A kísérleti repülőjárat, melyre kizárólag amerikai középiskolákban tanító természettudomány tanárok válthattak jegyet, valóban a levegőbe emelkedett, mint egy hagyományos utasszállító. Ezt követően azonban a hagyományostól merőben eltérő manőverezésbe fogott. Folyamatos, hullámvasúthoz hasonlatos mozgással, mintegy 30 másodperces blokkokban szimulálta a Mars és a Hold csökkent gravitációját, illetve a teljes súlytalanságot.

A tanárok – túl azon, hogy nevetgélve repkedtek a kabinban - számtalan egyéb kísérletet is bemutattak a videón. Egyesek fekvőtámaszokat nyomtak egy kollegájukkal a vállukon, míg mások színes csoki golyókat dobáltak egymás szájába, melyek furcsán egyenes vonalban szálltak a kiválasztott irányba. A kísérletek célja természetesen az volt, hogy első kézből tudják szemléltetni diákjaiknak a mozgástörvényeket, melyeket Sir Isaac Newton vezetett le évszázadokkal ezelőtt.

Kedvcsináló a tudományhoz

„Ezekből a tanárokból egy csapásra szuperhős lesz, a diákok ezen túl lesni fogják minden szavukat.” – világít rá a lebegés mögött húzódó „hátsó szándékra” Sandra Evers-Manly a Nortrop Grumman Alapítvány elnöke a New York Timesnak adott interjújában. Az alapítvány négy éve használ fizikatanárokat kísérleti nyúlnak, remélve, hogy ezzel motiváltabbá teszi őket a tanításban, illetve, hogy diákjaik - látva elszánt nevelőiket - szintén nagyobb kedvvel vetik bele magukat a természettudományok és a matematika szépségeibe.

Ha a lelkesedés kiváltása volt a cél, az alapítvány úgy tűnik remekül választotta meg az eszközöket – ez derül ki abból a kérdőívből, melyet a 2005-ben és 2006-ban lebegő 205 tanárral töltettek ki. A felmérésben a megkérdezett pedagógusok 92 százaléka számolt be a természettudományokat és a matematikát érintő általános érdeklődés növekedésről, diákjai körében. 75 százalékuk jelezte ezen felül, hogy a megelőző várakozásokhoz képet több diákjuk döntött úgy, hogy ebbe az irányba szeretné folytatni tanulmányait.

A kísérleti repülőgépek preparálását a Zéró Gravitáció Társaság végzi, akik „kereskedelmi lebegéseket” is szerveznek évek óta – ennek ára 5000 dollár. Az átalakított Boeing 727-es idén Szeptember 29-én, a New Jersey-t szegélyező óceánpart felett kezdte el a „hullámvasutazást.” Az utasszállító szó szerint fel-le cikázott a levegőben, miközben utasai a fedélzeten megtapasztalhatták a marsi gravitációt, kétszer a még ennél is kisebb hold-tömegvonzást, és vagy tucatszor a teljes súlytalanságot.

Szimuláció és űrjárat

A súlytalanságot egyébként bárki megtapasztalhatja zuhanás közben. Ezt azonban nyilván kevesen szeretnék ily módon kipróbálni, így az emberek többsége egy életre lemondhat erről a csodás érzésről. A kísérleti járat a zéró-gravitációs szakasz alatt ugyanazzal a sebességgel, szabadesésben zuhant a föld felé, mint mondjuk egy ejtőernyős, aki kiugrik a repülőből. Mivel azonban az utasfülkében nem voltak ablakok, az tanárok és tanárnők nem láthatták a szédületes sebességgel közeledő földet - amely látvány egyébként a zuhanás közben átélt pánik fő felelőse.

Ehelyett „csak szimplán” annyit éreztek, hogy kellemesen lebegnek. Ehhez hasonlóan érdekes tapasztalat lehetett az is, amikor a zuhanás végeztével mindenkit utasítottak, hogy feküdjön a földre. Ekkor hirtelen az utasok azt érezték, hogy rendes súlyuk kétszeresével lapulnak a padlóhoz.

A Glenn Coutoure-hoz hasonlatos tanárok többségének valószínűleg ez a „szájtátós” élmény lesz a legközelebbi űrélményük, életük során. Egyikük azonban beválogatást nyert egy földkörüli űrhajó utas helyeire pályázók közé, így a tanárnőnek jó esélye van arra, hogy a jövőben valóban űrsétát tehessen. A Pathfinder 7 elnevezésű űrteknőt kizárólag magáncégek terveztették és építették. A fedélzetén a tervek szerint hét tanár lesz, ők az Egyesült Államok különböző pontjain tanítanak. Közülük hárman már pár évvel ezelőtt döntősök voltak a NASA válogatásán is, így nem idegen számukra ez a közeg. 

„Amikor negyedikes voltam általánosban, elhatároztam, hogy űrhajós leszek.” – meséli a programban résztvevő egyik tanárnő, aki egy San Antonio városi iskolában tanít Ohio államban, többségében valamely kisebbséghez tartozó gyerekeket. „Nekem még nem volt olyan tanárom, aki erre azt mondta volna, hogy meg is tudom csinálni. Pedig ez ma már egyáltalán nem elérhetetlen, ráadásul valahol a szíve mélyén mindenki szeretne eljutni a világűrbe. A diákjaim már attól izgatottak lettek, amikor mondtam nekik, hogy részt veszek a programban. – teszi hozzá a 36 éves természettudomány tanárnő.

„Azt szeretnénk, hogy a tanárok hősök legyenek az űrben, és az osztályteremben egyaránt” – foglalja össze a kezdeményezés filozófiáját Edward Wright a Tanárok az űrben elnevezésű project menedzsere. „Az űrbe vezető út nem az űrhajó-gyárban kezdődik, hanem a képzeletünkben. – teszi hozzá a szóvivő. „A képzelet lángra gyújtása pedig hol máshol valósulhatna meg jobban, mint az iskolapadokban? A fiatalok fogékonyak, a személyesen átélt tapasztalatok átadása pedig mindig mélyebb nyomot hagy.”

Kanaki Anna

eduline