Talán említettem már, hogy kissé lusta vagyok, ennek ellenére elég sok minden érdekel. Sőt, borzalmasan sok minden érdekelt és érdekel, csak sajnos mind egyszerre, és ezért nincs egy terület, amire jobban rákoncentráltam volna. Tudok angolul (azaz eléggé tudok), németül, tudok gitározni, zongorázni, karatéztam hét évet, belefolytam a filmművészetbe, filmesztétikába meg elemzésbe meg ilyesmikbe, és talán a leglényegesebb, hogy összeolvastam minden létező könyvet, az irodalom és a tudomány N+1 területéről.

Ha én bármit írok a vizsgákról meg a kapcsolatos témákról, akkor legyetek résen; ugyanis a vizsgák engem hidegen hagynak. Általában lusta vagyok foglalkozni az adott témával, néha úgy érzem, hosszú távon mindegy, milyen eredmény születik és ezért hagy hidegen a dolog. Van teljesen hidegen hagyás, van közepes, van, amikor adott személy ugyan hidegen van hagyva, viszont a közösség nyomása miatt másképp viselkedik.

 

A legutóbbi két vizsgámra összesen két napot tanultam, pedig jóval többet kellett volna, és most úgy néz ki, hogy mindkét vizsgán átmegyek, de még nem vagyok benne egészen biztos. Ha egy vizsga hidegen hagy, de mégsem akarsz megbukni, akkor követheted e példát, de inkább nem ajánlom. Don't try it at home! Az alapvető értékrendszer pofonegyszerű: a jó jegyek jók, a rossz jegyek rosszak, az ösztöndíj jó, a TUF rossz. Hacsak nincs valami nagyon-nagyon nyomós egyéb indokunk, akkor érdemes magunkat ehhez tartani. Jelzem: nekem nincs ilyen indokom*.

 

Valami egészen különleges válaszra van szükséged ahhoz, hogy jogosan megindokold, miért nem tanulsz. A hangsúly a jogosságon van; valami üres, béna felmentő szöveget mindenki lejátszik magában gyakorta.

 

Jelentkeztél az egyetemre. Jó esetben felvettek, oda, ahova te is akartad, hogy felvegyenek. 

A legtöbben csak azután tudják meg, hogy mit várnak az egyetemtől, miután befejezték. Mert a válaszadás nagyon nehéz, a válasz komplikált, sok információra van szükség hozzá. A végcél könnyen elkeveredik az évek során.

Az egyetem csábító hibalehetőség. Arra csábít, hogy azt higgyük róla, hogy önmagában is egy cél, pedig csak eszköz. Tudás, kapcsolati tőke, tapasztalat, pénz, barátok, szerelmek, közösség. Efféle céljaid vannak, de semmi garancia nincsen rá, hogy a célok meg fognak valósulni az egyetem segítségével. És nem szükségszerű, hogy ezek a célok csak ott képesek megvalósulni; lehet csinálni egyetem nélkül is, hogy hogyan, arról kérdezd mondjuk Bill Gates-t vagy Steve Jobs-t.

Az egyetem önmagában majdnem semmi. Maga a tudás sem elégséges, amit az egyetem ad, egy idő után muszáj lesz másfelé kacsintgatnod, muszáj lesz extra felelősséget vállalnod, extra munkát végezned. A titok a túlórában rejlik, és abban, hogy elkötelezett vagy egy terület iránt, olyannyira, hogy még akkor is azt bújod, amikor senki sem kényszerít rá. Ha vége az egyetemnek, többé senki sem fog kényszeríteni. A statisztikák pedig nem hazudnak: a friss diplomások körében kétszer akkora a munkanélküliség, mint az összes aktív munkaképesek körében.

Ne áltasd magad. Végy egy nagy levegőt, ránts egyet a gatyamadzagodon és irány megváltani a világot. Én közben itthon fogok ülni a gép előtt, almát fogok rágni, teát fogok szürcsölni, és igen büszke leszek a ketteseimre.