Nem elrettentésként, csupán tájékoztatásként, összefoglalnád a pálya iránt érdeklődők számára néhány mondatban, mi a feladata egy HR igazgatónak, mivel telnek napjaid?

A cégnél valójában HR Business Partnerként ismernek. Ez önmagában már valamennyit elárul arról, hogy mi is a munka tartalma. Talán nem gondolná az ember, de elég nehéz pontosan behatárolni azokat a témákat, amelyekkel egy HR-es foglalkozik. Általában sok mindennel fordulnak hozzánk a kollégák, hogy egyfajta iránymutatást kapjanak, merre is induljanak el egy adott problémával kapcsolatban. A HR feladatát általánosan megfogalmazva a következőképp definiálnám: a vállalat számára megteremteni azt a humán infrastruktúrát, amellyel üzleti sikereit maximalizálhatja. Érthetőbben: olyan embereket találni a cég számára, akik képesek egy vállalat jó hírnevét tartósan öregbíteni. Fontos feladata a HR-nek, hogy egy olyan vállalati kultúra kialakításában vállaljon szerepet, amelyben szívesen dolgoznak az emberek és ahol megfelelő fejlődésre van lehetőségük. Vagyis segít a cég munkatársainak saját karriercéljaik elérésében is. Ennek köszönhetően a HR nagymértékben hozzájárul egy hosszú távú, gyümölcsöző és kölcsönös előnyökre alapuló kapcsolat megteremtéséhez és fenntartásához a cég valamint a munkavállalók között.

Mit tartasz fontosnak a munkádban?

Nap mint nap emberekkel foglalkozom, akik különböző problémákkal fordulnak hozzám. Nyilván ezek különböző sürgősségű illetve horderejű dolgok, de egy biztos: annak, aki hozzám fordul, fontos, hogy választ kapjon kérdésére. Ennek megfelelő komolysággal állok minden ügyhöz. Fontosnak tartom azt is, hogy kellemes és bizalomteljes légkörben teljenek a beszélgetések, amelyeket folytatunk, a hozzám forduló érezze, hogy értő kezekben van. A jó légkör egyedül persze nem oldja meg a problémákat, de hozzájárul ahhoz, hogy mindenki jobban vegye az esetleges akadályokat. Természetesen szakmai hozzáértés nélkül nem lehet a feladatokat elvégezni, így a bizalomnak nemcsak a légkörből, de a kompetencia meglétéből is fakadnia kell.

Több CSR projekt kapcsolódik a nevedhez, ez szorosan összefügg egy HR-es feladatával, vagy elhatározottság kérdése?

Szerintem a HR-esek szociális érzékenység nélkül valószínűleg más pályát választottak volna. Az igaz, hogy sokszor a számok tükrében gondolkodunk és cselekszünk, de azt gondolom, legtöbbünk mellkasában érző szív dobog. A CSR-kezdeményezések véleményem szerint leginkább munkatársaink segítőkészségéről, és nem az én érdemeimről szólnak. Pozíciómból kifolyólag egyszerűen csak nagyobb lehetőségem volt arra, hogy beindítsak egy folyamatot, ami aztán mára magától működik. Az viszont kétségtelen, hogy nagyon boldog vagyok, ha segíthetek.

Szükséges-e vállalaton belül megoldani a stresszkezelést? Te mivel kapcsolódsz ki egy nehéz hét után?

Igen, mivel sokan túl későn veszik észre, hogy másról sem szól az életük, mint a munkáról. Ez általában akkor tudatosul, amikor jelentkeznek az első egészségbeli problémák. Egy olyan cég, mely tényleg emberként kezeli a kollégákat, segít abban, hogy a szabadidőre és egészségükre is gondoljanak. A stressz-kezelést szerintem komplexen érdemes vizsgálni. Mi főleg az egészség megőrzésére, a betegség megelőzésére helyezzük a hangsúlyt, így juttatási csomagunk része pl. egy házon belüli fitness-stúdió, saját masszőr, de egy átfogó magánklinikai szolgáltatás is. Ezek fontos dolgok, de végső soron mindenkinek magának kell eldöntenie, hol a határ, és neki hol kezdődik vagy végződik a „work-life balance”. A stresszre való érzékenység, illetve annak megfelelő levezetési módja mindig az egyéntől függ, így az egyén tudhatja csak, mi a legjobb neki. A cég csak rendelkezésre bocsáthat néhány eszközt, amivel a kollégák vagy élnek, vagy nem.
Én szeretek finomakat enni, ezért az étterembe járás, borkóstolás, vendégek fogadása és maga a főzés számomra roppant szórakoztató tevékenységek. Pénteken gyakran megyek a lányaimmal kedvenc olasz éttermünkbe, mert olyankor általában nincs kedvem a bevásárlással és főzéssel tölteni az időmet. Szombaton sokszor hívok vendégeket, és igyekszem őket mindenféle kulináris élménnyel fogadni. A sportok közül a futás és a jóga közben tudok igazán kikapcsolódni, de volt már szerencsém a tae-bo stresszoldó hatását is megtapasztalni.

Hol szerezhető be a szükséges tapasztalat? Mit adhat a család, az iskola, a jó tanár, vagy mindjárt a mélyvízben kell kezdeni?

A család és az iskola segíthetik a pályaválasztót az útkeresésben. A felnőttek nagy szívességet tesznek a gyermekeknek, ha hagyják őt a saját érdeklődésének, és nem a szülői ambícióknak megfelelő irányba haladni. A szülői tanács és útmutatás persze fontos kellékei a pályaválasztásnak. Ideális esetben a szülő elégedett munkahelyével és tevékenységével, ami pozitív példaként segíthet a pályaválasztónak is megtalálni azt, amiben hosszú távon örömét leli és sikeres lehet. Fontos visszajelzés lehet a pályaválasztás előtt álló fiataloknak egy jó pedagógus véleménye is, aki reálisan tudja értékelni az érintett képességeit és tudását, egyúttal mentes a szülői előítéletektől.
Ajánlom, hogy minél előbb kezdjenek el dolgozni a fiatalok. Nagyon fontos tapasztalatra tehetnek így szert, és később lépéselőnnyel indulnak majd a munkaerőpiacon a tapasztalattal nem jelentkező társaikkal szemben. Szerencsés helyzetben akár olyan területen végezhetnek szakmai gyakorlatot, amelyen később dolgozni szeretnének. Szakmai tapasztalattal felvértezve lehetőségük nyílik a pályakezdőknek arra, hogy belekóstoljanak a munka világába és reálisabb képet kapjanak arról, mi vár rájuk tanulmányaik után. Előfordulhat, hogy teljesen más elképzeléssel indulnak neki a munkavállalásnak, mint amit a való életben fognak látni. Ugyanis, ha időben észre veszik, hogy az általuk választott irány mégsem megfelelő, még könnyen változtathatnak rajta. Azt is fontosnak tartom, hogy ne „próba - szerencse” alapon pályázzanak. Még mielőtt egyetlen helyre is beadnák pályázatukat, gondolkodjanak el erősségeiken, illetve azon, hogy a felsőoktatási, vagy egyéb továbbképzési intézményben megszerzett tudást milyen, az érdeklődési körüknek megfelelő cégnél tudnák kamatoztatni. Az igazán jó jelöltek reális képpel rendelkeznek önmagukról, valamint a piacról, és pontosan tudják, hol lehet a tudásukra szükség. A mélyvíz csak annak jó, aki tud úszni.

Mi szerettél volna lenni gyerekkorodban, és az angol és politológia tanulmányok után miért döntöttél a HR szak mellett?

Mint minden gyerek, nekem is többféle elképzelésem volt arról, mivel szeretnék majd felnőtt koromban foglalkozni. Az óvodás kori fodrász-pénztáros-nővérke elképzeléseket az iskolában már a nyelvtanári, fordító-tolmácsi, sőt műfordítói szakmák iránti vonzalom váltotta. Az, hogy HR Business Partner nyilván meg sem fordult a fejemben. Akkoriban ez a szakma a jelenlegi formájában nem is létezett még.

Mi alapján, hogyan választottad ki az egyetemet?

Volt egy csodálatos angol tanárom a hatvani Bajza József Gimnáziumban, Kobulniczkyné Szabó Lenke. Ennyire lelkes, hozzáértő és gyerekszerető pedagógussal ritkán lehet találkozni. Lenke néni rendszeresen feladott máról holnapra akár 70 új szót is, meg egy csomó példagyakorlatot, de kellemetlenül éreztem volna magam, ha nem tanulom meg hibátlanul. Azt gondoltam, hogy Lenke néni akkor szomorú lenne, és ezt semmiképp nem akartam. Másfél évnyi ilyen tanulás után már középfokú nyelvvizsgát tettem, és eldöntöttem, hogy nyelvi vonalon fogok továbbtanulni. Tehát az én pályaválasztásomat kifejezetten egy remek pedagógus inspirálta. Az más, hogy aztán eltértem az eredeti elképzeléstől és most teljesen mást csinálok, mint a műfordítás. Viszont a mai napig használom a nyelvet az összes Lenke nénitől tanult „if clause”-zal és „gerund”-del együtt.

Két gyermek édesanyjaként mit tartasz fontosnak a tanulás során?

Szerintem könnyebben lehet azt elsajátítani, aminek látjuk a gyakorlati hasznát. Az iskolában sok olyan dolgot kell megtanulniuk a gyerekeknek, ami túlzottan elméleti síkon mozog, így nehezen érthető. A mai napig nem felejtem el, hogy a lányaimmal micsoda éjszakába nyúló verstanuló maratonokat kellett végigszenvednünk. Biztos akad olyan, aki meg tudná nekem magyarázni, hogy miért jó az egy gyereknek, ha 3. osztályos korában minden héten új, számára értelmezhetetlen verset kell megtanulnia. Ám én abban hiszek, hogy az iskola lényege az érdeklődés felkeltése és fenntartása, hogy aztán a gyerek saját érdeklődésétől indíttatva, szabad akaratából és csillogó szemmel akarjon foglalkozni bizonyos témákkal, és így tegyen szert a tudásra. Ez nem elmélet, sok helyen működik, láttam rá elég példát. Nyilván kell valamennyi tárgyi tudás is, de ha belegondolok, mi maradt meg bennem az iskolában tanultakból tények szintjén, elég rövid listát tudnék csak összeállítani róla. Addig azért nem mennék el, mint az egyik lányom, aki megkérdezte, hogy tulajdonképp miért kell az iskolában földrajzot tanulni, hiszen már feltalálták a GPS-t. Szerintem fontos, hogy szívesen menjen a gyerek iskolába, és ott érdekes dolgokat tanuljon. Belátom, hogy az „érdekes” egy relatív fogalom, hiszen míg engem pl. a bauxit-lelőhelyek, valamint az alumínium-ipar Európában meglehetősen hidegen hagytak, Apukám – mint mondta – kifejezetten lázba jött, ha erről volt szó az iskolában.
Én viszont írtam az általános iskolai földrajz-tanárról egy fogalmazást „A földrajztanár humorától ments meg, Uram, minket” címmel, amit Anyukám titokban beküldött egy gyermekújságírói pályázatra, aminek köszönhetően a Kölyök Magazin (már nem létezik) szerkesztőségébe kerültem. Tehát biztos jó minden valamire, amit az iskolában tanítanak, kérdés, hogy mire.

Hogyan látod a pályaválasztás kérdését? Az iskolákból kikerülők megfelelnek-e a munkaerőpiaci követelményeknek?

A végzettség ugyan egy sikeres karrier jó alappillére, viszont az egyetemet, főiskolát elhagyva nagyon kevés pályázónak van gyakorlati tudása. A tapasztalt munkavállalóknak is időre van szükségük ahhoz, hogy belejöjjenek az új feladatba egy munkahelyváltás után. A cégek így maguk is sok időt, pénzt és energiát fordítanak az új kollégák betanítására, hogy épp annak a szaktudásnak kerüljenek birtokába, amelyre a cégnek szüksége van. A felvételkor leginkább a jelölt képességei fontosak, például, hogy várhatóan milyen gyorsan tudja majd elsajátítani a cégspecifikus tudást, mennyire nyitott az újra, mennyire rugalmas és érdeklődő.

Saját tapasztalatod szerint, és mint HR-igazgató, hogyan látod, összeegyeztethető-e ma az anyaság és a vezető beosztás?

Szerintem minden szervezés kérdése, amiben a nők nagyok. Nem is az a kérdés, hogy az anyaság és a vezető beosztás, hanem az anyaság és a munkavállalás összeférnek-e. Szerintem igen, viszont nem mindegy, hogy a gyerek mennyi idős. Az én lányaim már viszonylag nagyok és önállóak, így én abban a helyzetben vagyok, hogy több időt fordíthatok a munkámra, mint mondjuk 10 évvel ezelőtt, mikor még csak 2 és 4 évesek voltak. Akkor is megoldottuk valahogy, például vittem őket magammal az irodába, ha nem volt más megoldás, de azért az nem egy ideális állapot és sokkal nehezebb is volt, mint most. Nem kell mindenáron összeegyeztetni a különböző szerepeket. Fontos, hogy a gyerek, de az is, hogy az anya is jól érezze magát.

Az SAP Németországban elnyerte a második legjobb munkáltató díját az 5000 fő feletti vállalatok kategóriájában. Mitől lesz jó egy munkahely?

A munkahely akkor jó, ha ott jól érzik magukat az emberek. Ez akkor következik be, ha értelmes, kihívásokkal teli munkát végeznek kellemes környezetben, segítőkész kollégákkal, mindezt úgy, hogy a munka minőségét szakmailag és anyagilag is elismerik. Nálunk szívesen dolgoznak a kollégák.

Melyek egy hatékony HR stratégia nélkülözhetetlen elemei?

Szerintem nincs varázsrecept, amit ha betartunk, minden sikerül, mint ahogy ez egy finom sütinél sem mindig jön össze. Annyi biztos, hogy a HR-nek tudnia kell, hová tart az üzlet, és neki is ebbe az irányba kell mozognia. Az üzleti tervekre időben, de átgondoltan kell reagálni és a managementet megfelelően tájékoztatni az esetlegesen tervezett változtatások kihatásáról. Nálunk ezért van a HR Business Partneri koncepció, hogy a HR minél közelebb legyen a az üzleti oldalhoz.

Milyen szakmai előrelépésre van lehetőséged?

Arra koncentrálok, hogy minél mélyebben elsajátítsam azt a tudást, ami egy adott pozíció sikeres betöltéséhez szükséges. Tapasztalatom szerint a szakmai hozzáértés magával hozza a következő lépést a karrierben, az ember megérik rá, és megtalálja őt a pozíció. Nincs határozott elképzelésem arról, hogy „mi leszek, ha nagy leszek”. Jelenleg egy globális pozíciót töltök be erős német fókusszal, így valószínűleg ebbe az irányba is haladok majd tovább.

Szükséges-e a saját folyamatos továbbképzésed, és ezt hogyan oldod meg?

Természetesen szükséges, bár manapság nálam inkább a „learning by doing” illetve a „try and error” típusú tanulás dominál. A cég, ahol dolgozom számos továbbképzési lehetőséget kínál munkatársainak házon belül, amiket én is igénybe szoktam venni.

Milyen készségek, képességek nélkülözhetetlenek egy HR-vezetőnek?

Empátia, szaktudás, fejlett kommunikációs készségek megléte nélkül senkinek nem javaslom, hogy HR-el vagy éppen bármi olyannal foglalkozzon, ami az emberekkel kapcsolatos.