Hét iskolaszer, amit mindenki ismer, aki a 90-es években volt diák

Zselés toll, illatos radír, írásvetítő, töltőtoll - ezek voltak a kilencvenes és kétezres évek diákjainak nagy kedvencei. Mindegyik ismerős?

  • Eduline

Illatos radír - a tolltartó elhagyhatatlan tartozéka volt. Ezerféle formában, illattal és színben lehetett megvenni. A lányok kedvence alighanem a rúzs alakú, kitekerhető fajta volt.

Rotring - mindenki kedvence. Valamiért jobban szerettük, mint a sima ceruzákat.

Zselés toll - persze legalább tíz színben. A csillogós fajta volt a legnépszerűbb, igaz, azzal dolgozatot nem lehetett írni.

Pixabay/Alicja

Írásvetítő - nem a diákok használták, hanem a tanárok, de ettől függetlenül minden általános iskolás mindennapjaihoz hozzátartozott.

Töltőtoll - akik a klasszikus megoldást szerették, ezt használták.

"Utántöltős" ceruza - nem is tudjuk, van-e hivatalos neve, de valószínűleg így is mindenkinek beugrik, mire gondolunk. A ceruza műanyag testében apró hegyek voltak, ha egy elkopott írás közben, ki kellett cserélni.

Négyszínű toll - jó vastag toll, amelyben négy, különböző színű betét volt.

Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is, és nem fogsz lemaradni a fontos hírekről!

Hozzászólások

A 27 nyelvvizsgát szerzett Gaál Ottó szerint „azért nem tanulnak meg tíz év alatt beszélni a gyerekek az iskolában, mert nem jutnak szóhoz”

Bár a diákok az érettségiig akár 1200-1800 nyelvórán is részt vesznek, sokan mégsem jutnak el biztos nyelvtudásig vagy egy középfokú nyelvvizsgáig. Gaál Ottó szerint ennek egyik oka, hogy a tanulók alig szólalnak meg az órákon. A kreatív nyelvtanulás módszerének kidolgozója úgy véli, egy jól begyakorolt, ezer szóból álló aktív szókinccsel le lehet nyűgözni a nyelvvizsgabizottságot, miközben a középiskolai nyelvkönyvek felét egyszerűen ki lehetne hagyni.

A gyerek nem vezethet autót – Hogyan válik a szabadság valódi felelősséggé az iskolában?

A magyar közélet egyik visszatérő problémája, hogy a vitákban hajlamosak vagyunk a másik oldalt nem egyszerűen ellenfélnek, hanem ellenségnek tekinteni. Ez a gondolkodásmód lassan átitatja az oktatásról, a közéletről és a közintézményekről szóló beszélgetéseket is. Pedig a demokrácia lényege éppen az, hogy az egyet nem értés nem zárja ki az együttműködést. A magyar társadalom polgárosodása történelmi léptékben még mindig folyamatban van. A szabadság, az autonómia és a felelősség viszonya sokszor nem stabil kulturális tapasztalat, hanem tanulási folyamat. Ez az oktatásban különösen jól látszik.