szerző:
Eduline

Mobiltelefonnal felvett verekedések, tettlegességig fajuló tanár-szülő konfliktusok és a verbális agresszió minden formája - egy friss felmérés szerint minden tizedik diákot ért már bántalmazás az iskolában, a kiabálás, a megszégyenítés és a káromkodás pedig lassacskán mindennapossá válik az osztálytermekben. Mit tehet az iskola, mit tehet a szülő, és megvalósult-e bármi is az iskolai erőszak ellen kidolgozott tervekből az elmúlt években?

„A terror házává vált az iskola, néhány problémás diák folyamatosan fenyegeti és zsarolja a többieket. Van, akitől pénzt követelnek, másoktól elveszik az értéktárgyaikat. Gyakran provokálnak verekedést, sőt az is előfordult, hogy más osztályok termébe óra közben bementek, és megzavarták a tanítást” – csak egy az oktatási jogok biztosához eljuttatott panaszok közül. Aáry-Tamás Lajos szerdán bemutatott, friss kutatásának eredményei szerint minden tizedik diák keveredett már iskolai verekedésbe, a tanulók negyede rángatta vagy lökdöste már valamelyik osztálytársát, ötödük pedig olykor-olykor meg is rugdosta a többieket.

Jobb a helyzet, mint gondolnánk?


„Még így is jobb a helyzet, mint amire számítottunk” – mondta az Eduline-nak az oktatási ombudsman, aki a 2009/2010-es tanévben száznyolcvanhat oktatási intézmény 4374 diákját és közel ezer tanárát kérdezte meg az iskolai erőszakról. A tizenegyedik évfolyamon tanító pedagógusok 1,9 százaléka ismerte be, hogy valamelyik diákja megtámadta, ennél jóval kevesebben állították azt, hogy tanítványaik szülei és rokonai is rugdosták vagy lökdösték őket.

Minden tizedik diák verekedett már az iskolában - de többen szenvednek a verbális erőszaktól
©

„A diákok egytizede állította azt, hogy tanára bántalmazta, ugyanakkor a pedagógusoknak csak 2,6 százaléka beszélt arról, hogy tanítványaival szemben fizikai agressziót alkalmazott. Vagyis a valóság valahol a két érték között van” – magyarázta Aáry-Tamás Lajos, aki szerint a botrányos esetek híre szinte soha nem marad az iskola falai között. „A gyerekek hazamennek, és mindent elmesélnek a szüleiknek, akik továbbadják az információt a munkatársaiknak, a szomszédoknak és a barátoknak. Másnap délre már az egész város tudja, hogy ebben vagy abban az iskolában megverték a tanárt vagy a diákot. És akkor még az újságokhoz eljutó hírekről nem is beszéltem” – tette hozzá az ombudsman.

Káromkodnak, kiabálnak és megszégyenítik egymást

„Valaki lője le az angoltanáromat! Oké, ha te is lelövöd a matektanárt” – két héttel ezelőtt két kaposvári diák kapott igazgatói figyelmeztetést, mert az egyik közösségi oldalon ilyen bejegyzéseket osztottak meg ismerőseikkel. Az oktatási biztos szerint riasztó az ehhez hasonló verbális agresszió mértéke az iskolákban: a tizenhét évesek hatvan százaléka szokott kiabálni osztálytársaival, a diákok egyharmada pedig arról számolt be, hogy tanára alázta meg valamelyik tanórán vagy a szünetben. Ugyanennyien meséltek a kutatóknak arról, hogy külsejük, anyagi helyzetük vagy más ok miatt a többiek kiközösítették őket.

„A verbális erőszakról ritkábban beszélünk, mint a fizikai bántalmazásról, pedig nagyobb károkat okozhat, mint egy pofon” – mondta az oktatási biztos, aki szerint az iskolai erőszak – legyen akár szóbeli, akár fizikai – Európa más országaiban is éppúgy jelen van, mint Magyarországon. „A magyar viszonyok nem jobbak, de nem is rosszabbak” – tette hozzá. Az iskolai erőszak mértéke egyébként az intézmény típusától is függ, legalábbis a felmérés szerint: a gimnáziumokban okoz a legkevesebb, a szakiskolákban a legtöbb problémát. A szakközépiskolákban pedig elsősorban a verbális agresszióval kell megküzdeniük a tanároknak.

A drákói szigor nem hatásos?

Kérdés, hogy javíthat-e a helyzeten a büntető törvénykönyv (Btk.) júniusi módosítása, amely alapján szigorúbb szankciókra számíthatnak a tanárokat bántalmazó felnőttek és tinédzserek. „Ez a módosítás azt eredményezte, hogy diákcsínyek is a bíróság elé kerültek. Előfordult, hogy olyan diáknak kellett számot adnia tettéről, aki egy indulatos szóváltás után a pedagógusnak dobta a medicinlabdát” – mondta Gyurkó Szilvia, az Országos Kriminológiai Intézet kutatója, aki szerint Magyarországon egyre inkább a zéró tolerancia elve érvényül, már ami az iskolai erőszakot illeti. Ez pedig nem feltétlenül jó. „A nemzetközi kutatások szerint a szigorú iskolai szabályok, a beléptetőrendszerek és a biztonsági kamerák sokkal kevésbé szorítják vissza az agressziót, mint például a konfliktuskezelési technikák alkalmazása” – tette hozzá.

Hiába a beléptetőrendszer és a biztonsági kamera - hatékonyabb a konfliktuskezelés

Az elmúlt évek iskolai erőszak elleni terveiből ráadásul nem sok valósult meg: 2008-ban iskolapszichológusi hálózat kiépítését ígérte a magukat „eszköztelennek” érző pedagógusoknak az akkori oktatási miniszter, ebből azonban végül semmi nem lett. Ugyancsak dugába dőlt a konfliktuskezelési módszerekről szóló tanári továbbképzések kötelezővé tétele, ahogy a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének sem sikerült elérnie, hogy javaslatáról – mely szerint a renitens diákokat átmenetileg ki kellene zárni az intézményekből – érdemi tárgyalás kezdődjön.

„Az iskolákban öt-hat éve nem kötelező gyermekvédelmi szakembert alkalmazni. A legtöbb intézmény anyagi megfontolásokból vagy egyáltalán nem szán plusz forrást erre a feladatra, vagy olyan pedagógust nevez ki gyermekvédelmi felelősnek, akinek a tanórái mellett van ideje a diákokkal foglalkozni, de semmilyen speciális képzésen nem vett részt” – magyarázta Gyurkó Szilvia, aki az oktatási jogok biztosához hasonlóan szintén úgy gondolja, hogy az iskolai erőszak a szakiskolákban jelenti a legnagyobb problémát. És míg Nyugat-Európában minden szakiskolai tanár két pedagógiai asszisztenssel dolgozhat, itthon pont ezekben az intézményekben van súlyos tanárhiány.

Megdöbbentő esetek az oktatási jogok biztosának 2009-es jelentéséből

„Egy pedagógus azért kérte segítségünket, mert az iskolájukba több magatartási problémával küzdő gyermek jár, akik megfélemlítik, fenyegetik társaikat, és vele szemben is minősíthetetlenül viselkednek: sértő, trágár kifejezéseket használva rendszeresen megalázzák őt, és ezzel tönkreteszik az órai munkát”

„Egy tanköteles tanuló korábbi, sorozatos fegyelemsértései miatt fegyelmi büntetésben részesült. A tantestület döntése nyomán újabb fegyelmi eljárást indítottak ellene, mivel egyik társa haját meggyújtotta. A tanuló kezelhetetlenné vált, a diáktársak félve járnak iskolába, a szülők aggódnak, hogy gyermekeik nincsenek biztonságban az intézményben”

„ A diák az intézményvezető szerint nem tudott és nem is akart beilleszkedni az iskolai közösségbe, tanáraival durván, tiszteletlenül beszélt, az órai munkát megtagadta, dohányzott, alkoholt fogyasztott és rendszeresen csavargott. Jelenléte az osztályközösségre nézve romboló hatású volt, társai személyiségfejlődését károsan befolyásolta. Az iskola a tanuló szüleinek segítségét kérte több alkalommal, a szülők azonban nem működtek együtt a pedagógusokkal, kizárólag gyermekük jogainak oldaláról közelítették meg a problémát, ezzel pedig az ellenszegülést erősítették a tanulóban”

„Az intézményben néhány tanuló zsarolással megfélemlítéssel folyamatosan rettegésben tartja a többieket. Köztük olyan tanuló is van, aki tanárait sem kíméli: az osztályközösség előtt trágár szavakkal illeti, megdobálja őket. Az egyik osztályban az agresszió fokozottan érzékelhető, az igazgató szerint ennek tudható be, hogy ebben a közösségben az egyik tanuló mellkason szúrta a társát, akiről csak a több órás műtét során derült ki, hogy sérülése nem súlyos”


Szabó Fruzsina

eduline