyagokban gazdag élelmiszerek pazarlását, és a mezőgazdasági területeket feleslegesen terheli.
Elena Gazzea, a tanulmány első szerzője arra mutatott rá, hogy a beporzók globális csökkenése nemcsak a terméshozamot és annak térbeli és időbeli stabilitását, hanem a mezőgazdasági termelés minőségét is veszélyezteti.
